About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Újév margójára

Újévben, mint már annyiszor: megjön az ifjonti hév. Nagy tettek vágya sodor, ez csak sorsfintor. Kínai versforma: “Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa

Posted by
Posted in

szilveszter éjszakán…

szilveszter éjszakán petárda robban a csend most lassan darabokra szakad az ember játéka állatokon csattan félelemből űzöl játékot magad őrjöng a mámor fényárban úszik égbolt a rakéta dörgő hangot ad kushad a jószág bárhová elbújik ne hallja ne lássa mitől megriad nem tisztel semmit az ember már ilyen csak saját kedve irányítja azt mi számára […]

Posted by
Posted in

amerre jártam…

amerre jártam életem során a sorsom sziklákból emelt falat visszanézve életem alkonyán mosollyal szemlélem a kavicsokat mit hátrahagytam sziklát aprítva hogy simává tegyem az utamat rongyos nadrágom vérrel borítva de büszkén szorítom csákányomat lassan adja meg magát a szikla csendet követel a végtelen táj verejték cseppen a poros útra de már a vérző tenyerem sem […]

Posted by
Posted in

mást mond a mondat…

virágzó önkényt táplálunk önként közben az önkép falanxszá mered lázad az elme utat keresve kerékbe törnéd az érzelmeket nincsen már hála másokra várva magadba tömnéd mit más keresett mást mond a mondat ellentmond a szónak hozsannát zengvén a megvalósult tett pénzt ér az ünnep nem teszünk többet váltjuk ajándékért a szeretetet mi lett belőlünk egymásra […]

Posted by
Posted in

Apák és fiúk

A gépkocsi egyenletes zümmögéssel falta a kilométereket. A fülkében két ember utazott, apa és fia. Hazafelé tartottak. Mindketten szótlanul bámultak ki az szélvédőn, a fiú az utat figyelte – hiszen ő vezetett – az apa csak úgy öregesen meredt maga elé, gondolkodott. A csendet csak a rádióból szűrődő zene törte meg, némiképp. Házak maradtak el, […]

Posted by
Posted in

adnék én ha tudnék…

csendben nézem ahogy csak vánszorog de pénzt mindenkinek nem adhatok legalábbis annyit mit kellene hogy mindig legyen szatyrában kenyere adnék én ha tudnék neked is jó uram ha hinném, hogy igaz mindaz mi írva van átír mindent az egyéni gőgös érv talán tudod uram mindezt miért békét adj ha tudsz és végre életet add vissza […]

Posted by
Posted in

a csend szitál…

a csend szitál a havas táj felett meleg szobában kandalló lángja emlékek sora míg a lángot nézed elmúlt idő rajzol képet agyadba s a kép mit elméd emlékből farag oly sokszor tép apróra vágyakat kristályképben csupán a hallgatag angyalok festenek új álmokat mint restaurátor alkotsz újra elmúlt időt és emlékképeket mint keresztet viszed a hosszú […]