About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

még zöldell minden…

virágok kelyhe még illatot áraszt végéhez közeledik lassan a nyár a nap ereje még pihenni bágyaszt tested a hűvösre az esőre vár horizonton néha feltűnik az ősz csak egy pillanatra és el is illan a nyár melege mint egy igazi csősz óvja védi jussát csak szeme villan még zöldell minden de itt ott már sárga […]

Posted by
Posted in

Köszöntő…2018

Újszentiváni radar-század emlékére az élet mint múló pillanat mi egykor volt emlék csupán itt régen pezsgő élet folyt ma koszorúzni jár a veterán század léte már csak történelem emlékezni míg élünk visszajárunk az idő néha oly könyörtelen hősök voltunk… nem… csak tettük a dolgunk fejet hajtunk ott mi egykor nem volt épület falán van egy […]

Posted by
Posted in

mint virtuális szörny…

telefonod nélkül tényleg nincs ma élet technika világa beszippant elnyel beszéd elnémul már szűken méred lerendezel mindent egy sms-el virtuális világ élő már a gép kiszívja agyad minden pórusát de a legújabb kell érzed még és még már csak a géped karja ölel át mint virtuális szörny valóság foka arcod helyén is már csak ő […]

Posted by
Posted in

egy falevél csupán…

egy falevél mint emlékek sora lenyomatot hagy a mindennapokon ha átcikázik néha az agyadon nem érheti el a feledés pora egy levél csupán lemásolta sorsa szürke folt csupán egy fehér anyagon most is mint annyiszor ha hagyom megérint a lét kegyetlen varázsa egy sóhaj száll tova a világba aprócska az élet és olyan rövid hiába […]

Posted by
Posted in

a múló idő

a lépcsősor a végtelenbe vezet gyermekként lépsz az első fokokra mint letűnt korok egykor míves szobra bomló óra mutat múló perceket ahogy haladsz egyre magasabbra a gyermekkorod már egyre távolabb órából néha lehullik egy darab így tűnik el a pillanat hatalma ahogy közeledik a végső cél fogy a pillanat a perc az óra sietős léptek […]

Posted by
Posted in

sötét a világ…

sötét a világ és sötét az élet sötétben sötétben sötétben élek szeretnék ölelni egy vidám dalra kimenni futva a fényes szabadba feledni mindent mindent ami fáj látni hogyan zöldül újra a határ színes szalagokat tűzni zászlómra hirdetni hogy már nekem szól a nóta csendben átölelni majd a világot mosollyal éltetni a szabadságot hittel dogma nélkül […]

Posted by
Posted in

A rézmozsár

Drága nagymamám már sok-sok éve elment. Kicsi asszony volt, de a beleszorult energiát ma is megirigyelné sok fiatal. Ha az a fránya combnyaktörés nem jött volna közbe, talán még ma is közöttünk lehetne. De a 96 év az 96 év. A tüdőgyulladás pedig nem kegyelmez. Az ő korában meg pláne. No de nem is erről […]

Posted by
Posted in

miért teszi ezt…

“elnyel bánatot naponta árnyat lehel agg fa lombja” (Radnai István: Nyomorgó) miért teszi ezt az aprócska lét “sárgát” varr oda ahol nemrég még ágak végén gyümölcs hintázott anyácskám kapok-e még kalácsot a tájban túlcsordult néma fájdalom lét nemlét talán még fájlalom szűkülő lét gyógyító fakopácsok anyácskám kapok-e még kalácsot költői kérdés anya nincs már végtelenben […]

Posted by
Posted in

mint eldobott álarc…

“amputált fantomfájás ott bent a koponyaűrben elég tágas a terjedéshez eszedbe jut a lepra” (Radnai István: befagyott átjáró) vöröset csen az alkonyat az estre lentről egy percre még visszanéz a nap majd csendben eltűnik asszonyi teste imát celebrál a templomi pap mint eldobott álarc lehull az éj a táj sebeit sötétség takarja vad sikoltásban érkezik […]