About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Pergő homokszemek között…

Már csak kósza emlék vagy nekem egy késői vágy, mi nem teljesült de a múló időben megszépült minden s a vágyam emlékké csendesült. Pergő homokszemek között az órán az idő vágtatva halad tova vágyom utánad, szeretném élményed ha újra eltalálna Ámor nyila. Szerelem, te csodálatos érzés dobpergés mely a szívemig hatol nem írja felül a […]

Posted by
Posted in

Őszi tanka

Itt van az ősz már sárgulnak a levelek hűvös szél fütyül kabátot vetet veled a nyár heve tovatűnt.

Posted by
Posted in

Soha ne mutasd…

(Tanka) Soha ne mutasd lelked féltett kincseit szabadon másnak mert visszaélnek vele neked a bánat marad.

Posted by
Posted in

…az én igazságom…

Tényleg…létezik olyan igazság ami kizárólag csak az enyém mely túl mutat a templom tornyán és hasítja, ha kell, a kék eget ami nem tűr ellentmondást de lágyan alkuszik ha kell szeretettel, szívvel, hűséggel. Az én igazságom, egy csodaszép dallam ott él a szív rejtett zugában ha figyelsz te is hallhatod: emberként élni embernek maradni ebben […]

Posted by
Posted in

Lehet-e …

Lehet-e olyan mély egy gödör, hogy ne lásd feletted a kék eget? Lehet-e olyan izzó egy gyönyör, hogy megalázza szabad lelkedet? Gödör mélysége csak rajtad múlik, ha a sors letaszít, az akarat felemel, csak mézes hajókötél, mi szemed előtt úszik, ha a tested csak a gyönyörre felel! Lásd meg a szépet, ha kell énekeld teli […]

Posted by
Posted in

Vajon mit vár el…

” ami megoldhatatlan bízd az istenekre se baj megoldani egynek sincs kedve ” Radnai István: Paradoxon reggelire Vajon mit vár el tőled az isten, ki benned él, benned lakik, fejet hajts és áldozz szüntelen? A fohász száll ha kell, ha nem, mindig az ég felé fordul a szem, miért nem magadban keresed? Egyszerű a válasz, […]

Posted by
Posted in

A lét, mint…

A lét, mint hatalmas nagy folyam, az emberi élet mint apró kavics, az idő, mely olykor szédítőn rohan, láthatod mindennap magad is. Nagynak “látszunk”, de aprók vagyunk, s tenyerén hordozna e világ minket. Halkan, kedvesen szólhatna szavunk de üvölteni, durván, sokkal könnyebb. Taposni a sárba, ki előtted halad, a trendi ebben az eszement világba’, mosollyal […]

Posted by
Posted in

Élet-paradoxon

“ha távozom fizetés nélkül távozom hiszen nem ismertem senkit sem a jelenben rettegtem más lesz” Radnai István: Para és frázis Ha elmegyek, vajon, hogyan megyek? Számla rendezve, vagy tartozást mutat, “folyónál” Kharón hallgat. Nincs felelet, de a csónak orra szeli a habokat. Mit hagyok itt, mi nekem fáj majd? Tervek,álmok, szerelmek,vágyak, visszaint akkor egy élet […]

Posted by
Posted in

Napfelkelte

A tenger hulláma lágyan borzolja, a parti föveny homokszemeit, hajnali fény álmos bíbora borít mindent, hova a szem tekint. A nap első sugara kibukkan, a lankás domboldal fái fölött, végigsimítja a tájat, s a homokban kagylóhéj csillan a homokszemek között. Ilyenkor a zöld talán még zöldebb, sok virág nyílik a domboldalon, a part lassan élettel […]

Posted by
Posted in

Zenére hangolva

Szférák zenéje és csend a mában észreveszed-e a hallgatásban? Csendre figyelsz csak vagy zene ér el hazug az ablak amin kinézel? Törtető álmok árnyképe hódít páros magányod lépésre csábít. Zilált agyadba’ szálas az érzés tört álmaidba nincs visszatérés. Létmagod torzul silány a sarja csak a pénz játszik szerepet rajta. Halódó világ koszorút rája nem lesz […]