About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

A pálmalevél

– Mondd, te tényleg hiszel ebben? Vagy csak azt szeretnéd bemagyarázni nekem, hogy te okosabb vagy és még ráadásul neked van is olyanod? Ugye most csak megpróbálsz “bevinni” az erdőbe. Szerintem ezt épeszű ember nem hiheti el. Ma az internet világában…no nem…hiszen mindent pár óra alatt ki lehet deríteni. Elég ha megadod a születési adataid, […]

Posted by
Posted in

Egy dal nem ad…

mit vár az ember, ha hidat éget oly sokszor gyors a néma ítélet szeretni a másikat, csak ha hagyja szögesdrótnak tüske a “magja” egy dal nem ad mindenre választ csupán a közöny az ami fáraszt eldobott álmok is tovább zenélnek harsogás vagy csend: ilyen az élet ha bántó az érzés a szó is bántó virág […]

Posted by
Posted in

Az esély

A két “alak” hosszan nézte egymást. Az idősebbik felállt és lassan elsétált oda, ahonnan már látta a földet, ezt a csodálatos kék bolygót. Gondolkodott. A szakállát simogatta, mely fehéren és lágyan hullt a mellére. Hallgattak. Az öreg lassan megfordult és visszasétált, majd leült. Hosszan nézte a fiatalabbat. Dús hosszú haját, éles tekintetét, mely állta a […]

Posted by
Posted in

dubium hominum

csend… ordító kegyetlen szavak párhuzamok…de nem hallatszanak csak száguldó idő tör álom cserepet tényleg…a holnap végleg elveszett dogmák…én mindezt másképp látom áttörve silány lélekpusztaságon döngő léptek egy elhagyott furcsa házban félig élt akkordok a poros gitárban hozsanna néked…már nem érdekel mit hoz a néma, ködös, kósza reggel pendített húron apró rezgés bámul bolygók milliói, van-e […]

Posted by
Posted in

…távoli égen…

remegő kéz füstös öreg fáklya lángját a kósza szél lágyan cibálja fény csak átdereng a sötétségen csillagpászmák kinn a távoli égen oly tágas a tér de kicsiny az ember egója szárnyal de nem tud nem mer szembenézni jövője kérdőjeles térdig dagonyázva csak időleges távoli égen hunyorgó csillagok isten hátat fordít már nem mosolyog tudja a […]

Posted by
Posted in

Vita clamoris

Zöld fenyős, szeles adventi éjek, csillag nélküli felhős zord egek, szeretethiányos hűvös nappalok, szárny nélküli bukott földi angyalok. Törpe ember mint óriás tetszeleg, hozsannát kántál, de szíve remeg. Imára kulcsolt kezében fegyver, istent kiált, mert a hitért ölni kell. Bálványok, szobrok és festett képek, megszokás imákat mormol a végzet. Vajúdik az élet és szörnyeket szül, […]

Posted by
Posted in

Megöregedtem…

Vártam rád… megéltem közben számtalan csatát mit a sors állított fel nekem. Mint ólomkatona, rendíthetetlenül álltam még tépett vad vihar, s belül mindig sütött a nap. Vártam rád… átvirrasztott sötét éjjelek szélvész tépte az üstökömet s vert az eső olykor, fagyottá vált a lélek de a májusi szél mondott csodás meséket s álmokat szőtt a […]

Posted by
Posted in

Falak

Fal, fal és mindenütt csak fal. Megvéd, elzár, vagy csak eltakar, néha feltűnik egy-egy délibáb, érzed és hiszed, ott egy más világ. Keringnek körülötted álom szilánkok, taposóaknák földjét rohanva járod, sejtelmes ködökön átdereng egy élet olykor már üvölt az egyedülléted. Lemállott vakolatok közötti résen, átdereng a fény…és készen vár egy mese a kinti világról, hol […]

Posted by
Posted in

Akkor…

“A békés halálban nem hiszek. Ott, ahol izzad a test és riadnak szemek,” Jagos István Róbert: Akaratod szerint Akkor, kopog-e majd az ajtón, ha megjön egy napon értem, vagy csak beront, rám néz és közönnyel szemében mutatja, indulni kell, vár a csónak nem lesz helye akkor már a szónak. Béke lesz majd, vagy kínzó szenvedés? […]

Posted by
Posted in

Lassan mozdulok…

Lassan mozdulok, tétován talán, ha nem lenne délután, és vasárnap… Tenném a dolgom hisz korán van még így négy után… a munka sok, a nap meg oly rövid. Lassulok, az idő is telik, rajtam, fáradok. De álmodok csodás álmokat, látom szürkülő utamat, a sín a távolban összeér. De nem jön már nekem vonat, élet is […]