About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

táncol a csend…

táncol a csend az idegek falán közben talán a plafont bámulom vagy csak nézek a fejemből bambán mert fekszem csak némán az ágyamon zaj kellene mely nem idegtépő Vivaldi zene vagy valami más hol a borzongás kellemes kitérő hívő lehetne a hitetlen Tamás de hinni ma már csakis magadban mert megtébolyult a szép új világ […]

Posted by
Posted in

Hidd el, mindennek…

Hidd el, mindennek oka az alma, mert oly csábosan piroslott a fán. A “hason csúszó” talán csak azt várta: mikor jár arra végre az a lány. De az őrző szem némán kifigyelte, vagy csak érezte bűnös a gondolat, az alma, a lány, a csábítás trükkje, de a tilosból soha nem lesz szabad. Ledőlt minden mit […]

Posted by
Posted in

lassan lefoszlik…

tükörvers lassan lefoszlik minden ami szép szürke vakolatként mállik az idő szemed csillogásán a megdöbbenés ha a tükrödből reggel rád tekint ő ha a tükrödből reggel rád tekint ő szemed csillogásán a megdöbbenés szürke vakolatként mállik az idő lassan lefoszlik minden ami szép

Posted by
Posted in

hittel élni vagy…

hittel élni vagy hited nélkül egyszerűnek tűnik a képlet dogmák szava ha eléd perdül elsöprő lehet a kényszerképzet hinni kell mert most anélkül dúló harc az egész világ hinni a magad erején felül hogy tárt ajtókkal várnak odaát hisz minden ott van legbelül, az út is kanyarog előtted hogy merre indulsz te döntöd el azt […]

Posted by
Posted in

néhanap még…

néhanap még beléd mar az érzés hová lett itt az álmodott világ mért szűnt meg az emberi megértés söpört el minden toleranciát hitek ütköznek vallásháborúban mintha a középkor törne elő hatalom pompa nyomor egy bugyorban empátia nélkül lézeng a jövő tiltott listán a tudatos elme irányított gondolat szabad helyes gyűlölet szít újabb gyűlöletre a meghajló […]

Posted by
Posted in

szerelmet súg…

szerelmet súg a tavasz lehelete vággyal érkezik újra az ifjúság mert nincs bizony időhöz korhoz kötve hisz csak egy pillanat és nincsen tovább csak a remény az mi még benned él hiszen a kék bolygó oly csodaszép szerelmet érzel s gond elvetél s hozsannát zeng a tavaszi kép gyönyörű virágok kék sárga piros a zöldülő […]

Posted by
Posted in

elindultál…

elindultál menned kell az út előtted áll megtorpansz vagy itt maradsz lassan elnyel a sár egy kép alkotta terveden a közöny ül ma tivornyát ledér az élet jól tudod megcsalja minden porcikád hamisan játszik a zenekar s ez a tánc is oly avítt egyenes derékkal nem lehet a gerinc hajlik vagy törik indulj hát hisz […]

Posted by
Posted in

mondd hová igyekszel…

mondd hová igyekszel oly mélabúsan töppedt gondolatod sebzett szárnyain zárolt érzéseid poros sarokban egyik sem állna meg saját lábain az idő vasfoga húsodba mardos vajon hova lett a kócos ifjúság elme még néha emlékek közt szálldos foszlik a gondolat alkotta világ de megrázod magad és újra éled szerelmet vágyat és mindazt ami kell a lángból […]

Posted by
Posted in

virágban minden…

cinkelt lapokkal köszöntött az este virág nyílik itt-ott a domboldalon fázósan bújik párjához a fecske tavasz-tüze él már a kajszi-soron virágban minden az éjszaka hideg lenyugvó napot a rigó üdvöli füttye még hosszan száll és megremeg a táj ahogy a tavaszt újra éli elmúlás után újra éled minden az aranyág és a jácint virága már […]

Posted by
Posted in

egyik kézzel elveszünk…

egyik kézzel elveszünk a másikkal talán adunk isten teremtményei vagyunk szomorún nevet rajtunk ő is rádöbbent a teremtés nem sikerült jóra talán egyszer kijavítja ha üt az utolsó óra de Róma hiszi azt hogy ő tudja csak a választ miközben az idő a falról minden színt leválaszt előtűnik a kapzsiság bűnében fetrengő klérus ugye te […]