About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Farsang paradoxona

látod uram felemás az élet nevetés lárma és foszlott remények farsangi mulatság és pad az otthon táncol a nép és korognak gyomrok vidám zsivaj és télűző mágia csörgős sipkában a tavaszra várva messze van az még, majd eljön egyszer ne fagyj meg addig jobb ha igyekszel vidám bálaktól hangos a környék farsangi fánk illatot hordoz […]

Posted by
Posted in

Igazságot adj…

“Én népemért már nem imádkozom; Sebem halálos – némán hordozom;” (Sajó Sándor: Nem imádkozom…) sokszor kulcsolod imára a kezed mormolt szavak szállnak az ég felé ott belül csupa könny most a lelked remény nincs már minden az ördögé hitted a bűnös nem lesz “égi pályán” mindenkinek jut majd munka és kenyér de csalódva érzed, úr […]

Posted by
Posted in

Felettem a béka

(vers, apeva, tanka variációk egy témára) felettem a béka oly elérhetetlen néha tör egyre magasabbra s én térden állva hullok alá a pokolba… A béka felettem. Számomra még elérhetetlen. Én térden állva pokolba hullok alá közben a béka tör egyre magasabbra ott fenn a fejem felett.

Posted by
Posted in

…talán a sarkon…

“Mint páros gót oszlopok összeforrtan Tartjuk a reménység boltíveit” (Garai Gábor: Elátkozottan) “Mint páros gót oszlopok összeforrtan” málló alappal de sziklaszilárdan elrejtve agyunk mosott tekercseit állunk hozsannázva a frusztrált magányban harcolni ha kell a világ ellen itt s vádak halmazát hurcolja a szél ajkunk már csak “kétes” szóra nyílik tudjuk a végén nem terem babér […]

Posted by
Posted in

…nem alkuszom…

onnan jöttem, hol véget érnek hitvány agyak és szóképletek nem frusztrálnak hamis istenek sem blazírt próféták alkotta szentek nem alkuszom én már a sorssal a csend néha őrült morajjal próbál betörni a zilált agyamba vágyak szűkölnek álmokat tagadva csillagkoszorúból tör át a fény s a horizont csorbult szegletén egy másik világ karol belém keresztem már […]

Posted by
Posted in

Nem fontos már…

Nem fontos már az adott szó sem, a világ csalfa és értelmetlen. Itt saját álmot kerget minden része, közöny és lenézés most az egésze, hogy így van, nem frusztrál nem bánom, még fenntart és eltart a belső világom. Tétre, befutóra: ez mind csak látszat, érteni minek, talán majd másnap. Ha tűzzel játszol lehet megéget, a […]

Posted by
Posted in

méltó leszek-e…

“Aki méltó – magában hordja a szépet s az álmélkodást; ” (Garai Gábor: Visszfény) méltó leszek-e egykor arra, hogy hordozzam magamban a szépet ragyogó fénnyel az estéket megtölteni, űzni a sötétet s nem leszek többé rabja sorsomnak és a földi létnek mert visszarángat gravitációja és sárba döngöl a kósza végzet méltó leszek-e egykor arra hogy […]

Posted by
Posted in

Ha pillangó száll…

ha pillangó száll le a kezedre vigyázz, ne sértsd meg hímporát ne tépd le szárnyát, helyette illatos virág kelyhének adjad át… kicsi és törékeny, mint az érzés melyet Ámor nyila varázsolt neked repülnél te is pillangó szárnyon hozzá, hogy érezze oly jó veled törékeny pillangó, élete hajszál metamorfózis, mit az élet adott te is remegve […]

Posted by
Posted in

renegát vagyok…

valamikor kaptam csodálatos szárnyat repülni nem tudtam, csupán csak a vágyat tápláltam, hogy egyszer, fenn a fellegekben szállhatok, mint a gondolat, de végül itt maradtam vágyaimmal szárnyak nélkül de hinnem kell, hisz erről szól az élet látom hogy nyírnak le ékes szárnyakat hol van még…kérdem…a végső ítélet mely lemos rólad bűnt és vágyakat csupán az […]

Posted by
Posted in

Újévi gondolatok

Állj meg Barátom egy pillanatra. Fújd ki magad, hagyd a múló időt, ne fess már árnyékot a faladra, a szeretet adjon neked erőt. Itt az Újév, és múlik a régi. Mi megtörtént, az már végleges, hogy számvetést kell-e készíteni, lehet, hogy nem, de néha érdemes. Ürítsd ki agyad a rossz gondolattól, pezsgő buborékja tovarepíti azt, […]