About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Lehettünk volna…

A bálvány Lehettünk volna ismerősök vagy jó barátok, Küzdhettünk volna azonos elvekért, De a kirekesztés, ha tagadod a másságot, Felülírja a közös küzdelmet, a célt! Csak gyűlölködni tudsz, de nem tudom, miért? Hiszen szerény szavam oda fel sem ér, A magasságokba, hol te szórod az igét, S lesöpröd kapásból mások véleményét! Megosztónak mondasz, pedig nem […]

Posted by
Posted in

Valahol Európában…

Idős néni görnyedten áll, előtte sírhalmok, Arcán fájdalom, s a könnyei végigfolynak, Mondd, Uram! Mi az én hatalmas vétkem, ó, Hogy bűneim ily nagyon megtoroltad? Elvetted férjem, elvetted fiam, Gránát repesze vitte őket el, Élhettünk volna szépen, csendben, De zokogására a temető csendje nem felel! Előredől, könnye a sírra hullik, Távolban csak a varjak hangja […]

Posted by
Posted in

Ajándék, Valentin napra

Sokat gondolkodtam azon, ma Mit adhatnék Valentin-napra, Mely megmutatja neked szerelmemet, Kitárja előtted a lelkemet, Segít, hogy megérts, elfogadj engemet, Mely felrepít, vagy ha kell, eltemet, De a sorstól függő nem lehet, Vajon mit adhatnék Neked? Nem adhatom oda a kék eget, A csillagokat, a teliholdat, a fellegeket, Az arcod simogató, lágy szelet, A kék […]

Posted by
Posted in

Virág és pillangó

Mint mámoros pillangó a réten, Mely virágról virágra száll, Nektárt gyűjt, kecsesen libben a légben, Megpihen, ha kedvesére talál. Repülnék én is, ha szárnyam volna, Te lennél az a nyíló virág, A többi a mezőn mélyen meghajolna, Látva szépséged, ezt a csodát! Ha találkoznánk egy érzelmes nászban, Neked adnám szárnyaim hímporát, Élvezném, mit virágként nekem […]

Posted by
Posted in

Sorsom és én…

A szorító két külön sarkában, A mindent eldöntő menet előtt, Gongütést várva állunk mi ketten, Sorsom és én, mint komoly versenyzők! Ki lesz a győztes, ki marad talpon? Zúgja a tömeg, hogy vért is kíván! Kalapács lassan landol a gongon, Talpon maradok, vagy magával ránt? Sorsom, mellyel szembeszállok ma én, Nem fogadom el, mit kimért […]

Posted by
Posted in

Egy régi emlék

A dolgok, mit megértem életemben, Szüntelen kavarognak, járnak a fejemben, S a történeteket, mit megéltem eddig, Csodálom, mint gyermek a mesét, De nem regélek erről soha napestig, Csak a szépre próbálok emlékezni én! Idős bácsi a kerítésnek dőlve, Fején karimás, fekete kalap, Állt a járdán, a kezét tördelve, Nézte az embert, ki arra elhaladt. Délután […]

Posted by
Posted in

Paradoxonok

Lassan téptem le a takaró fátylat, Sötét üresség vett csak körül, Nem láttam mást, csak távlat nélküli vágyat, Érzés nélkül a lepel a földre kerül! Fagyos hevület járja át testem, Lelkem remeg, a fogam vacog, Iszonyú érzések kavarognak bennem, Élet és elmúlás, paradoxonok! Halott életek csokorba kötve, Élettelen vágyak tömkelege, Megtépett élet csúnya világban, Egy […]

Posted by
Posted in

Szabad életben…

Szabad életben szabad a szív, Minden a szeretet, mely odahív, Hol nagy a szükség, hamvad a tűz, A gonosz érzés rabláncra fűz! Szabad világban szabad szeretni, Szabad a gondolat, megfejthető, Nincs mit titkolni, csak tisztán kell élni, Ez az, ami megszívlelendő! Szabadon élünk és szeretjük egymást, Szabad lelkünk szárnyakat növeszt! A világ kitárul, de nem […]

Posted by
Posted in

Túl mindenen…

Túl mindenen, sok tarka délibábon, Élet szakaszaim már nem vizsgálom, Megéltem, élem és élni is fogom, Hogy meddig tart, bizony nem tudhatom, Teszem a dolgom, mint mások, oly sokan, Rajtam múlik, boldog lesz vagy boldogtalan, Mi hátravan, az a számos hosszú év, Csak jó lehet! Mert nincs arra olyan érv, Mely mást mondana, vagy írna […]

Posted by
Posted in

Tűzd ki a célt!

A vágy, mi benned s bennem él, Hozza közel a jelent s jövőt, Az emberi akarat sok mindent elér, Lebontva gátat, magas kőfalat! Ha az előítélet már ledőlt, Újrakezdjük! Mert szabad! Szeretet és azonos akarat Állítja helyre majd a dolgokat, Csak akarni kell! De nem tunyán, sután, Ímmel-ámmal, félelemmel Egy átmulatott éjszaka után! Félve a […]