About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Együtt

szerelmes éjek, mély érzelmek égnek, szép hajnalt ígérnek

Posted by
Posted in

A tánc

tangót jár a láb érzelmet vetít a szív az ész most megáll

Posted by
Posted in

törtető kis csenevész…

itt élek én az ég alatt a csend mutat csak új utat vágyom azt mit nem szabad hulló csillag álmokat fény szitál a ködön át percek napok záporát mit megélek csak az enyém emléke gyakran visszatér törtető kis csenevész kósza álmok sora vész oda hol megszűnt az út hová létem majd kifut zaj-gazos a lételem […]

Posted by
Posted in

kincseket álmodtunk…

“Kiássuk a kincset, mit régi rablók rejtettek el, éj idején felássuk…” Kálnoky László: Ásatások) kincseket álmodtunk mi a talajba kerestük folyton a remélt csodát temetők nőttek egyre nagyobbra ásni ásni ásni egyre csak tovább nem tudtunk kimarni egyetlen magot csontot találtunk porló csontokat a tudás itt nem nyert soha jogot az ásó is eltört csak […]

Posted by
Posted in

nem vagy senki…

nem vagy senki a semmi falán keretezett képek és a magány tiporja lázasan én-valódat füstként foszló kétes holnapodat csak képzeleted festi már színesre mondd barátom kinek van ehhez kedve fejed felett vad villámok cikáznak másutt azúr kék ég a napsugárnak fényét te csak messziről csodálod melegéről a festett rózsa álmok alig jutnak zilált agyad rekeszébe […]

Posted by
Posted in

ha itt az óra…

“Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük” (Jagos István Róbert) ha itt az óra akkor menni kell a magadba döntött méreg kehely erősíti a világ torz és rohadt szanaszét szórva vágy szilánkokat a fájdalomküszöb néha alacsony torzult álmok közt csak néma közöny a lét […]

Posted by
Posted in

Lili unokámnak…születésnapjára

Tizenegy éves édes kicsi lány, ő az én drága Lili unokám. Most született, az idő hogy szalad, remek táncos-lány lett ez idő alatt. Szép bizonyítvány, sok aranyérem, szorgalomból nincs hiány ezen a téren, csak a szépet és jót lehet mondani, születésnapodon mit tudok kívánni? Legyél vidám, boldog, hosszú életet adjon a teremtő, s borús fellegek, […]

Posted by
Posted in

Valentin nap

Begyűrűzött, mint oly sok minden, napjainkban, érzéseinkben, ráhangolódunk újra meg újra, minden évben jó mélyen nyúlva, a pénztárcába, mert hisszük azt, nem kell a szó, ha ajándékot adsz. Itt vannak újra a Valentin álmok, én meg itt csak egymagamban állok. Mi lesz ebből még nem tudom, de talán csak veszem a kalapom, s mint “hernyóból […]

Posted by
Posted in

Jagos István Róbert emlékére

“A halottak árvák. Nincs más társaságuk, csak a csönd, olyan, mint a lepkeszárny.” (Jagos István Róbert: 1974-2018) nyugalmat vár már a megtört lélek nem zengő zsoltárt vad harangszót lágy csendet hisz oly zajos az élet s eltörölni a félreértett szót ha erőd elhagy és árva a lelked tested már a túloldalra tekint kezet nyújt egy […]