About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

a felhők alól a nap…

az idő már itt is a tavaszt mutat a kertben metszem már a fákat a komisz szél néha megborzongat a rügypattanás még kicsit várhat majd villámlik dörög tavaszi zápor öntözi a földet és újra éled a szivárvány s mint hatalmas bátor fényisten épít hidat a föld felett a felhők alól a nap még visszanéz majd […]

Posted by
Posted in

cérnaszál függő…

ki mondja meg “cethal gyomrából” mikor jöhetek elő sötéthez szokott szemem nem lesz-e könnyező a fény bánt-e majd vagy némán csak elfogad cérnaszál függő idegek mily mesét mondanak a sötétség már taszít de talán a fény se vonz csendben kuporgom itt mint egyszerű bolond te jársz eszembe lázasan céda rongyos élet pokol lovasa szántja fölöttem […]

Posted by
Posted in

de eljön az óra…

Nem kell nekem a ti istenetek! Okos a világ, gyáva, beteg. (Szabó Lőrinc: Szédület) hány istent imádunk itt ezen a bolygón vagy mind ugyanaz csak más a neve az isteni intelem már nem szólhat bele mit teszünk egymással vágyón vagy vádlón vak hittel ölnek gyűlölnek aláznak lábbal tiporva már az isteni törvény leginkább dúl az […]

Posted by
Posted in

terhem cipelem…

megleltem egy tarka délibábban kusza kopott szép emlékeim fájó lelkem csendes kómájában nézem ahogy tűnik tova mind talán egyszer álmokat kergetve emlékedre is majd rálelek tova tűnni felszívódni a fénybe pitypang álmok fodrain megyek a céda élet álomzáporából hamis félszavak kacsintanak rám a vigyorgó szellemlovasokkal naponta vívom meg csatám szóvirágok kötött csokraiban rejtőzik néhány ami […]

Posted by
Posted in

Újszülött köszöntő

Baranyai Zalánkának…szeretettel (szül: 2018.02.27.-én 08.40.órakor) Megszületett egy újabb kis élet, e kék bolygó lesz most otthona, kicsi Zalán vígan köszönt téged, kis családod apraja nagyja. Mi lesz majd,ha egyszer ő is felnő, orvos, vagy talán egy katona? Vagy mester ember, politikus, edző, de most még gyerek, kit óv anya, apa. Megszülettél, köszöntünk mi téged, tárt […]

Posted by
Posted in

szikla voltam egykor…

szikla voltam egykor igazi gránit ma már csak aprócska kockakő a fogyó életből nem tudom mi vár itt lehet hogy csillagfénnyel jön csak elő koptat az élet szilánkot pattintva egyre sűrűbben és nagyobb darabot mi marad belőlem ott lenn a homokba* eltűnök talán ha időm elfogyott szobor már nem leszek, utcakő sem mert mindkettőhöz túl […]

Posted by
Posted in

még ver a szív…

éltem egykor harsányan nevetve ma a csend szorít s néha egy mosoly rálátni szeretnék a végtelenre hol az élet nem hazug simán komoly még ver a szív kering a vörös vér gondolat ébred a szürke napokon egyszer az elmúlás úgyis elér a test megpihen a törött álmokon harc a mindennap saját árnyaimmal a porondon csak […]