About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Színek

(Haikuban) fehér fekete ellentét-e neked is vagy csak két szép szín

Posted by
Posted in

Apámról…apák napjára

március idusán tizenhét éve mikor elhagytál minket jó-apám pontot téve egy élet végére a halál ült tort az élet fonalán három napig tartott ott a kóma betegség tépte marta testedet mintha az elmúlás megnyugodott volna mikor a szíved már nem verdesett mi döbbenten álltunk mert reméltük erős akarattal még visszatérsz csak emléked mit magunkkal vittünk […]

Posted by
Posted in

azon a forró éjszakán…

(tükörvers) azon a forró éjszakán mikor fogantam istenem gondolt-e akkor valaki rám ha egyszer majd megszülettem mi lesz belőlem hova jutok lesz-e erőm emelkedni vagy csak a porba zuhanok s úgy kell majd arrébb lökni. s úgy kell majd arrébb lökni vagy csak a porba zuhanok lesz-e erőm emelkedni mi lesz belőlem hova jutok ha […]

Posted by
Posted in

ki tudja mi csörgedezik…

ki tudja mi csörgedezik bennünk tiszta vér vagy csak ádáz gyűlölet magyar vagyok magyar itt a népünk ki egymást mocskolva mond igent nemet mi egyiknek öröm és boldogság a másiknak csupán veszejtő gödör párbeszéd nincs de rút az álnokság s a kéz helyett csupán a szél söpör szóvirágok nyílnak szórnak illatot mákonya igazán kábít opálos […]

Posted by
Posted in

A liba

A minap néztem végig egy közösségi portálra felrakott kis videót, mely régi emlékeket indított el bennem. Ebben a néhány filmkockában libák (valódi szárnyasok) kergettek meg gyerekeket, felnőtteket, sziszegve, a nyakukat nyújtogatva, igazi házőrző módjára. De hiszen anno, Rómát is ők védték meg, hogy ne kerüljön ellenséges kézre, hangos gágogásukkal ébresztve az őrséget. No de nem […]

Posted by
Posted in

Eltávozott ismét…

Eltávozott ismét egy igaz barát. Döbbent a csend ezt a hiányt, nem tudom megérteni elfogadni. Megszülettünk, egyszer el kell menni. Mikor és hogyan nem választható, mit a sors kiszabott az a mérvadó. Te voltál nekünk az élő lexikon, hiányod égető, nem múló fájdalom, emléked őrizzük amíg csak élünk, ha találkozunk: rád emlékezünk. Felidézve a sok […]

Posted by
Posted in

megérint olykor…

“lehámlott rólam minden átok veletek biztosan hazatalálok” (Szirmay Endre: Varázslat) mi távolodott már közelebb kerül álmok ködös útján rendületlenül pásztázom a múltat lesem a jövőt tétován állok egy nagy folyam előtt e kanyargó folyó létem folyója patakból indult tenger lesz otthona eltűnnek benne sorra a barátok távlatok helyett valóságot látok megérint olykor egy-egy szép varázslat […]

Posted by
Posted in

én is voltam ifjú…

én is voltam ifjú, de szép szál soha törpének nagy óriásnak kicsi emberi létnek voltam imádója barátok között szerettem élni teltek az évek minden átalakul ma már az emberi szó olyan kevés barátok tűntek el nyomtalanul személyes helyett virtuális érzés került előtérbe okos kütyükkel lassan temetve emberi világot beszéd helyett egy rövidítés felel sms öl […]

Posted by
Posted in

mézbe mártott…

“törékeny nyakcsigolyád roppan guillotin-fogsorunk alatt.” (Baka István: Rekviem-töredék) mézbe mártott vaskos hajókötél úszik a légben az orrod előtt csendben tétován nyalakodni jöttél de most sem éred el mint azelőtt de álmodni jó a vetett koncról mit onnan hol sok van dobnak eléd és fentről a híres magas polcról nem látszik hogy küzd vagy szenved a […]

Posted by
Posted in

pillangó hatás…

csillagködök furcsa mámorában “pillangó hatás” csupán a földi lét repdesünk e furcsa kavalkádban nem is sejtve mikor jön a vég hisz annyi illat virágtól virágra áramlik bódult pillangók elé az óra jár percekre találva mi szállunk tovább a végső cél felé csöndek tobzódnak néha vad zajokban keressük mindazt mit még elérhetnénk mert színek is vagyunk […]