About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

én is voltam ifjú…

én is voltam ifjú, de szép szál soha törpének nagy óriásnak kicsi emberi létnek voltam imádója barátok között szerettem élni teltek az évek minden átalakul ma már az emberi szó olyan kevés barátok tűntek el nyomtalanul személyes helyett virtuális érzés került előtérbe okos kütyükkel lassan temetve emberi világot beszéd helyett egy rövidítés felel sms öl […]

Posted by
Posted in

mézbe mártott…

“törékeny nyakcsigolyád roppan guillotin-fogsorunk alatt.” (Baka István: Rekviem-töredék) mézbe mártott vaskos hajókötél úszik a légben az orrod előtt csendben tétován nyalakodni jöttél de most sem éred el mint azelőtt de álmodni jó a vetett koncról mit onnan hol sok van dobnak eléd és fentről a híres magas polcról nem látszik hogy küzd vagy szenved a […]

Posted by
Posted in

pillangó hatás…

csillagködök furcsa mámorában “pillangó hatás” csupán a földi lét repdesünk e furcsa kavalkádban nem is sejtve mikor jön a vég hisz annyi illat virágtól virágra áramlik bódult pillangók elé az óra jár percekre találva mi szállunk tovább a végső cél felé csöndek tobzódnak néha vad zajokban keressük mindazt mit még elérhetnénk mert színek is vagyunk […]

Posted by
Posted in

hová lettek az elcsókolt álmok…

hová lettek az elcsókolt álmok tört emlékek délibábja tarka sebzett szárnnyal már soha nem szállok földi létnek leszek martaléka a hegy megöl a csúcsra nem jutok fel mert szikla hó fagy állja utam marcangolt sebektől testem nem felel vihar tépte tájban látom magam de dőreség a korai ítélet talán messze az utolsó vacsora amíg élek […]

Posted by
Posted in

már sólyomszárnyon…

már sólyomszárnyon suhan az éjjel aprócska álmok halmaza mozgat majd zilált aggyal nézhetek széjjel reggel ha újra kisütött a nap széttört álmokkal mozgalmas az éj verítékben úszik paplan és párna keserű már a könnybe fulladt kéj ablakot nyit egy másik világra megtörni csendben nem lehet a cél olykor a zaj csak a csendet váltja szűnni […]

Posted by
Posted in

Az eső…

Az eső úgy esik éppen mintha a szürke felhő vigyorogna epésen fájó lelkemen. Kínai versforma: “Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa

Posted by
Posted in

bogár lét margójára

bár érzi a veszélyt de azért megy tovább roppan a talp alatt egy kicsi bogár kitin páncélja és ennyi volt a léte nem figyelsz rá de a helyébe képzelni magad bizony nem mered embernek alkotott a sors bogár helyett de nem tiszteled az életet ha bogár lennél várna egy másik élet egy nagy talp alatt […]

Posted by
Posted in

miért mindig…

miért mindig a jók szenvednek sújtja őket a vad ostoba sors de talán meglelhetnek néha néha egy kiskaput ha olykor talán belerúg az ember egy út menti kőbe érzelmet ír a szív-zug hogy felvegye lehajol érte látsz egy arcot megfog a kép érzelmet sző a kósza álom trubadúr dallamot szór a lét de nem tiéd […]

Posted by
Posted in

most csonttá aszott…

tükörvers most csonttá aszott érzékeimen érzelmi hullámok törnek elő miközben nehéz terhemet cipelem izzadó arcomat nem fújja szellő lázad a testem a terhek miatt mert menni kell folyton csak előre a szürkülő viharos felhők alatt nem állhatok meg kis pihenőre nem állhatok meg kis pihenőre a szürkülő viharos felhők alatt mert menni kell folyton csak […]