About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

mint egy fergeteges…

mint egy fergeteges vad karnevál sorsjátékban ilyen a földi élet az ember mindig alkot fabrikál tálcán kínálva viszi az enyészet kántált penitenciák szabott utak keresztre feszítve jövőnk árnyai múlt ködébe vesző néma gondolat elhunytakat sorra megidézi hősök voltak múltjuk temetetlen hullott rájuk az évszázad mocska bár isten előtt a sorsod fedetlen sárba tapos az uralkodó […]

Posted by
Posted in

Nőnapra szeretettel…

mint virágkehely ha szirma kitárul illatát hordozza a tavaszi szél illatfelhőben sok méhecske kábul s mind mind újra virágport remél nő a férfi élet legszebb virága tavaszt érezve szíve megremeg lehet fiatal vagy feleség anya ezen a napon csak őt ünnepeled nőnap lehetne az év minden perce hisz a szeretet pénzbe nem kerül férfi arcán […]

Posted by
Posted in

nemzeti ünnep…

(március 15. margójára) nemzeti ünnep a nemzet halódik egymásnak feszült itt menny és pokol háborút visel mind ki mocskolódik mindenki mindenért másokat okol pedig csupán egyetlen cél a szent hogy övék legyen a “húsos fazék” ki hatalmát féltve trónol odafent ki lenézett nép lenézett “kisebbség” csak addig vagy fontos amíg szavazol de elveszik ha akarják […]

Posted by
Posted in

szeretet hangja mint…

Várok, hogyha váratsz,megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrű panaszommal jobb ha hallgatok. (Pilinszky János: Örökkön-örökké) a tett varázsból néma hallgatásba megszűnő zajban csak a csend boldogít vonulok de te hangod sem hallatva szemed villáma már padlóra szorít szeretet hangja mint karzaton az ének most lenne jó de […]

Posted by
Posted in

Református Gimnázium Szentendre 20. születésnapjára

“Áldás, békesség”, mint egy szózat. Köszönésként szebbet nem mondhat, ki ide belép lélek varázsa int, büszkén mondhatja: ez a mi “Refink”. Csak egy épület az út mellett talán, de szeretettel jár ide minden diák, hol pallérozódik a csintalan ifjú elme, hit és tudás rejtelme megfejtve. Húsz év bizony oly gyorsan elszaladt. Idő múlik csak a […]

Posted by
Posted in

még parázslik…

még parázslik a lenyugvó nap fénye fenn a csillagok sem látszanak még de kedves arcod égi tüneménye betölti napjaim… oly nagyon rég átölel lassan az est karja minket s feszít sötét leplet a föld fölé érzem borzongó tested ahogy reszket sóhajok kúsznak lassan az ég felé mint a vulkán tör az érzés ki rajtunk vad […]