About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Az új kenyér

Szeretem a frissen sült kenyér illatát. Ropogós héját, foszlós puha belét. Szeretem a kenyeret, bár az utóbbi időben keveset fogyasztok belőle. Azt is inkább teljes kiőrlésű vagy tönköly-búza kenyér formájában. De a friss kenyér mindig felidézi bennem a régmúlt időt, amikor még otthon, házilag a nagymamám sütötte a kenyeret a családnak. Hetente egyszer. Mégsem volt […]

Posted by
Posted in

Kóbor áramoktól…

Kóbor áramoktól szikrázik az élet a gyertya lángja lassan csonkig ég gyorsuló tempóban egyre sebesebben haladunk mi emberek a végzetünk felé. Elrontott teremtés, frusztrált lázálom hamisított írás, képek és bálványok Ez a világ beteg, hazugságra épül Isten ha van…megszánja e végül?

Posted by
Posted in

A baleset

Hideg volt, nagyon hideg. A műhely levegője nem hasított ugyan, de melegnek sem volt mondható. A szerelők a reggeli eligazításhoz gyülekeztek. Ilyenkor adta ki az aznapi feladatokat a műhely vezetője. A brigádok vezetői – hárman voltak – is ilyenkor válogatták ki az embereket a kapott feladatok elvégzéséhez. Az idősebbek a satupadon üldögéltek a fiatalabbak körülöttük. […]

Posted by
Posted in

Admonitum

A magad útját járjad, ne a másokét ha eltévelyedsz…lehet…elnyel a sötét. admonitum (latin) magyar megfelelője: intelem.

Posted by
Posted in

Ha lennék…

Ha lennék csillagvándor fenn az égen hunyorgó fénnyel túl a messzeségen hittel őrizném holnapom igazát megkövült tegnap, ma, csak emlék odaát.

Posted by
Posted in

Széttört álmokon

(Egy gondolat…haikuban) Széttört álmokon, tűnő buja vágyakon csak penész terem. Széttört álmokon tűnő buja vágyakon fájó könny terem.

Posted by
Posted in

Töprengés

Miért fáj, ha el kell hagynod őt, Miért oly nagyon, ha idő előtt, Mi tart vissza, hogy pillanat alatt Hozz döntést, ha vihart fakaszt! A szép emlék olykor visszatart, Bár tudod, az ész már mást akart, De még benned él az a pillanat, Megláttad, megszeretted egy perc alatt. Nehéz ilyenkor a szív is, csupán Az […]

Posted by
Posted in

Maradok még…

Agyamban, mint félrevert harangok zúgnak az élet vad lázálmai. Maradok még itt, vagy csak megmaradok magamnak? Mint hiú ábrándjai az örök körforgásnak. A természet lerázza elsöpri majd az egészet. Halványan, tisztán ott állunk csendben végszóra várva a tűnő “rengetegben”. Tágra zárt szemmel megtér a gondolat a csend átölel, a fény…talán…befogad.

Posted by
Posted in

Álom cserepek…

Álom cserepek az úton végig véresre sebzik meztelen bőrömet ahogy lépdelek.Pedig csak a reménynek hajtanám keblére megőszült fejemet.

Posted by
Posted in

Az éj…

(Egy gondolat…haikuban) Az éj eltakar minden mocskot, bút és bajt de mi lesz reggel?