About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

mesél a sok fa…

mesél a sok fa de mit hogyan játszi szél dúdol álmosan majd tél tavasz játszik hócsatát a nap a szürkeségnek adja át helyét már szitál az ónos eső s a rügy fázósan bújik elő március vége még a tél az úr oldalogni láttam de újra nyomul már nem játszi a szél orkánerejű keleti hideg…mint szorítógyűrű […]

Posted by
Posted in

Proprio in silenzio

születünk, vagyunk mint egy nagy kotta szürkülő lapjain a hangjegyek e “zeneművet” vajon ki alkotta néhány lágy akkord csupán az életed vagy forte hangzással rikoltó dallam de a “karmester” a lét néha beint hangszered még szól egyre halkabban szél süvít szakad a kotta húr megint s tétovázó kósza délutánok csengője jelzi hogy még itt vagyok […]

Posted by
Posted in

fátyolos hajnal…

a lassú pisla fény még átdereng fátyolos hajnal szürke korpuszán fázós lelked idő távlatán mereng filmkocka villan gyorsan egymásután feltűnik majd egy árnyalak csendben a sötétből ki lelkedért jött elő aprókat int csak úgy közönyösen mert menni kell most hisz itt az idő a könyörgésnek már értelme nincs porhüvelyre még rámered szemed lám a homlokán […]

Posted by
Posted in

nőnapi gondolatok…2018

megint nőnap látom én naptárban mint költemény siklik át agyamon a gondolat keresve kutatva új utat hol szívéhez férkőzhetek nem ígérve csillagos eget de kedvességet igen hiszen csak ez mindenem talán még néhány szál virág mit remegő kézzel adok át s kívánok boldog nőnapot kedvesem a szép holnapot így indítjuk el mi ketten kéz a […]

Posted by
Posted in

jaj mit tennék…

jaj mit tennék ha lehetne hegyet raknék sík vidékre közelebb hoznám a tengert lóvá tennék minden embert az ördöggel paroláznék fentiekkel is kártyáznék elnyerném a glóriákat ördögtől a nagy szarvakat megkötném szélúrfi sarkát napra húznék sötét sapkát megpörgetném a világot érezném, hogy körhintázok ha kívül belül itt a sátán én meg csak ülök a hátán […]