About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

szolgalelkek margójára

eltüntetni a “szolgalelket” nem tudod hisz növekszik egyre a földön a száma mint a dudva nőnek ha nem akarod akkor is itt élnek a mába* “szolga” létben sokszor “apró” aggyal a világot élvezni nem lehet hozsannázni és tapssal vagy haraggal tudják kifejezni a véleményüket hatalmas testben is az ember “törpe” ki nem lát mást csak […]

Posted by
Posted in

ha hazugságot súgnak…

az álmaim fontosak kellenek nekem ha felébredtem reggel megtehetem hogy megvalósítom félre dobva mindazt ami tétova módra akadályoz abban, hogy ember legyek ha hazugságot súgnak a szelek mondom magamnak: igaz legyél a valóság néha szebb mindennél

Posted by
Posted in

ha megáll a vonatom…

ha megáll a vonatom az állomáson leszállok akkor is ha üres a peron elindulok ha kell akár erdősávon mert nem célom itt a végállomáson csendben várni a végzet szekerét hisz rám is várhat valaki még

Posted by
Posted in

ha kinyitod a szemed…

tudod a sorsod hagy rajtad nyomot ahogy nap mint nap feletted átrobog nem köszön és nem mondja: jó napot nem látja nem érzi ha csontod ropog gerinceden érzed most is nyomát s a tűz mit szított hamuvá éget arcodra vés a gond még barázdát nem látod már csak a silány véget ha kinyitod szemed feltűnik […]

Posted by
Posted in

Lepergett sok óra…

“Magamban bíztam eleitől fogva- ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek.” (József Attila: Kész a leltár) Nem tudom hogy kiben, miben bízhatok, csalódni tudom nem egyszerű dolog, ahonnan nem várod, bizony onnan ér a támadás, mely talán rosszabb mindennél. Lepergett sok óra ledőlt a sok bálvány, hit nélküli csendben csak a pokol […]

Posted by
Posted in

Nem termett babér…

“Maga az élet kész röhej! Itt nem akad számomra hely, hát leszámoltam a világgal.” (Kamarás Klára: Leszámolás) Tényleg! Milyen volt itt az élet? Pimasz, komor, vagy végítélet, mosolygós, kedves, fagyos talán, elmúlt egy “perc” és vége már? Olyan volt mint a vágtató csikó, elmével, talán, fel sem fogható. Itt hagyott néhány álomcserepet, a tér, idő, […]

Posted by
Posted in

Megmérettetés

Lassan ébredt, mintha köd venné körül, szeme még nem fókuszál, de ott legbelül érzi, hogy valami, most, megváltozott. Megérem-e még – gondolja – a szép holnapot? Csend veszi körül, lassan oszlik a pára fényes és fehér, mindaz mi körbefogja, előtte arcok, oly tisztán látja már, túlvilág ez! Csupán, egy ítéletre vár! Minden valószerűtlen, hisz nincs […]

Posted by
Posted in

Bár ráncokat fest…

“Úgy szeretnék nagyon sokáig élni, hogy öregen is megismerjelek,” (Garai Gábor: Sokáig élni) renyhülő izmok, fájó ízületek ki tudja, vajon meddig élhetek tűz mi egykor izzott, most még pislákol fényében már csak az emléke lángol mi egykor szép volt mára megszokás felcsillanó fény is olyan szomorkás szemedben, hol vidámság csillogott most rezignáltan várod a holnapot […]

Posted by
Posted in

Emlékezz, hogy ne történjen…

(II. Magyar Hadsereg 1943. január) avult vágyak tüze porlik hullik alá a pokolba mátrix törő fals emlékek tűnnek el a vastag porba “Ábel” vére lecsapolva “Káin” bizony nem nyugodhat gránát tépett fagyott testek mutatnak halálnak utat hosszú az út de nem vezet soha többé ide vissza fagyott föld ott a Don mellett piros véredet beissza […]

Posted by
Posted in

sed lux licio…

kozmosz végtelenjén száguld az idő fénypercek mutatnak múló éveket vajon mit hoz a kérdéses jövendő mit előre látni bizony nem lehet topogunk lassan a bénító sárban de fény dereng a látóhatár felett rongyolt érzékeink ilyenkor lázban mert apró csodákat rejt a képzelet csodás dallamok úsznak a csendben érzéki álmod sóhajjal feszeng mint Ábel ott akkor […]