About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

Döngve csapódott…

Döngve csapódott be a nagy ajtó, Az érzelem, bizony, odaát maradt, Ezen az oldalon csak felégett tarló S remény, hogy életed jó irányba tart! Az élet ködében felsejlik néha Egy-egy szép vagy rossz pillanat, Tanulj belőle, és ne legyél méla, Bontsd le a falat, mi fogva tart. Építs új világot jobban és szebben, Ne keseregj […]

Posted by
Posted in

háló-szövött…

háló-szövött életréseimen elszivárog a gyöngyöző gondolat míg az idő pereg lebomlik egészen csak néhány álomszilánk mi megmarad értéktelen vagy értékes ki tudja ha mérlegre teszem nem mutatna semmit de az enyém féltem széltől is óva mert néha a gondolat szárnyán repít suhanó idő apró málló percek már a szú is csak nagyon ritkán perceg kósza […]

Posted by
Posted in

vágysz-e új hazára…

vágysz-e új hazára innen hol semmid sincsen mert erről a tájról már elköltözött az isten vágysz-e új hazára hol pénzt kapsz a robotért erről a gyönyörű tájról hol a máshol élő többet ér egymást eltaposva kaján hazug szóval koncot hintve néha roskadozik az asztal másnak nem rád várnak és nem jutsz a közelbe de a […]

Posted by
Posted in

Szonett a szerelemről

Ha látom arcod szép vonásait, Hajad lebben a vad őszi szélben, A kép megfog, a vágy elandalít, Szinte repülnék veled a légben. Szeretlek drágám, nagyon szeretlek, Másra gondolni most nem akarok, Csodás napok, ha téged nézhetlek, Az élettől szebbet nem kaphatok. Szerelem lángja perzselt meg újra, Feltámadtak régi, csodás napok, Fiatalságom visszatért újra, Mást az […]

Posted by
Posted in

Mese egy lehullott falevélről

Séta közben a nagy parkban Sárgult falevél hull a vállamra, Lecsúszik onnan a földre, Követem szememmel, lehajolok érte. Kezemben tartom, nézem erezetét, Ekkor a levél elmond egy mesét! Ágvégen, rügyként jött világra, Óvta, nevelte őt a fának ága, Eső áztatta, szél gyakran cibálta, De nem engedte elveszni a fája! Táplálta bőséggel, napsugár segített, Termelt oxigént, […]

Posted by
Posted in

Édesanyám emlékére

Szép fiatal lány ül kecsesen a hintán, Barna haja copfban, a derekáig ér, Édesanyám ő, ki mosolyogva néz rám, Már csak szobám falán, egy keretezett kép! Mikor készült a kép, én még nem léteztem, Talán egy kósza gondolat voltam csupán, Köszönöm neked azt, hogy megszülettem, És hogy ma is élek, drága jó anyám! Szinte látom, […]

Posted by
Posted in

Gondolatok az életről és elmúlásról

Egy arc mosolygása betölti a képet, Minden kis rezdülés újabbat fakaszt. Nem tudom, láttam-e hasonló szépet, De a gondolat, cseppet sem nyomaszt! Régi vágy, hogy új szépséget találj, Mely feldobja megszokott régi létedet. S ha később elhagyod, talán nagyon fáj, De a szépség átjárja további életed! Ha nem leszel fogékony a szépre és jóra, Leírnak […]

Posted by
Posted in

Apám emlékére

Késő őszi szombat délután Ültünk az asztal két oldalán Apámmal, Előttünk két borospohár, Az övében saját készítésű rizling, Enyémben aranysárga muskotály, Iszogattunk csendben. Nem szólt egyikünk sem. A kockás terítőn, mint csendélet, Két pohár és két üveg. Kortyoltunk. Fiam, szólt apám, meg kell, hogy nyugodjunk, Rövid az élet, ne haragudjunk, Egymásra főként ne, Néha hevesebb […]

Posted by
Posted in

Barátaimnak

Mit megéltem egykor, gyakran jut eszembe, tenném-e újra, azért is fenekedve, ha nem, miért nem, mi tartana vissza, rezdülne a léc, vagy csak pofon csattanna? Óhajok, szerelmek és a tanulmányok, ha most tehetném, lennék szorgalmasok táborának hű alattvalója, s tenném mindazt, mit elvárnának tőlem a szüleim. De tán mégse! Mindent ott folytatnék, ahol egykor régen […]

Posted by
Posted in

Az öreg hegedű

Szól az öreg hegedű érdesen nyikorogva, kikezdte már őt is az idő vasfoga. De ím egy érintés, szakértő kezek, kihozzák a hangokat, mi úgy tűnt, elveszett. Újra szól, szebben, mint valaha, csodás zenék serege, hada, szólal meg az öreg szerszámon, feledett emlékek, szerelmek, zsoltárok. Vigyázz hát nagyon, barátom, a kedves, öreg “szárazfára”. Óvd, féltsd, tudod, […]