About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Ha nem vigyázunk…

Gazok hordái mindenütt múló pillanat, vadvirág csendek por lepte valóság s nekünk ha nem vigyázunk: kicsengettek!

Posted by
Posted in

…lehet, hogy nem is volt?

Éjmanó játszik egy csodás dallamot vágyódva nézem a csukott ablakot Hunyorgó fény a sötéten áthatol egy mandolin lágyan trilláz valahol. Az éj szürke fátyla lassan betakar emlékek sora amit most felkavar. Magányos éjben az emlék most a társ milyen szép is volt…virágzott a hárs. Bódító illatok szálltak a légben a parton egy padon…akkor kéz a […]

Posted by
Posted in

Gondolatok…Apevában

A kezed ha tőlem elveszed már oly közel a vég. Csak csendes magányban tűnik fel majd a társ hiánya. A zene út oda hová soha nem juthatnál el. A népnek hangja nem jut el hozzá a tapsviharban.

Posted by
Posted in

Az őszi köd lassan…

Az őszi köd, lassan átsuhan a tájon sárgult levél hull libegve a talajra hiába várod már, a tarka délibábon a nyár messze jár, a tél közelít. Tempóját veszíti a megszokott ütem a szél hajnalban már csípősen üzen színezi a lombot az ősz ecsetje az avar lassan befedi a Föld ráncait. Az elmúlás réme kopogtat az […]

Posted by
Posted in

Könyved lapjaira…

(Tükörvers) Az örökös bűnt, mondd ki érti meg? Mely vezekelni tanít nem szeretni a lélek hatalmát kell majd feledni “s ha utad egyszer a végéhez ér” mondja: megfizetsz mindenért. Vajon miért él az agyakban e képzet tört álmokon mindenütt cserép hisz az élet, fájón is csodaszép de büntetéstől retteg belső éned könyved lapjaira nem kerül […]

Posted by
Posted in

Oly szép vagy…

Oly szép vagy, mint az akác fehér virága, Mely májusi tavaszban szórja illatát, Megigéz, elcsábít, és magába zárva Átfesti az egész, szép, holdas éjszakát! Gyönyörű vagy, mint a kelő nap sugara, Mely a hajnalpírban most bukkan elő, Mint tétova csók hattyúfehér nyakadra, S egy bájos mosoly, mely olyan észveszejtő! Nem lehet nálad szebb egy csodás […]

Posted by
Posted in

“Átkozottak” a képek…

“Átkozottak” a képek vagy csak annak véled ha borzongás fut rajtad mert véget ér a nyár. Hajnali csendben fázósan rebben szárnyát csapkodva egy kicsi madár. Felhők az égen a hőmérő éppen tíz fokot mutat elillan a nyár. Lopakodik csendben az ősz a kertekben leveleket színez sárgára már. Az elmúlás szele libben újra ide de az […]

Posted by
Posted in

Egy dal szól csendben…

Levetkőztem előtted “meztelenre” kitártam lelkem apró bugyrait örültem a sors csodás véletlene majd újra vágyni, repülni tanít. De rosszul szólt az elfáradt hangszer hamis dallamot kreált a hangzás bár eljátszottam újra még ezerszer megtört a csodának látszó varázs. Az esély a létben mindig oly parányi tört agyak szikrája száll a szélben vágyni, vágyni, mindig csak […]

Posted by
Posted in

Embernek maradni

Hidd el, nem mindegy, hogy érzed, A pohár félig üres, vagy félig tele. Filozófiád oly nagyon sekélyes, Ha nem látod, mi az élet szépsége! Tedd hát félre pesszimista éned, Tudd meg, a jó pap is holtig tanul, Tanulj a hibákból, és a vereséged Kezeld egy új tudás forrásául! Nehéz manapság embernek maradni, Hisz annyi a […]