About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

hová lettek az elcsókolt álmok…

hová lettek az elcsókolt álmok tört emlékek délibábja tarka sebzett szárnnyal már soha nem szállok földi létnek leszek martaléka a hegy megöl a csúcsra nem jutok fel mert szikla hó fagy állja utam marcangolt sebektől testem nem felel vihar tépte tájban látom magam de dőreség a korai ítélet talán messze az utolsó vacsora amíg élek […]

Posted by
Posted in

már sólyomszárnyon…

már sólyomszárnyon suhan az éjjel aprócska álmok halmaza mozgat majd zilált aggyal nézhetek széjjel reggel ha újra kisütött a nap széttört álmokkal mozgalmas az éj verítékben úszik paplan és párna keserű már a könnybe fulladt kéj ablakot nyit egy másik világra megtörni csendben nem lehet a cél olykor a zaj csak a csendet váltja szűnni […]

Posted by
Posted in

Az eső…

Az eső úgy esik éppen mintha a szürke felhő vigyorogna epésen fájó lelkemen. Kínai versforma: “Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa

Posted by
Posted in

bogár lét margójára

bár érzi a veszélyt de azért megy tovább roppan a talp alatt egy kicsi bogár kitin páncélja és ennyi volt a léte nem figyelsz rá de a helyébe képzelni magad bizony nem mered embernek alkotott a sors bogár helyett de nem tiszteled az életet ha bogár lennél várna egy másik élet egy nagy talp alatt […]

Posted by
Posted in

miért mindig…

miért mindig a jók szenvednek sújtja őket a vad ostoba sors de talán meglelhetnek néha néha egy kiskaput ha olykor talán belerúg az ember egy út menti kőbe érzelmet ír a szív-zug hogy felvegye lehajol érte látsz egy arcot megfog a kép érzelmet sző a kósza álom trubadúr dallamot szór a lét de nem tiéd […]

Posted by
Posted in

most csonttá aszott…

tükörvers most csonttá aszott érzékeimen érzelmi hullámok törnek elő miközben nehéz terhemet cipelem izzadó arcomat nem fújja szellő lázad a testem a terhek miatt mert menni kell folyton csak előre a szürkülő viharos felhők alatt nem állhatok meg kis pihenőre nem állhatok meg kis pihenőre a szürkülő viharos felhők alatt mert menni kell folyton csak […]

Posted by
Posted in

Gondolatok a múltról

Az idő! Mit takar ez a fogalom? Az idő! Jelentését agyamban boncolgatom! Nem tudom! * Görbülete visszavisz-e, valaha Oda, ahonnan indultam tova? Elhagyva a szülői házat, utamra, Tanulva, hibázva, néha hazudva A sorsnak, magamnak, hisz rövid az élet! Nem mindegy, kivel, hogyan élek. Szeretve, vagy naponta megvívva A harcot a létért! Közben összetiporva Minden szépet, […]

Posted by
Posted in

Nem adhatod fel!

Láttam rajtad, megroggyant a térded, Sok rossz gondolat futott át agyadon, Bár szerintem mást mond a nagybetűs élet, De a szemed azt mondja: én már feladom! Miért? Milyen ok adhat ily tanácsot? Nem kaptál az élettől még elég kalácsot? Ha nem sikerül mindig, minden első szóra, Utolsót ütött számodra az életóra? Nem adhatsz fel mindent […]

Posted by
Posted in

Dilemma

kérdések válaszok nélkül Vajon ki az, ki megért majd engem? Vajon ki lesz, ki szeretni is tud? Vajon mit lát, ha belenéz a szemembe? Ha rosszat, talál-e menekülésre kiskaput? Vajon miért nem elég, mit a sors adott? Miért kevés nekem az összetartozás csupán? Miért kergetek még most is tarka délibábot? S miért futok egy vágtató […]