About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

adj egy esélyt önmagadnak…

mint alkonyatkor a károgás süvít egy hang mint rianás tölti be a mádat recseg ropog karmos ujja most feléd kapkod tátott száj bűzös lehelet csend takaró foszlik reped álom ez vagy rút valóság talán ha nem jut el hozzád félelmed is alábbhagyhat ne meséld be önmagadnak mit lidérces álmok sora frusztrált létedben naponta sziklaként gördít […]

Posted by
Posted in

kislány volt még…

kislány volt még én meg kicsi fiú utánam kiabált és puszit dobott mérleghintán csakis velem játszott közben csacsogása nem volt hiú másképp szólt az élet elköltözött az utak sokszor más irányba futnak szentélyt fabrikálva új dallamoknak tűnik az érzés mit egy gyermek őrzött a hinta neve ma libikóka a lány az édes vajon merre járhat […]

Posted by
Posted in

mit magammal vinnék…

táplálkozik a zaj a csend csecsén de milyen lenne ha egyszer én csak úgy eltűnnék szépen halkan mint homokbucka a zúgó zivatarban mit magammal vinnék csak a tricolor és egy apró vers mi a hazához szól hogy magyar vagyok én is és te is de rág a féreg minket mint pestis hatalom és pénz mi […]

Posted by
Posted in

mit tanult meg…

csendet sikolt a néma képzelet az elme tágra zárt szemmel néz nagyot mérleghintán hol fenn hol lent érzed kővé mered az igéző holnapod magasból még közelebb az ég is de lentről hamarabb ér el a pokol ima száll de az úr talán csak fétis s a liturgia sem más csak protokoll mit tanult meg évezredek […]

Posted by
Posted in

zöldül a táj…

már pajkos szél simítja arcomat nem vadul és nem tépked ágakat de néhanapján még a hideg az úr s a kék ég is olyan tavaszi lazúr a kergetőző gomolyfelhők sora varázsol néha ernyőt a napra ilyenkor borzongás fut át a testen kikapcsol a fűtés ott fenn az égen rigófütty nem szól varjúhang sem hallik japánbirs […]

Posted by
Posted in

a mesében…

a mesében a Shrek egy ogre volt csupán ki élte életét egy mocsárban talán szerelme volt egy szép lány a kis Fiona ki éjjel ogre volt de ő ezt nem tudta lehetnék én Shrek és minden nő Fiona csak alkonyatig lenne bájos a mosolya de a lét játéka talán akkor volna szép és egymásra találni […]

Posted by
Posted in

Szívizomgyulladás

Tél volt, korán esteledett. A huszonöt wattos égő alig világította meg a szobát. Inkább csak jótékony félhomály uralkodott. Az égő a mennyezetről egy szál dróton csüngött alá, szinte jelezve, hogy korántsem történt meg a villanyszerelési munkák befejezése. A vályogfalba vésett hornyokba még látható volt a vezetékeket védő bergmanncsövek sötét sziluettje, csak itt-ott szakította meg a […]

Posted by
Posted in

ma… margójára

magyarul… magyarnak oly felesleges nem érti csak a szlenget hiszi tökéletes okos a telefon a beszéd meg halott társaságban is érzem magam vagyok üzenet érkezik de csak egy sms szavakból elhagy itt ott egy keveset fejts meg a rejtvényt és dadog az elme mesét mondani ezzel hogy lehetne meredten ül a telefont bámulja majd sebesen […]

Posted by
Posted in

Nőnapra… szeretettel

mint virágkehely ha szirma kitárul illatát hordozza a tavaszi szél illatfelhőben sok méhecske kábul s mind mind újra virágport remél nő a férfi élet legszebb virága tavaszt érezve szíve megremeg lehet fiatal vagy feleség anya ezen a napon csak őt ünnepeled nőnap lehetne az év minden perce hisz a szeretet pénzbe nem kerül férfi arcán […]

Posted by
Posted in

társaimnak…nőnapra

nőnap és tavasz két gyönyörű csoda élet szépsége múló pillanata vágyódva nézni ahogy virág bomlik s csokorba szedve átadni nekik hisz ők azok kik a tavaszt hordozzák nők feleségek szeretők anyák az életért kevés az örök hála néhány szál virág csók a nők arcára ölelés néha sokkal többet érne mint odanyomott csokor a kezébe elmormolt […]