About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

ott…akkor

a csend mint szürke fal úgy vesz körül várja már hogy az élet jobblétre szenderül de talán egy apró érzelemhullám fut még át agyad elrejtett zugán megélve belül azt a néhány percet míg a szú látványosan aprókat perceg sután bután halmazok válnak köddé kürtök hangja jelzi: most és mindörökké

Posted by
Posted in

Színek

(Haikuban) fehér fekete ellentét-e neked is vagy csak két szép szín

Posted by
Posted in

Apámról…apák napjára

március idusán tizenhét éve mikor elhagytál minket jó-apám pontot téve egy élet végére a halál ült tort az élet fonalán három napig tartott ott a kóma betegség tépte marta testedet mintha az elmúlás megnyugodott volna mikor a szíved már nem verdesett mi döbbenten álltunk mert reméltük erős akarattal még visszatérsz csak emléked mit magunkkal vittünk […]

Posted by
Posted in

azon a forró éjszakán…

(tükörvers) azon a forró éjszakán mikor fogantam istenem gondolt-e akkor valaki rám ha egyszer majd megszülettem mi lesz belőlem hova jutok lesz-e erőm emelkedni vagy csak a porba zuhanok s úgy kell majd arrébb lökni. s úgy kell majd arrébb lökni vagy csak a porba zuhanok lesz-e erőm emelkedni mi lesz belőlem hova jutok ha […]

Posted by
Posted in

ki tudja mi csörgedezik…

ki tudja mi csörgedezik bennünk tiszta vér vagy csak ádáz gyűlölet magyar vagyok magyar itt a népünk ki egymást mocskolva mond igent nemet mi egyiknek öröm és boldogság a másiknak csupán veszejtő gödör párbeszéd nincs de rút az álnokság s a kéz helyett csupán a szél söpör szóvirágok nyílnak szórnak illatot mákonya igazán kábít opálos […]

Posted by
Posted in

A liba

A minap néztem végig egy közösségi portálra felrakott kis videót, mely régi emlékeket indított el bennem. Ebben a néhány filmkockában libák (valódi szárnyasok) kergettek meg gyerekeket, felnőtteket, sziszegve, a nyakukat nyújtogatva, igazi házőrző módjára. De hiszen anno, Rómát is ők védték meg, hogy ne kerüljön ellenséges kézre, hangos gágogásukkal ébresztve az őrséget. No de nem […]

Posted by
Posted in

Eltávozott ismét…

Eltávozott ismét egy igaz barát. Döbbent a csend ezt a hiányt, nem tudom megérteni elfogadni. Megszülettünk, egyszer el kell menni. Mikor és hogyan nem választható, mit a sors kiszabott az a mérvadó. Te voltál nekünk az élő lexikon, hiányod égető, nem múló fájdalom, emléked őrizzük amíg csak élünk, ha találkozunk: rád emlékezünk. Felidézve a sok […]

Posted by
Posted in

megérint olykor…

“lehámlott rólam minden átok veletek biztosan hazatalálok” (Szirmay Endre: Varázslat) mi távolodott már közelebb kerül álmok ködös útján rendületlenül pásztázom a múltat lesem a jövőt tétován állok egy nagy folyam előtt e kanyargó folyó létem folyója patakból indult tenger lesz otthona eltűnnek benne sorra a barátok távlatok helyett valóságot látok megérint olykor egy-egy szép varázslat […]