About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Algyő, a “Tisza virága”

Itt élek, de nem itt születtem, nagyközség ez a Tisza mellett, nem mozdulok, eljárt felettem, a fránya idő, gyorsan lepergett. Kanyargó Tisza oly közel van, de védi most János* a falut. Ártéri fák hűvös lombjában madár dalol és szól a kakukk. Poéta léleknek igazi mennyország, ihletet adó igazi csoda, művészetnek élő mai valóság, a simuló, […]

Posted by
Posted in

Csendeket írok…

nézem az arcom a kopott tükörben ráncokat rajzol az idő vasfoga a barna haj már erős szürkében de szememben álmok egész sora még egyenes a gerinc meg nem törte a hirtelen tovatűnt hetven év a léttel vívott sok hosszú csörte s a megtörni látszó ifjonti hév verseket írok néha magamnak örülök ha olvasod ha érdekel […]

Posted by
Posted in

nekem magamban

csendeket írok a zajban és rózsaszín felleget a szörnyű zivatarban nekem magamban Kínai versforma: “Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa

Posted by
Posted in

mint kormánya vesztett…

“mint tenger nézel néha önmagadba néha temetve, néha fölkavarva: mily csillogó! milyen boldogtalan! (Gyurkovics Tibor: Tengerész) mint kormánya vesztett billegő hajót vad szél terelget a zátonyok felé vitorlád tépett és látod a valót minden mire vártál az enyészeté biztos kikötőt remélt az elme de kocsmák sorától bűzös a nap csak ledér lányok futó szerelme emel […]

Posted by
Posted in

Jó lenne újra…

a csend mesél én hallgatom mellettem ül az ágyamon nincs szóvirág sem cikornya csak való világ ha mese volna jó lenne újra magasan szállni nem a pocsolya szélén dagonyázni egymást szeretni mint akkor régen csak úgy elveszni szemed tüzében de a csend mesél magam vagyok bár megtehetném nem lázadok

Posted by
Posted in

Látod fényt sírnak…

“Megváltást, lám, ez sem hozott, ez a kéthétnyi ÉLET;” (Garai Gábor: Megváltás) látod fényt sírnak most a hajnalok az élet szólít ma is mennem kell megváltást nem remélek nem kapok teszem a dolgom és nem adom fel ott túl a messzeségen más a világ mindaz mi most van messzire kerül de talán nyílik még itt […]

Posted by
Posted in

Csukott az elme…

” a tér mint a jóllakottság akár ölel akár kilök s a molekulák ütközés után a halandó újból fölkel más testben ugyanaz a lélek(zés) ” (Radnai István: Tágulunk-e vagy beszűkülünk) csukott az elme és zárt a világ agymosás “vizét” fröcsköli a szél csak technó őrület kommunikál emberi kapcsolat lassan nem él virtuális élet párbeszéd hiány […]

Posted by
Posted in

ráncok mögött még…

vad álmok apró résein illan el megszelídült vágyak tétova bája villanó képek közt még látnod kell hogyan fon béklyót az idő reája ráncok mögött még van terv van álom csak a botladozó léptek lassabbak szaggatnám én a fogva tartó rácsom falakat törnék de megmaradnak isten tenyerén kevesen férnek nekik jut mindenből a legjobb falat hol […]

Posted by
Posted in

Anyák napjára

(Lili unokám kérésére írt vers, kicsi lány ezzel köszönti anyukáját!) Oly szép ez a május, csupa virág, ünnepi díszben pompázik a világ, gyermeki kezem virágot szorongat, köszönteni fogom édesanyámat. Bocsáss meg anya, ha megbántottalak, néha már tépkedem a korlátokat. Pedig törekszem a szépre a jóra, szeretlek téged drága jó anyácska. Kezemben most itt e néhány […]

Posted by
Posted in

Most pormacskákat…

“Mint lépcsőzugban a pormacska: gyűlik puhán a korszak mocska. (Petri György: Hírösszefoglaló) kendőzetlen vad áramlatok tisztuljon a kép csak várhatok mocsok szemét úton útfélen istenem ezt is meg kell élnem minden fontos csak az ember nem a mélység mély mint egy tengerszem ködök borítják a holnapot kopott emlékek róluk álmodok most pormacskákat sodor a szél […]