About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Megtört a szemed…

Pál Júlia határon túli költőnő emlékére Megtört a szemed bűvös, tiszta fénye, Mert eljött érted a nem várt halál. Eltávoztál vele a kéklő messzeségbe, Ahol az élő már meg nem talál! Kik szerettek, emlékeznek rád majd, Hisz verseket írtál, nagyon jókat. Öröm és bánat, kedvesség a bájad, Ma is átlengi szép soraidat! Kicsi unokáid már […]

Posted by
Posted in

Nézőpont

Kenetteljes, szép szavak, Vajon igazat mondanak? Hallgatom! Átszűrődik a holnapon, S mögötte a kétes tartalom Hazugságra épül, jól tudom! A világ még nem figyel oda, Más a gondja, más a baja! Kiben bízhatsz, hogy lehet, Hogy nem áll meg a lejtmenet? Csak szívják a véredet! Megtörhető az átok itt, Hol az igaz szó már avítt? […]

Posted by
Posted in

Szegedi őszi emlék

A csend bágyadtan ült velem a padon, Majd hirtelen szétfoszlik, miközben hallgatom, A városháza órája mily szépen zenél, Dallama a magasból hozzám a földig ér! Az őszi napsütésben a galambok Keresgélnek serényen, hátha a magok Földre hullottak, nemcsak a levelek, S nem zavarják őket a sétáló emberek! Csendes, őszi nap, kora délután, Páromra várok, hogy […]

Posted by
Posted in

Közhelyek

Vér folyik szememből könny helyett, Megölnek, szétzúznak a közhelyek! Csak neked, csak most, és csak érted, S ha néha kívülállóként szemléled. Fel nem fogható, mi az, mi lázba hoz, Elkap, megrág, kiköp, vagy csak elkoboz. Mindegy! Nem méltányolható a szándék, Néha legszívesebben tombolnék, Hogy megértse végre ez a szédült világ, Nem kellenek a közhelyek tovább! […]

Posted by
Posted in

Évfordulóra

Pillanatra hittem, újra fogom a kezed, Csak egy hideg kő volt, mi egy sírt befed, Érdes volt, mohás, és hideget áraszt, Táblán felirat, vázában virág, mire várnak? Ültem a síron, egy szombat délután, Percek homokként peregtek egymás után, Egy emberöltő mily gyorsan véget ért, Megérte küzdeni a kétes holnapért? Mint egy láthatatlan kéz, egy pillanatra […]

Posted by
Posted in

Dörgicsei olaszrizling…

Bordal Dörgicsei olaszrizling került asztalomra, Ez a finom, drága nedű kedvemet fokozta, Dörgicsei olaszrizling, istenem, de jó volt, Bizony mondom, régen ittam ilyen finom óbort. Dörgicsei olaszrizling minden nap jó volna, Ebben a finom italban benne van a nóta. Ha ilyet iszom, és fülembe a nótát cigány húzza, Kicsi párom, ne haragudj, hogy másnap érek […]

Posted by
Posted in

Álmomban újra…

Álmomban újra kisgyermek voltam, Kedvenc mackómmal játszadoztam, Édesanyám szólt: kicsi fiam! A vacsora neked is tálalva van! Anyácskám, hadd játsszak még egy kicsit, A vacsora hűl, még várhat picit. Drága gyermekem, együtt a család, Fogyasszuk el együtt a vacsorát! Anyuci! Olyan jó most a játék, Sárkányt kergetünk táltos lováért, Mackómmal legyőzzük egy-kettőre, A vacsora várhat […]

Posted by
Posted in

Oly sokszor mondanám…

Anyám! Oly sokszor mondanám e szót, De nincs már kinek, s nem hallható Odaát, ahol vagy! Vagy mégis eljutott Hozzád. Az emlék nem mulandó! Néha érzem még, talán fogod kezem, Mosolyod szívemben a bánaton átvezet, Hálám az életért a síromig kitart, Szeretettel gondol most reád a fiad! Nem értettem sokszor intelmedet, Sűrűn feszegettem a kereteket, […]

Posted by
Posted in

Nekem miért nincs?

Anyák napján egy elhagyott gyermek monológja. Nekem miért nincs édesanyám? Miért ver a sors engem ilyen korán? Mit vétett kis szívem, hisz gyerek vagyok, Anya nélkül felnőni nagyon rossz dolog! Ott hagyott engem az inkubátorban, A kórházban, majd más otthonokban Nevelkedtem, de vágyom nagyon rá, Hogy megismerjem az édesanyám! Adhassak én is végre virágot neki, […]

Posted by
Posted in

Nekrológ helyett

Ha elmegyek, nem megyek nagyon messzire, Mindig itt leszek veled vagy a közeledben, Ha nem is látsz, de gondolsz néha rám, Én hallom! S megvigasztal téged a tudat talán, Még mindig itt vagyok neked s veled, Bár lehet, hogy azóta az utad másfelé vezet! Nem változott meg semmi, csak nem itt vagyok, E szép, színes […]