About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Valentin nap

Begyűrűzött, mint oly sok minden, napjainkban, érzéseinkben, ráhangolódunk újra meg újra, minden évben jó mélyen nyúlva, a pénztárcába, mert hisszük azt, nem kell a szó, ha ajándékot adsz. Itt vannak újra a Valentin álmok, én meg itt csak egymagamban állok. Mi lesz ebből még nem tudom, de talán csak veszem a kalapom, s mint “hernyóból […]

Posted by
Posted in

Jagos István Róbert emlékére

“A halottak árvák. Nincs más társaságuk, csak a csönd, olyan, mint a lepkeszárny.” (Jagos István Róbert: 1974-2018) nyugalmat vár már a megtört lélek nem zengő zsoltárt vad harangszót lágy csendet hisz oly zajos az élet s eltörölni a félreértett szót ha erőd elhagy és árva a lelked tested már a túloldalra tekint kezet nyújt egy […]

Posted by
Posted in

Születés misztériuma…

Egyszer csak véget ért egykedvű magányod, Kuckód, mi védett, elhagyott, kitárult Körülötted a világ! S micsoda fények! Kézbe vettek ismeretlen, maszkos emberek. Tudtad, hogy így lesz, magad akartad, Azt, mi most megtörtént, már előre tudtad, De halványul a tudás az előkészületről, Csak homályos az emlék erről az egészről! Érted, mikor mondják: három kiló hatvan, Nézzétek, […]

Posted by
Posted in

lesz újra zöld fű…

aggodalomra itt semmi ok hisz nem látszik most a végzet a föld még tengelyén forog csak az ember sejti a véget pedig minden megmarad majd nem rejti el a feledés nem ez lesz az első kudarc de a föld él és tovább remél sebeit is begyógyítja talán jön egy új felváltó “igézet” ha nem hazudják […]

Posted by
Posted in

Panel…

Panel, mely egykor még oly menő volt, ma újra reneszánszát kell, hogy élje, mert bizony a bank ezt is elveszi, ha törlesztésre nincs a lakónak pénze. Egymás “fején” élnek az emberek, Sybilla ezt már rég megjósolta, hallod mindig ha akarod ha nem, hogy a szomszéd a dühét gyakorolja. Szigeteléssel már más a külcsín, színesebb lett […]

Posted by
Posted in

sebet hagyni…

sebet hagyni nem tudok nem szabad a másik ember sem törött szárnyakat érdemel hagyd repülni várja a lég csak óvón figyeld felszabadult röptét apró jelek s már érezned kell ha ott a légben nem neked énekel hisz nem akar téged és lelki sebeket miatta engedd el ha szereted

Posted by
Posted in

ezer apró jel…

(tükörvers) ezer apró jel, de döntésben nem segít kérdezni miről hogyan miért és kit mert én szeretem az nem ok arra hogy ő is szeressen ha nem akarja hogy ő is szeressen ha nem akarja mert én szeretem az nem ok arra kérdezni miről hogyan miért és kit ezer apró jel de döntésben nem segít

Posted by
Posted in

A távoli űr sötét mélyén…

a távoli űr sötét mélyén talán vár ránk az “új haza” egy bolygó csupán, melyet még nem tiport az ember lábnyoma ha felélte itt már mindenét nekiindul hogy meghódítsa az új föld bizony nem tudja még hogy vad kolóniák egész sora teszi fel életét ismét arra zászlóra tűzve az óhaját hogy kincseiből bátran kifossza talán […]

Posted by
Posted in

ha megtörténne…

ha megtörténne mind az ami fáj s a létpillangó lárvaként megáll a felhőtáncon nem tör át a nap kedvesem akkor szeretsz-e majd ha csillagmezőn vándorbot kaszál az utak sora nem visz sehová a fény helyett a föld sötétben ragad kedvesem akkor szeretsz-e majd ha feltöri a lábadat az út pilleszárny is csak másoknak jut ha […]

Posted by
Posted in

nem tagadhatom meg…

nem tagadhatom meg a halált egykor megadni még nem adtam meg magam díszlet darabok itt Hamlet színpadáról ő kézben tartja a koponyacsontokat meditálok a felejtés hatalmáról kinek kell szép új verseskötet párkák beszéde hallik csak félvállról kiket a harmadik most csendben követ tövises ágak közt gyenge szóvirágok a költészet függőhídja közelről nézve por száll a […]