About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

Tény

haikuban csend határán útlevél ellenőrzés nem lesz már soha

Posted by
Posted in

mit látok én ha…

mondd vajon mit látok én ha nézem sima víztükrön felsejlő képeket összetört álmot vagy a jövőmet kegyelmet nem adok és nem is kértem erősnek látszok vagy félénk gyáva lesz a kép mi visszanéz majd rám vagy mégsem azt látom amit talán szívesen hagynék majd az utókorra megborzong a víz és hullámot vet apró fodrok indulnak […]

Posted by
Posted in

sosem voltam…

“Hát megteremtem újra, itt magamban, hogy ne magam vádoljam szakadatlan.” (Kamarás Klára: Hitetlen ima) sosem voltam eddig nagyravágyó megéltem sorra mit a sors adott mindig kellő akarással vártam a soron következő szép holnapot hittem magamban ez nekem elég volt dogmák kántálása nem volt enyém vakhittel űzött emberi létben a szeretet volt a legkisebb erény nem […]

Posted by
Posted in

Még hallod ott belül…

Az időd véges, ezt te is tudod, mert hajszálon függ csak az életed, árnyékkéz mozgat múló perceket, a suhintás ívét már nem láthatod. De félúton penge és kéz között, még hangosan ketyegve jár az óra, zsinórja tartja,szála már bomolva, penge fényes rá rozsda nem költözött. Vajon a gyertya meddig világít, karmos újak mikor nyúlnak érted? […]

Posted by
Posted in

versbe szövött…

versbe szövött gondolatok mondják el sorban gondjaid ki kell írni mert megszokod letörnek akkor szárnyaid talán a gond így sokkal könnyebb hisz kiírva mégis más lehet néha elejtesz egy-egy könnyet olyan ez mint egy rossz látlelet hiszed az álmok nem hazudnak hű társ a papír s a ceruza a lassan omló falak alatt veled van […]

Posted by
Posted in

lét határán még…

lét határán még visszanéz a lélek hajad fehér már a jövőd fekete ismételgeted nem félek nem félek de reszket a bensőd minden idege az ajtóban szürkén vár az az alak őt nem látja más csak te láthatod lassan átlátszóvá válnak a falak itt az idő már te is jól tudod lebegni könnyű nem csodálkozol a […]

Posted by
Posted in

apám az álmok hazudtak nagyot…

tényleg csak egy mátrix az életem néhány apró anziksz a létemen mi átsegít hogy kicsit szabad legyek törjek virtuálisan követ hegyet szakadt ruhában lanyhuló izom csákány nyeléhez forr lassan a karom fekete fehér oly kiszámítható törölni nem lehet új lap nem osztható csendre vágyom már céltalan zaj helyett szürkére festett égen a fellegek már eltakarják […]