About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Gyere, ülj ide…

Gyere, ülj ide mellém most kedves, “hallgassuk” együtt a kandalló “zaját”, hogy világít lángja, pattog ha nedves a fa, melegít majd egész éjen át. Gyere ülj ide mellém most kedves, tegyünk most úgy, mint ki nagyon szeret. Hazudjuk, hisz tudod ilyen az élet, hazudjuk a lángot, “pusztító” tüzet. Társas magányunk és emlék a múltból minden, […]

Posted by
Posted in

…fázom…

fázom ha a lelkem üres és levegőt markol kezem tétovázom a mozdulatban most senki nincs velem fázom ha üres a gondolat törött szilánkok álmaim nem látom előre sorsomat s az akarat nem segít fázom ha ujjad rám mutat dorgáló hangod száll felém s nem találom a kiutat ringok az álmok tengerén fázom ha elbújik majd […]

Posted by
Posted in

Jöjj végre álom…

Messze még a reggel,álmodom nyitott szemmel, fekszem az ágyamon elsuhanó fény, játszik a falon. Az ágy hideg, takaró sem melegít a sötétség csupán csak rásegít érzés kavarog, csak a csend sikít. Ember vagyok, hát gondolkodom most csendes magányom átkozom de tudatos az út, hiszem, tudom. Szép lesz a holnapom, remélem vágtatok majd szerencse szekéren a […]

Posted by
Posted in

Ülj mellém…

Ülj mellém, kérlek, borulj a vállamra, ha nem többre, csak egy pillanatra, tudod, nekem már ez is elég, szeretet, boldogság, ennyi kell még!

Posted by
Posted in

Születésnapomra

(tőlem…magamnak) Meddig tart még? Ki tudja azt. A test már fárad, de aktív az agy. Hatvankilenc év, oly gyorsan elszaladt maga mögött hagyva sok-sok álmomat. Volt benne szép és nagyon kemény hisz az élet nem lírai költemény. De érzem még vár rám néhány csoda a bakancslistámon vágyak sora sorakozik még. Vajon megvalósul? Átok helyett csak […]

Posted by
Posted in

Csendben ülök…

Csendben ülök egy köztéri padon, Figyelem, hogyan suhan el az ősz, Nézem, ahogy a száraz avaron Meglibben a szél, majd hosszan elidőz. Eszemben forog számtalan gondolat, Hova, merre visz még az utam, Vajon az életem még mit tartogat, Hogyan érzem majd jól magam! Forog az agykerék, téged látlak újra, S elképzelek számtalan beszélgetést, Miként boríthatok […]

Posted by
Posted in

Vártam rád…

(Tanka) Vártam rád sokat az élet lám elszaladt remény elhagyott de várom a holnapot hoz talán szépet s jót.

Posted by
Posted in

…Állj meg egy pillanatra…

…1849. október 6. emlékére… Ember! Állj meg egy pillanatra hajtsd meg fejed, emlékezz, Aradra a vértanúkra, kiket Haynau kivégeztetett. A nemzetnek is szólt e döntés: meghódolsz, vagy pusztulni fogsz de titkon a szívekben élt a remény mert látták a biztos trón meginog. E maroknyi nép akkor megmutatta csak a túlerő előtt hajtott fejet a császár […]

Posted by
Posted in

Október 6.

(Tanka) Nemzeti gyász volt s mindig lesz még élünk emléket őrzünk ti értünk is haltatok ott Aradon…vértanúk

Posted by
Posted in

…törött rácsaid közt…

Úgy érzed, csak kihasználnak ha nem kellesz sutba dobnak. Kinek hiányzol, ki mesél fiának rólad, ki már csak van, de nem kell sem a jövőnek, sem a mának. Így érzed.De lehet, téves a jelzés fal mögé zárva a lelked s agyad törött rácsaid közt álom madarak repülnek de röptük rövid és tétova marad hiszen a […]