About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

lehetnék bármi

“a lélek egyre igényesebb magadban építed fel mi hátra van… (Petri György: Ballada) sok ezer éve keresem kutatom a helyes út vajon hova vezet átmászva sok-sok épített falon csendeket keresve zajok helyett törött cserepek sértették a lábam de hitem magamban most is töretlen harag és gyűlölet helyett a mában előre megírt sorsom eleresztem lehetnék bármi […]

Posted by
Posted in

vajon létezett-e

vajon létezett-e a hatalmas kert benne minden mi gyümölcsöt terem a tudás fája csak egy sötét verem átkozott ki arról szakítani mert bűnök tárháza csak “asszony” lehet a férfi a “teremtés koronája” (párja nélkül csak félkarú pária) nem hiszem el, hogy így történhetett sas tépte máját prométheusznak ki az embernek a lángot hozta csodák tárháza […]

Posted by
Posted in

álmod legyen…

(tükörvers) álmod legyen mint a friss tavaszi szél mely nekem mindig csak rólad mesél mint vöröslő alkony a házak felett csendet ígér még szerelmes csendet csendet ígér még szerelmes csendet mint vöröslő alkony a házak felett mely nekem mindig csak rólad mesél álmod legyen mint a friss tavaszi szél

Posted by
Posted in

a jövő előtted…

tágra zárt szemeddel mond mit látsz ma belső képernyőd mit vetít eléd vastag kosz mocsok közt botladozva érzed-e már a lét milyen nehéz repedt üvegű ablak törött kerettel a fény még talán utat tör magának vágyak elszállnak csak álom cserepek tétován még néha visszajárnak a jövő előtted csont-soványan áll szálkás újakkal még képeket rajzol szemben […]

Posted by
Posted in

tépett vitorlák

jeladás: a Gyűlölet Csillaga hirtelen megjelenik a nappali égen (Petri György: Angyal) magyar a magyart taszítja nyomorba mézes madzagot lenget a kósza szél szomszéd szomszédot kíván pokolra közben áhítattal az ég felé néz szószékről áramlik a kampány szaga üvölt a vágy a hatalom után befed mindent az ígéret halmaza itt lesz vagy itt van már […]

Posted by
Posted in

Húsvét margójára

Fekete eső hull csendes napokra de virágzó lesz a fényes vasárnap ünnepre készül aki hisz aki nem még nem törik meg a régi varázslat tavasz újul s a barkák virága magában hordozza szép álmaid megváltva a bűn nem kell térden csúszva kérni, mert letörve béklyózó láncaid húsvét ünnepe új élet ünnepe mert feltámad a természet […]

Posted by
Posted in

a harangok most…

fekete lepel s a szív is remeg a harangok most Rómába mentek a falikárpit hosszában reped az égből peregnek keserű könnyek csattogó korbács és nehéz kereszt töviskoszorú “ékíti” a fejet s a közöny a gúny már el nem ereszt egy “ember” várja a sors végzetet lázong a test de érti a lélek a messiás sorsa […]

Posted by
Posted in

nincset álmodnak a percek

lassan elemészt a vágy-kór elfeledni minden gondot hogy a sors így kiforgatott mindenből mi szép volt egykor baljós eget föléd rajzol vágyódsz az egyszer volt után így túl az élet idusán zárva minden ajtó ablak csend honol most minden zugban idő száguld egyre rohan tajtékot vet a pillanat sötétre festve vágyakat hol néha él még […]

Posted by
Posted in

az emlékek celláján…

volt egyszer egy május oly csodaszép a természet is csak neked dalolt lelkedben munkál még mindig e kép az érzés megvan a “május” itt hagyott az emlékek celláján a timpanon múlt idő alakját idézi meg szomorúság érzése minden napon táguló világ ezt nem értheted itt már mindenki pakol csomagol hisz nem jön vissza az aki […]