About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

Nőnapi gondolatok…

Ez a nap sem más mint a többi háromszázhatvannégy ebben az évben, mégis, érdemes arra figyelni, hogy le ne maradj, a köszöntésben. Március 8. Nemzetközi nőnap! Tisztelet kell, hogy övezze őket, bár virágot csak családod nő tagja kap, köszöntés jár minden csodálatos nőnek. Férfiak, kik oly könnyen hisznek abban, nők nélkül mennyivel könnyebb az élet félve […]

Posted by
Posted in

Március idusán

Március idusán, felkelt-e kis nép, végleg eltörölni a zsarnokság láncát, fegyvert ragadott, mindenki aki ép, hogy tisztára mossa minden kudarcát. S tudata a szabadság lázában ég, jelezve, csodára képes itt az ember. Érezték: mindenki erre várt már rég, szabadság vágy kiöntött, mint a tenger. Elbukott végül a harc, de nem volt hiába, emlékét őrzi ma […]

Posted by
Posted in

Algyői képeslap

Nagyközség az ahol most én lakom, Szeged fölött, itt a Tisza-parton. Bizony már nem a nagyváros része, független lett, végre, sok-sok éve. Fél úton Vásárhely és Szeged között, melyet a Tisza oly sokszor meggyötört. Létükben fenyegette az embereket, kitartottak, őket megtörni nem lehet. De újabb árvíz jött és mindent elsöpört, régi házak vert fala nagyot […]

Posted by
Posted in

A döntés a tiéd!

Dönthetsz úgy, hogy az életed szemét. Élhetsz úgy, ha egyszer véget ér, hiányod érezze, mind aki szeret, a döntés tiéd, hát mérlegeld. Számodra melyik állítás a fontos: lehetsz züllött, léha vagy vagány, kire félve néznek, de gyűlölik igazán. De lehetsz az akit mindenki szeret, ki nem tagad meg mástól egy falat kenyeret, ha tud segít, […]

Posted by
Posted in

Miért kell, hogy tönkretedd…

Miért kell, hogy  tönkretedd, mindazt ami szép lehetett volna. Miért kell, hogy menekülj engem hagyva lenn a porba*. Miért nem szállhat a madár, velünk együtt ágról ágra? Miért vagyunk mi mind a ketten, saját életünkbe zárva? Miért nem lehet, hogy az érzés szabad áramlásba fogjon? Miért kell, hogy minden ember egymás torkának ugorjon? Minden ami […]

Posted by
Posted in

Új ifjúságom…

“Ifjúságom széthordta más. Most: újraépül, napra nap.” (Petrőczi Éva: Egy Jeszenyin-témára) álmomban “ő” halkan így szólt hozzám fiatal leszel megint ha akarod de a tapasztalat hullámhosszán állítanom kell ezt te is tudod újra kezdhetsz majd minden elölről az idő síkot te választod meg a hosszú és tartalmas szövegből munka család gyermek mi értelmet nyert új […]

Posted by
Posted in

talán csak a remény…

őt mondd meddig szeretheted kérdezte tőled az élet te csendben lehajtod fejed mint kit a sors megigézett s a válasz bár ott lapul már szájad szegletén csak mormogássá halkul talán csak a remény mi él még benned ott belül úgy szívtájékon jól elrejtve megváltás lesz-e legvégül az életed utolsó perce a válasz kérdéssé szelídül hetyke […]