About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

Tétova léptek…

Vergődő létben zörögnek a csontok friss koncra éhes a kegyetlen világ őszül a táj, sárgulnak a lombok nem nyílik, hervad, a színes virág. Tétova léptek visz tovább az élet belső zenéd halkul nem a régi már. A csend ordít benned, megszüli néked ezerarcú magányt, mely most reád vár. Ha feladod véged, elsöpri benned, mindazt mi […]

Posted by
Posted in

Gyere, ülj ide…

Gyere, ülj ide mellém most kedves, “hallgassuk” együtt a kandalló “zaját”, hogy világít lángja, pattog ha nedves a fa, melegít majd egész éjen át. Gyere ülj ide mellém most kedves, tegyünk most úgy, mint ki nagyon szeret. Hazudjuk, hisz tudod ilyen az élet, hazudjuk a lángot, “pusztító” tüzet. Társas magányunk és emlék a múltból minden, […]

Posted by
Posted in

…fázom…

fázom ha a lelkem üres és levegőt markol kezem tétovázom a mozdulatban most senki nincs velem fázom ha üres a gondolat törött szilánkok álmaim nem látom előre sorsomat s az akarat nem segít fázom ha ujjad rám mutat dorgáló hangod száll felém s nem találom a kiutat ringok az álmok tengerén fázom ha elbújik majd […]

Posted by
Posted in

Jöjj végre álom…

Messze még a reggel,álmodom nyitott szemmel, fekszem az ágyamon elsuhanó fény, játszik a falon. Az ágy hideg, takaró sem melegít a sötétség csupán csak rásegít érzés kavarog, csak a csend sikít. Ember vagyok, hát gondolkodom most csendes magányom átkozom de tudatos az út, hiszem, tudom. Szép lesz a holnapom, remélem vágtatok majd szerencse szekéren a […]

Posted by
Posted in

Ülj mellém…

Ülj mellém, kérlek, borulj a vállamra, ha nem többre, csak egy pillanatra, tudod, nekem már ez is elég, szeretet, boldogság, ennyi kell még!

Posted by
Posted in

Születésnapomra

(tőlem…magamnak) Meddig tart még? Ki tudja azt. A test már fárad, de aktív az agy. Hatvankilenc év, oly gyorsan elszaladt maga mögött hagyva sok-sok álmomat. Volt benne szép és nagyon kemény hisz az élet nem lírai költemény. De érzem még vár rám néhány csoda a bakancslistámon vágyak sora sorakozik még. Vajon megvalósul? Átok helyett csak […]

Posted by
Posted in

Csendben ülök…

Csendben ülök egy köztéri padon, Figyelem, hogyan suhan el az ősz, Nézem, ahogy a száraz avaron Meglibben a szél, majd hosszan elidőz. Eszemben forog számtalan gondolat, Hova, merre visz még az utam, Vajon az életem még mit tartogat, Hogyan érzem majd jól magam! Forog az agykerék, téged látlak újra, S elképzelek számtalan beszélgetést, Miként boríthatok […]

Posted by
Posted in

Vártam rád…

(Tanka) Vártam rád sokat az élet lám elszaladt remény elhagyott de várom a holnapot hoz talán szépet s jót.

Posted by
Posted in

…Állj meg egy pillanatra…

…1849. október 6. emlékére… Ember! Állj meg egy pillanatra hajtsd meg fejed, emlékezz, Aradra a vértanúkra, kiket Haynau kivégeztetett. A nemzetnek is szólt e döntés: meghódolsz, vagy pusztulni fogsz de titkon a szívekben élt a remény mert látták a biztos trón meginog. E maroknyi nép akkor megmutatta csak a túlerő előtt hajtott fejet a császár […]

Posted by
Posted in

Október 6.

(Tanka) Nemzeti gyász volt s mindig lesz még élünk emléket őrzünk ti értünk is haltatok ott Aradon…vértanúk