About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Tisztelet néked…

(Ha elmúlik karácsony) Tisztelet néked, Istenem, Ki a fiad áldoztad énértem, Az emberért, ki hitvány, Életében roppant silány, Kiből lassan kiveszett Az érzelem, a szeretet! Bár karácsonykor visszatér, Néhány napig csak jót ígér, Majd lassan szűnik a varázs, Úgy tűnik el, mint a darázs Csípése a testedről, S szíved már nem tündököl! Majd ismét eltelik […]

Posted by
Posted in

Egy kisfiú levele a Jézuskához

Karácsony ajándék nélkül Kedves Jézuska, nem kérek most semmit, Csupán néhány dolgot kell majd helyre tenni. Tanítottad, ha kérek, mindent megkapok, S én könyörögve kérek, de hallgattok nagyot! Kértem, hogy apának legyen állása végre, Ne szoruljon mindig kegyelemkenyérre, Sok-sok imát mondtam nagy-nagy szeretettel, De nem jutott el hozzád! Kellő tisztelettel Kérdem: mi az érdem, mi […]

Posted by
Posted in

Rekviem egy hajléktalanért

Utcai pad volt az “édes” otthona, Szatyorban holmija, az a párnája. Megfagyott a hideg, téli éjszakában, Csak pársoros hír volt az újságban!

Posted by
Posted in

Reménytelenség

Sötétben élek, fény nem világít, Az alagút hosszú, nyirkos, hideg, Lábam visz előre, de ez nem segít, Ha a remény is elhagy, lesüllyedek! Nem adhatom fel, megyek előre, Csak botorkálok, a sár visszahúz, Így nem juthatok soha fel a fényre, Az élet súlya egyszer összezúz! Kusza gondolatok röpködnek fejemben, A kitörési pont nem létezik? Utat […]

Posted by
Posted in

Adventi gondolatok…

I. Vasárnap Béke! Csupán négy betű a szó, De amit jelent, az csodálatos, Félelem nélkül élni olyan jó, Mikor lesz végre ez mindennapos? Az első gyertya lángja ezt jelenti, Költözzön Béke az otthonodba, Ne bántson többé soha, senki, Rajtad bosszúvágyát ne gyakorolja! Gyújtsd hát meg ma a békegyertyát, Vegyen körül a nyugodt szeretet, Ha vallásos […]

Posted by
Posted in

Nem hiszed…

Nem hiszed, hogy az éjszakában Csak egyetlen fény a tiéd, Nem hiszed, ha a fényt kioltod, Körülvesz majd a sötétség! Azt hiszed, hogy a kertjeidben Kiirthatsz minden virágot, De azt sem hiszed, hogy te akkor Szétrombolod saját világod! Pedig hidd el, ha szeretet nélkül Csupán a dac, az önzés, mi hajt, Megtapasztalod majd végül, Az […]

Posted by
Posted in

A hétköznapi hős

Megrendítően nagy ütés érte, A padló hirtelen oly közel került! Megrázta magát, és felállt végre, Mikor ekkora ütéstől más a földön feküdt! Nem adom fel – gondolta és újrakezdte. – A gyilkos kór felettem győzelmet nem arat! Lépésről lépésre haladt tovább előre, Lebontva minden gátoló falat! Ma újra él, bizakodó és aktív, Segít, ha tud […]

Posted by
Posted in

Döngve csapódott…

Döngve csapódott be a nagy ajtó, Az érzelem, bizony, odaát maradt, Ezen az oldalon csak felégett tarló S remény, hogy életed jó irányba tart! Az élet ködében felsejlik néha Egy-egy szép vagy rossz pillanat, Tanulj belőle, és ne legyél méla, Bontsd le a falat, mi fogva tart. Építs új világot jobban és szebben, Ne keseregj […]

Posted by
Posted in

háló-szövött…

háló-szövött életréseimen elszivárog a gyöngyöző gondolat míg az idő pereg lebomlik egészen csak néhány álomszilánk mi megmarad értéktelen vagy értékes ki tudja ha mérlegre teszem nem mutatna semmit de az enyém féltem széltől is óva mert néha a gondolat szárnyán repít suhanó idő apró málló percek már a szú is csak nagyon ritkán perceg kósza […]

Posted by
Posted in

vágysz-e új hazára…

vágysz-e új hazára innen hol semmid sincsen mert erről a tájról már elköltözött az isten vágysz-e új hazára hol pénzt kapsz a robotért erről a gyönyörű tájról hol a máshol élő többet ér egymást eltaposva kaján hazug szóval koncot hintve néha roskadozik az asztal másnak nem rád várnak és nem jutsz a közelbe de a […]