About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

Gondolatok a múltról

Az idő! Mit takar ez a fogalom? Az idő! Jelentését agyamban boncolgatom! Nem tudom! * Görbülete visszavisz-e, valaha Oda, ahonnan indultam tova? Elhagyva a szülői házat, utamra, Tanulva, hibázva, néha hazudva A sorsnak, magamnak, hisz rövid az élet! Nem mindegy, kivel, hogyan élek. Szeretve, vagy naponta megvívva A harcot a létért! Közben összetiporva Minden szépet, […]

Posted by
Posted in

Nem adhatod fel!

Láttam rajtad, megroggyant a térded, Sok rossz gondolat futott át agyadon, Bár szerintem mást mond a nagybetűs élet, De a szemed azt mondja: én már feladom! Miért? Milyen ok adhat ily tanácsot? Nem kaptál az élettől még elég kalácsot? Ha nem sikerül mindig, minden első szóra, Utolsót ütött számodra az életóra? Nem adhatsz fel mindent […]

Posted by
Posted in

Dilemma

kérdések válaszok nélkül Vajon ki az, ki megért majd engem? Vajon ki lesz, ki szeretni is tud? Vajon mit lát, ha belenéz a szemembe? Ha rosszat, talál-e menekülésre kiskaput? Vajon miért nem elég, mit a sors adott? Miért kevés nekem az összetartozás csupán? Miért kergetek még most is tarka délibábot? S miért futok egy vágtató […]

Posted by
Posted in

Lehettünk volna…

A bálvány Lehettünk volna ismerősök vagy jó barátok, Küzdhettünk volna azonos elvekért, De a kirekesztés, ha tagadod a másságot, Felülírja a közös küzdelmet, a célt! Csak gyűlölködni tudsz, de nem tudom, miért? Hiszen szerény szavam oda fel sem ér, A magasságokba, hol te szórod az igét, S lesöpröd kapásból mások véleményét! Megosztónak mondasz, pedig nem […]

Posted by
Posted in

Valahol Európában…

Idős néni görnyedten áll, előtte sírhalmok, Arcán fájdalom, s a könnyei végigfolynak, Mondd, Uram! Mi az én hatalmas vétkem, ó, Hogy bűneim ily nagyon megtoroltad? Elvetted férjem, elvetted fiam, Gránát repesze vitte őket el, Élhettünk volna szépen, csendben, De zokogására a temető csendje nem felel! Előredől, könnye a sírra hullik, Távolban csak a varjak hangja […]

Posted by
Posted in

Ajándék, Valentin napra

Sokat gondolkodtam azon, ma Mit adhatnék Valentin-napra, Mely megmutatja neked szerelmemet, Kitárja előtted a lelkemet, Segít, hogy megérts, elfogadj engemet, Mely felrepít, vagy ha kell, eltemet, De a sorstól függő nem lehet, Vajon mit adhatnék Neked? Nem adhatom oda a kék eget, A csillagokat, a teliholdat, a fellegeket, Az arcod simogató, lágy szelet, A kék […]

Posted by
Posted in

Virág és pillangó

Mint mámoros pillangó a réten, Mely virágról virágra száll, Nektárt gyűjt, kecsesen libben a légben, Megpihen, ha kedvesére talál. Repülnék én is, ha szárnyam volna, Te lennél az a nyíló virág, A többi a mezőn mélyen meghajolna, Látva szépséged, ezt a csodát! Ha találkoznánk egy érzelmes nászban, Neked adnám szárnyaim hímporát, Élvezném, mit virágként nekem […]

Posted by
Posted in

Sorsom és én…

A szorító két külön sarkában, A mindent eldöntő menet előtt, Gongütést várva állunk mi ketten, Sorsom és én, mint komoly versenyzők! Ki lesz a győztes, ki marad talpon? Zúgja a tömeg, hogy vért is kíván! Kalapács lassan landol a gongon, Talpon maradok, vagy magával ránt? Sorsom, mellyel szembeszállok ma én, Nem fogadom el, mit kimért […]

Posted by
Posted in

Egy régi emlék

A dolgok, mit megértem életemben, Szüntelen kavarognak, járnak a fejemben, S a történeteket, mit megéltem eddig, Csodálom, mint gyermek a mesét, De nem regélek erről soha napestig, Csak a szépre próbálok emlékezni én! Idős bácsi a kerítésnek dőlve, Fején karimás, fekete kalap, Állt a járdán, a kezét tördelve, Nézte az embert, ki arra elhaladt. Délután […]

Posted by
Posted in

Paradoxonok

Lassan téptem le a takaró fátylat, Sötét üresség vett csak körül, Nem láttam mást, csak távlat nélküli vágyat, Érzés nélkül a lepel a földre kerül! Fagyos hevület járja át testem, Lelkem remeg, a fogam vacog, Iszonyú érzések kavarognak bennem, Élet és elmúlás, paradoxonok! Halott életek csokorba kötve, Élettelen vágyak tömkelege, Megtépett élet csúnya világban, Egy […]