About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

ráncok mögött még…

vad álmok apró résein illan el megszelídült vágyak tétova bája villanó képek közt még látnod kell hogyan fon béklyót az idő reája ráncok mögött még van terv van álom csak a botladozó léptek lassabbak szaggatnám én a fogva tartó rácsom falakat törnék de megmaradnak isten tenyerén kevesen férnek nekik jut mindenből a legjobb falat hol […]

Posted by
Posted in

Anyák napjára

(Lili unokám kérésére írt vers, kicsi lány ezzel köszönti anyukáját!) Oly szép ez a május, csupa virág, ünnepi díszben pompázik a világ, gyermeki kezem virágot szorongat, köszönteni fogom édesanyámat. Bocsáss meg anya, ha megbántottalak, néha már tépkedem a korlátokat. Pedig törekszem a szépre a jóra, szeretlek téged drága jó anyácska. Kezemben most itt e néhány […]

Posted by
Posted in

Most pormacskákat…

“Mint lépcsőzugban a pormacska: gyűlik puhán a korszak mocska. (Petri György: Hírösszefoglaló) kendőzetlen vad áramlatok tisztuljon a kép csak várhatok mocsok szemét úton útfélen istenem ezt is meg kell élnem minden fontos csak az ember nem a mélység mély mint egy tengerszem ködök borítják a holnapot kopott emlékek róluk álmodok most pormacskákat sodor a szél […]

Posted by
Posted in

A zaj elhal…

a zaj elhal csend telepszik az alma mater falaira te állsz virággal a kezedben a mára gondolsz nem holnapra véget ért a gyermekkorod vár téged a nagybetűs élet ballagás van a rokonok mind csak téged ünnepelnek még füledben cseng a nóta “most búcsúzunk és elmegyünk” ma még ünnep csupa móka a nap is mosolyog velünk […]

Posted by
Posted in

Ha véget ér

“Fejem fölött felhőcsapat suhog tépett szárnnyal is száll a madár” (Szirmay Endre: Utolsó pillanat) pattog a penge a hideg aszfalton vörös virágok csupán szóvirágok dúl a háború a halálsoron a csend hallgat vagy csak némán tátog tört kristályok apró tüze játszik fest színesre sok felhőpamacsot törékeny a test szinte már nem látszik némaság ural most […]

Posted by
Posted in

Ha néhanapján…

Miért van, hogy sokszor négy szemmel sem látsz? Pedig szemüveggel tisztább a világ. Botorkálsz, egy házig ahol születtél, de más lakik benne már réges-rég. Mit mondanál ha ajtót nyitnának? Születtem, játszottam, vágytam utánad, rongyos, nagybetűs élet mi marasztal, éltem itt…valaha régen… a mának már nincs dolga a fájó múltaddal. Néha, ha tétova, hevenyészett nosztalgiával nézed […]

Posted by
Posted in

az ősi jóslat csendben…

cafatokra tépett kicsinyke ország tépte szaggatta dúlta Trianon nagyságát őrzi még a timpanon átlépett rajta a fejlődő világ belső háború dúl megosztott a nép egymást mocskolja most is az ellen miközben “keresztény” itt a szellem a megbocsájtás már rég nem erény hazugság fátyla takar be mindent a győztes üvölt rút szitkokat szór az országból kiűzné […]