About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Egyszer, tudom…

Egyszer, tudom majd eljön értem megkérdi tőlem: indulhatunk? Széttárva karját, felmutat az égre: “a gyertyád elfújta a mi urunk ez ellen tenni nem tudunk” az idő véges, lázadni nincs mire. Fekete palást, de kasza nincs arcát csuklya és homály fedi lépése kimért, már jó előre int. Menni kell, menni, menni. Maradnál még? Nincs esélyed hisz […]

Posted by
Posted in

Néhány aprócska sárga virág…

Néhány aprócska sárga virág még várja, hogy kisüssön a nap, nem akar elmúlni, bár a világ körforgása erre esélyt sem ad. Darázs is repül a kertben még, édes gyümölcsre vadászik nemsokára itt van a tél csak a búvóhely ami hiányzik. Szőlőszemek közt kicsike méh édes levet szívogat magába ha hidegre fordul majd az idő nem […]

Posted by
Posted in

Aprócska percnyi

Aprócska pernyi csak a léted átsejlik a napok résein míg a fejed fölött kering az elmúlás kegyetlen réme. Tükörből visszanéz az arcod szántóföldnyi barázdák sora még nem adod fel a harcod kiszáradt a tollból a tinta. “Fényes szelek” már messze járnak ez a világ már nem a tied túlfűtött érzelmek, halott vágyak s az ágy […]

Posted by
Posted in

Lent port kavar…

Szélkakas szól halk nyikorgással olyan ez mintha túl öreg volna s nyöszörgése míg magát vonszolja hallatszik, nem törődve a világgal. Lent port kavar a pajkos őszi szél mely tova suhan a kerten a járdán sárgult levelet hajt tova árván de megérem-e én a tavaszt még? Dolgom van. Nem fedhet be a por az elmúlás,a felejtés […]

Posted by
Posted in

Színes papírba…

Azt mondod te mindig jót akarsz csak amit teszel, az nem frankó ki fog téged felmenteni ezért a gyónás papja vagy a Mindenható? Színes papírba csomagolt a szándék rajta szalag, gyűrött, hazugság szagú sajnos a csomagban nem találsz még olyat mi számodra nemes illatú. Agyament érzés, pislákol az ész mert rózsaszín szemüvegtől más a világ […]

Posted by
Posted in

Testemen egy szúrós tekintet…

Testemen egy szúrós tekintet vizslat mintha egy pók lennék mely a sarokba fonta hálóját nem takarította el a házicseléd. Pondrónak néz mit el kell taposni csupán egy féreg vagyok szemében ez a tekintet, mi mindenen áthatol megőrjít e földi mindenségben. A szemöldök ránca újra és újra ha rám néz, durván összeszalad megkérdem hát tőle: mondja […]

Posted by
Posted in

A bábu

elszaggatott kötelékeim lógnak a mozgató keresztről szabad vagyok, de hogyan kérdem, a nagy semmitől padlóra dobva, mozdulatlan. Evokáció Petri György : Marionett című versére.

Posted by
Posted in

Még pár nap…

Oly szépen szól a tücsök zenéje még bár itt topog az ősz a kert alatt egy szeles, de derűs nap mi elszaladt e nyugalmat vártam már nagyon rég. Még pár nap vagy hét és jön az elmúlás mely minden évben ismétli önmagát avarrá hullott levéllel adja át helyét a télnek, s ő lesz a sommás. […]

Posted by
Posted in

Én nem időzök…

A csendben rám mutató ujjad örökre, vagy csak néha bújtat a lator köpenyébe. De oly sokan várják epedve hogy vér hulljon csepegve, s az ősi pátosz már a semmivé lett. Én nem időzök a Göncölszekéren hisz oly hatalmas az Univerzum csillagról csillagra henyélek szórom a fényt, ahol csak tudom. Emlék nem leszek, hisz a feledés […]

Posted by
Posted in

A döntő

Már túl voltak a selejtezőkön, sőt a legjobb négy közül is a döntőbe jutottak. Az egész vállalat lázban égett. Évek óta ez a nagyszerű dolog, a győzelem, soha nem sikerült. Az utolsó pillanatban mindig megingott a kéz, elfáradt a fej vagy épp a külső körülmények alakultak másképp…de mire észbe kapott a döntő közelében sem volt […]