About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

nem tagadhatom meg…

nem tagadhatom meg a halált egykor megadni még nem adtam meg magam díszlet darabok itt Hamlet színpadáról ő kézben tartja a koponyacsontokat meditálok a felejtés hatalmáról kinek kell szép új verseskötet párkák beszéde hallik csak félvállról kiket a harmadik most csendben követ tövises ágak közt gyenge szóvirágok a költészet függőhídja közelről nézve por száll a […]

Posted by
Posted in

Erdődi Erika (1978-2018) emlékére

elmentél, de el sem köszöntél család és barát aggódott érted szemedben nem ült már tiszta fénnyel a benned élő végtelen szeretet áldozatot hoztál a legnagyobbat mit csak egy anya képes megtenni már életet adni, s ha kell érte az anyai lélek a mennybe száll lám csak az élet mily kegyetlen megfosztva a kicsit s a […]

Posted by
Posted in

Tarka kis pillangó…

Tarka kis pillangó libbent ágról ágra, kicsalta a téli tavasz kegyetlen varázsa. Bújj el kis pillangó, hiszen még tél van ma, a kellemes napsugár csak halálos csapda. Ide oda libbent, élvezte a napot, élelmet keresett, gondolom virágport. Nem talált, tovaszállt a kert másik fájára majd leszállt a pitypang sárga virágjára Drága kicsi lepke, a tavasz […]

Posted by
Posted in

már nem hiszem…

már nem hiszem hogy ismét rátalálok hisz félre vinnének a rózsaszín álmok nem vagyok királyfi legfeljebb ismerős azt sem állítom hogy túlzottan rámenős mit lát bennem semmit azt hiszem megkérdezni nem tudom nem merem mert nem léteztem én soha a lelkében hisz nem is tudja azt hogy szeretem ajánlás herceg ha látod őt simogasd meg […]

Posted by
Posted in

Sörivókhoz

az nem baj ha az ember néha kicsit őrült hisz cellád ajtajában is egy őrült őr ült alkohollal teli zöldség a falra hányt borsó ha legurul torkodon az a néhány korsó

Posted by
Posted in

Kommentek margójára

Ha új vezér jön, változik a nép is, oda húz, ahonnan szebben ígérik, a Kánaánt! S ha valaki ellent szólna, megfeszítenék, vagy betaposnák a porba!

Posted by
Posted in

Inkább nevess Vándor!

Vándor, ki a temetőben jársz, virágot viszel, szeretted sírjára, ha valahol jeltelen hantot látsz, hol nagy kő jelzi, nyugszanak alatta Akkor ha megállsz egy pillanatra, cseppnyi szeretettel gondolsz arra, ki itt nyugszik, alaktalan kő alatt: mily szomorú, hogy neve lemaradt. Ha mégis szomorúan sírni szeretnél,  ezen, a nyomasztó névtelen helyen,  hol a föld alatt csak […]

Posted by
Posted in

Verset írni vagy széket faragni?

„Elpocsékoltam az életből, hatvan-egynehány mihaszna évet, s e nyamvadt rímek helyett is: faraghattam volna inkább széket!” (M.Laurens: Pocsék vers) Egy költő írja: versét “méltatva” inkább faragtam volna széket én, több lenne az, mint verseim szava, hisz nem ér ma semmit egy költemény. Megélni belőle, manapság nem lehet, a vers olvasás, most, hobbi csupán, hisz, nem […]

Posted by
Posted in

Térdepelve I.

Tudod- e, hogy miért hajtod meg a térded, mikor szobrot imádsz és festett képet. Tudod-e, hogy honnan ered a vallásod, vagy csak szolga módra, gyakorolod? Tudod-e, a világ milyen egyszerű, számodra minden érv csak meseszerű, hisz azt sem tudod ki volt Mária, Nem az Isten, hanem Jézus édesanyja. Te imádkozol, végig sem gondolva, vajon miről […]

Posted by
Posted in

Céda az élet…

Céda az élet, de szűzi a mosolya, sem egyik sem másik, nem vezet sehova. Ha akaratod törik, s fantáziád gyenge, lenge öltözéke taszít a végtelenbe. Erős az akarat, dús a fantázia, élet akkor sem felhőtlen, válasza: küzdj meg mindenért, ha nem vagy olyan bátor, hogy mindenkit kiforgass kicsiny vagyonából. A szűzies mosolytól ments meg Uram […]