About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Motorosoknak

(Egy gondolat…haikuban) Szabadság, mámor fejedbe szállhat olykor vigyázz magadra.

Posted by
Posted in

Érzed, mint…

Érzed, mint a lúg, úgy marja, tépi szét agyad rostjait a parttalan hőség a csended körbezár és nem ereszt társas magányod most falat repeszt. Háborúban állsz lassan a világgal öklöt rázol, ha szól egy vidám dal cinikus éned tör lassan előre mi lesz a vége, mi megy veszendőbe? Hidd el! Egyszer ennek is vége lesz […]

Posted by
Posted in

Álmodj…

(Egy gondolat…haikuban.) Álmodj egy szépet és vágyódva zenélnek csodás verseid.

Posted by
Posted in

Állok a parton…

Állok a parton, nézem a nagy folyót a víz partot mos – az időm egyre fogy mint az apró hullámok, ha homokra érnek bár nem lehet, de feledném az egészet. A part, mint ósdi megkövült képzelet csiga, kagyló mészváz, homok mi betemet ártérben néhány fa, emlékeim fája sárgul már a levél, itt-ott száraz az ága. […]

Posted by
Posted in

Sámán dobok…

Sámán dobok hangját hallom dübörögni az éjszakában árnyak libbenek tétován tova ősi dallam szól magában. Régmúlt idők vágya ébred bennem hová lettél szittya-magyar nép farkasként vagy bárány bőrbe bújva az élettől e kis nép vajon mit remél? Falatnyi ország, kicsinyke nép megosztott,széthúzó,olykor embertelen ha üres a zsebed, pénzed nincs nem vagy szemükben ember sem. Ősi […]

Posted by
Posted in

Hallgatom a dalt…

Hallgatom a dalt.gondolkodom az idő súlya itt ül a vállamon de nem aggaszt, hogy mi lesz, tudom csak a test mi feladja, a túloldalon vár már akkor egy új fény-világ ha van nap, az is szebben süt reád. “Most élsz” szól a fülbemászó dallam már magam is dúdolgatom halkan nagyszerű a szöveg, igazsága régi hisz […]

Posted by
Posted in

Még nincs itt…

Lassan vége a nyárnak, jönnek az őszi ködök hiába várok majd a szürke csend mögött nem érkezik hozzám új, édes-bús dallam? A nap még melegen süt, de a hideg szél már a levél hullós napokról mesél az elmúlást sejteti suttogva, halkan. Még nincs itt a borongás ideje, az idő halad élvezzük még néhány napig a […]

Posted by
Posted in

Sötét a táj…

Sötét a táj, remeg a föld, Villámok csapkodnak itt és amott, Félve nézed, a természet tombol, Nem tudod, megéred-e a holnapot! Minden sötét, már a lelked is fél, Nem látni sehol az éltető napot. Lassan teret nyer nálad a reménytelenség, Tudod, elbuksz, ha most feladod! Reménysugár kell, mibe kapaszkodni tudsz, Bárhova tekintesz, nem leled sehol, […]

Posted by
Posted in

Amatőr rímfaragó ars poeticája.

Olyan vagyok mint az a növény mely lombja közt neveli virágát, hiába szép, hiába illatos nem láthatja őt a nagyvilág. Ha lehullott elfedi az avar vagy a sár s a feledés mindent magába zár.