About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

jelet kellene hagyni…

jelet kellene hagyni itt a földön szép képet őrizzen az emlékezet és olyan csodát várni minden őszön hogy tavasz váltja majd a zord telet aprócska csodák úton és útfélen ha lehajolsz érte a tiéd lehet de a sors játéka néha kegyetlen hajlott gerinccel lázadni kell neked gorgók pásztáznak vizenyős szemmel csend szakít félbe ősi dallamokat […]

Posted by
Posted in

a tettek beszélnek…

a tettek beszélnek nem a sorsok de ha mást mondasz és közben mást akarsz nem maradnak utánad csak romok s a vágyaidba olykor belehalsz hogy lesz holnap hited elkötelezett vajon ki érti ezt és ki érti majd talán egy kósza szűrt emlékezet meséli hogy látta előre a bajt zavart aggyal képzeled óriásnak magad kicsi ember […]

Posted by
Posted in

…a vágy hintalován…

“szárnyam nincsen, mégis szállok, vágyam sincsen , mégis vágyok szelíd szépre, igaz szóra, ember szíve szülte jóra; ” (Szirmay Endre: Át a réven) most a vágy hintalován utazom előre hátra de nem megy sehova csak ringat ringat mint a tudatom mely álmokat sző és vet a papírra ez csörgősipkás tétova élet őrült kavalkád udvari bolond […]

Posted by
Posted in

vállalnom kell…

“Magad mértéke: békítő alázat a valamettől valameddig út beporoz minden fehér csigaházat…” (Szirmay Endre: Maroknyi sors) vállalnom kell és vállalom magam akkor is ha nem jutnak fel az égig s talán kik olvassák sem értik mit papírra vet olykor a szavam utam ez és nincs innen kibúvó nem vagyok jó talán nem is leszek kik […]

Posted by
Posted in

Ildi

Ez a nap sem indult másképp mint a többi. Péter már kora reggel a buszon ült, hiszen a munkásszálló “kényelme” után várta az otthon, a szülői ház melege. Egész héten dolgozott, még készenlétet is vállalt, de szombat, vasárnap most szabad. Nem kell térdig sárban járni az olajmezőt, hiszen két napig szakadt az eső. Nem kell […]

Posted by
Posted in

ma úgy érzed még…

ma úgy érzed még minden a tied szerelem vágy és a nyíló rózsa de a holnap magánya itt lebeg fejed felett mint Damoklész kardja ma úgy érzed még nem bánthat senki hisz emberként a magad ura vagy de erőd fogy és gerinced eltörni gyűlnek a keselyűk a démoni had ma úgy érzed még rád ragyog […]

Posted by
Posted in

már a hajnalt…

“Ne higgyetek annak a világnak Mely felétek fennen integet: Nemcsak értünk, de azért is árad, Mert tetszeleg, hízeleg önmagának, S fényköréből később kinn feled” (ifj. Kapp János: A könnyenhívőkhöz) tágra zárt szemmel bámulom a hajnalt üvölt a csend itt a szobán belül harsogva éltet egy világot aljast mely lassan lényünkre mint fátyol kerül már a […]