About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

nincset álmodnak a percek

lassan elemészt a vágy-kór elfeledni minden gondot hogy a sors így kiforgatott mindenből mi szép volt egykor baljós eget föléd rajzol vágyódsz az egyszer volt után így túl az élet idusán zárva minden ajtó ablak csend honol most minden zugban idő száguld egyre rohan tajtékot vet a pillanat sötétre festve vágyakat hol néha él még […]

Posted by
Posted in

az emlékek celláján…

volt egyszer egy május oly csodaszép a természet is csak neked dalolt lelkedben munkál még mindig e kép az érzés megvan a “május” itt hagyott az emlékek celláján a timpanon múlt idő alakját idézi meg szomorúság érzése minden napon táguló világ ezt nem értheted itt már mindenki pakol csomagol hisz nem jön vissza az aki […]

Posted by
Posted in

mesél a sok fa…

mesél a sok fa de mit hogyan játszi szél dúdol álmosan majd tél tavasz játszik hócsatát a nap a szürkeségnek adja át helyét már szitál az ónos eső s a rügy fázósan bújik elő március vége még a tél az úr oldalogni láttam de újra nyomul már nem játszi a szél orkánerejű keleti hideg…mint szorítógyűrű […]

Posted by
Posted in

Proprio in silenzio

születünk, vagyunk mint egy nagy kotta szürkülő lapjain a hangjegyek e “zeneművet” vajon ki alkotta néhány lágy akkord csupán az életed vagy forte hangzással rikoltó dallam de a “karmester” a lét néha beint hangszered még szól egyre halkabban szél süvít szakad a kotta húr megint s tétovázó kósza délutánok csengője jelzi hogy még itt vagyok […]

Posted by
Posted in

fátyolos hajnal…

a lassú pisla fény még átdereng fátyolos hajnal szürke korpuszán fázós lelked idő távlatán mereng filmkocka villan gyorsan egymásután feltűnik majd egy árnyalak csendben a sötétből ki lelkedért jött elő aprókat int csak úgy közönyösen mert menni kell most hisz itt az idő a könyörgésnek már értelme nincs porhüvelyre még rámered szemed lám a homlokán […]

Posted by
Posted in

nőnapi gondolatok…2018

megint nőnap látom én naptárban mint költemény siklik át agyamon a gondolat keresve kutatva új utat hol szívéhez férkőzhetek nem ígérve csillagos eget de kedvességet igen hiszen csak ez mindenem talán még néhány szál virág mit remegő kézzel adok át s kívánok boldog nőnapot kedvesem a szép holnapot így indítjuk el mi ketten kéz a […]