About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Én nem akarok mást…

Egykedvűen járom ezt az ősi táncot parafrázist őröl közben a gondolat vetnék én az érzelmekre vámot miközben elmém vasalja ráncaimat. Mint lobogó lángú akácfa dala tér vissza az emlék apró szegletébe agyamnak,közben mágikus zaja jut el hozzám, mint csillagok zenéje… Töretlen akarat, de elfogyó erő s a hit magamban visz csak tovább nem adhatod fel, […]

Posted by
Posted in

A lepel lassan…

A lepel lassan hullik le a földre, Mit takar, most felszínre kerül. Így éled az életed, elrejtve, Néha feltörő könnyeid, de legbelül, Ha sírás fojtogat, zokog a lelked, Kifelé, arcodra torz mosoly kerül, Csak az látja, mi zajlik benned, Ki együtt él veled kívül és belül! A választás sokszor nem a tiéd, Hisz akaratod ellen […]

Posted by
Posted in

Nyári éjszaka

Csend van a mélyben Csend van a légben, Csend van a földön Alszik a táj! Aludnék én is Feszengek mégis Meleg az idő Tombol a nyár! Nyitva az ablak Sarkig kitárva De enyhülést nem hoz Az éjszaka. Hirtelen egy emlék Villan agyamba Az első közös Nyári éjszaka! Meleg volt a nyár Gyönyörű a tenger A […]

Posted by
Posted in

Konklúzió

Imádkoztok hozzá, zeng a hozsanna de fals a dal a gondolat sekélyes lábbal tiporva a tízparancsolat szava. Emberek! A megváltót ma is megfeszítenétek.

Posted by
Posted in

Áldoznék neked…

Miért ülök itt, az árnyas fák alatt fülemben miért cseng Mozart zenéje lassan köddé foszlik a pillanat májusi éj a szerelem regéje. Áldoznék neked szerelem istene szívem legmélyebb bugyrából tört elő melyhez nincs fogható kép, hang és zene ez valami belső ősi erő mert ezt minden tavasszal újra éled a csendet felváltja:harsányabb zene e lángolásban […]

Posted by
Posted in

Csupán egy pillanat…

Eső hull rám, de megrázom magam nem figyelek rá, így szombat délután tócsát kerülgetve siet a lábam szivárvány úszik az ég homlokán. Fázósan húzom össze a kabátom esernyőm valahol ismét elmaradt fénysugár fürdeti kedvesen arcom mely áttör a komor felhők alatt. Csupán egy pillanat, el is tűnt a fény a szél tánca újra felhőt kerget […]

Posted by
Posted in

Vad, lázas álmok

Meglátni, megszeretni néhány pillanat elfeledni talán kevés egy élet álmok mezejéről csak a virradat mi visszahúz és kínálja a létet. Zilált agyad távoli szegletében apró gyémántként él az emléke már. Értéke nincs, de felbecsülhetetlen mit tanít: a nő, mindig szabad madár. Vad, lázas álmok, kínzó szenvedélyek tükrözik vissza, miért léted sivár, bár előtted a csordultig […]

Posted by
Posted in

Ismerem, mindezt…

Keresztre feszítettek magánya szemmel látható. Te is hordod a keresztet, mit rád szabott sorsod és nem eresztett egy picit sem s a súly egyre nehezebb ledobni nem tudod, tovább cipeled. Az út végén lesz-e feloldozás? Vagy felejted az egészet, csupán a megszokás mi tovább visz a lejtőn, vagy meredélyen kapaszkodsz vagy csúszol, de törve mégsem […]

Posted by
Posted in

Minden elmúlik…

Minden elmúlik egyszer s a kör, valahol megszakad. Találgatod, merre indulj el kopogó léptek nem hangzanak. Tétovázol, mi a jó megoldás mit tegyél ha szürkül már a fény repülj a légben, vagy szárnya szegetten nyalogasd sebeid, amíg csak élsz! Magad vagy, így, tiéd a döntés mit választasz csak az marad! ezt hívják úgy, készlet kisöprés, […]