About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

milyen sorsot…

milyen sorsot szánt nekem a teremtőm nap mint nap bogozom rejtett titkát de kibabrál a sok csomó velem mert nem találom e zsáknak a nyitját megfejtem-e amíg élek tudom újabb és újabb csomót rejteget ha elmegyek közben akkor sem bánom hogy rejtvény maradt a meg nem fejtett talán majd ott a másik oldalon elmondja ő […]

Posted by
Posted in

eretnek voltam…

ha távoznom kell ó istenek teszem azt bölcs belenyugvással születtem éltem elmegyek egyszer az idő rohan és nem marasztal az idő mint olyan észrevétlen csupán a test mi jelzi elmúlását köszönöm sorsom mit megéltem lázadó énem megnyugvását eretnek voltam vagyok és leszek tűz ég bennem talán új kort élek az elme még szárnyal csak a […]

Posted by
Posted in

Talán egy…

Talán egy fájó hangzavar, vagy elkapkodott svédcsavar, fej felett lóbált mozdulat, minden, mi egykor megszakadt. Tilalmas éjek…némaság, elvetélt mag…pusztaság, sárguló fenyőfán dísz csengő gyermeki álmod…nem lelhető.

Posted by
Posted in

megszületett egykor…

megszületett egykor egy apró gyermek őt ma megváltónak hívja az ember az idő homokszemei peregnek a hozsanna morajlik mint a tenger hívők hada éjjel a templomokban sikk lett a szeretet csak egy-két napra szférák zenéje száll szakadatlan s angyali ének e szép napokra a gyermek felnőtt tanított sok szépet csodás szeretetről szólt az ígéret de […]

Posted by
Posted in

Ki melletted állt…

Ki melletted állt egykoron ma a sátán fattya már szél üvölt a “halálsoron” a homokórán a perc megáll. Tördelt a lélek és elbukott cseppenő verejték szaga száll emberek szajkóznak lózungot később, hogy: vége, vége már. Tapsol a közöny, mit sem ér ki voltál, vagy talán leszel réten már nem nyílik pipitér mit kezdesz most az […]

Posted by
Posted in

Gyere most…

Tudom, egyszer elfogadod majd, nem ellened szólnak verseim, de látom a gondot és a bajt, néha, hullámzó néma sejtjeim ha tudnák, ordítanák: elég! Gyere most… Jöjj közelébb. Beszéljük meg,mért rossz a világ? Kezünkben néhány szál kék virág, vagy fenyőág, rajta csillogó díszek, hinni kell, hogy szebb lesz az élet, s emberségesebb. Nem erre tanítottál? Minden […]

Posted by
Posted in

Vártam rád…

Vártam rád… megéltem közben számtalan csatát mit a sors állított fel nekem. Mint ólomkatona, rendíthetetlenül álltam még tépett vad vihar, s belül mindig sütött a nap. Vártam rád… átvirrasztott sötét éjjelek szélvész tépte az üstökömet s vert az eső olykor, fagyottá vált a lélek de a májusi szél mondott csodás meséket s álmokat szőtt a […]

Posted by
Posted in

Cicáink emléke

– Nézzék, a döntést Önöknek kell meghozni. – mondta az állatorvos a fejét csóválva, majd így folytatta – Hiszen az önöké a cica. Sajnos én már segíteni nem tudok. 18 éves múlt, majdnem 19, jobb oldali emlő-rákos, mindkét szeme hályogos, szinte nem lát, szerintem azért is nem eszik, mert már tele van áttétekkel. Ez a […]

Posted by
Posted in

A pálmalevél

– Mondd, te tényleg hiszel ebben? Vagy csak azt szeretnéd bemagyarázni nekem, hogy te okosabb vagy és még ráadásul neked van is olyanod? Ugye most csak megpróbálsz “bevinni” az erdőbe. Szerintem ezt épeszű ember nem hiheti el. Ma az internet világában…no nem…hiszen mindent pár óra alatt ki lehet deríteni. Elég ha megadod a születési adataid, […]

Posted by
Posted in

Egy dal nem ad…

mit vár az ember, ha hidat éget oly sokszor gyors a néma ítélet szeretni a másikat, csak ha hagyja szögesdrótnak tüske a “magja” egy dal nem ad mindenre választ csupán a közöny az ami fáraszt eldobott álmok is tovább zenélnek harsogás vagy csend: ilyen az élet ha bántó az érzés a szó is bántó virág […]