About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Oly aprócska…

Mondd, miért nevet a Hold cinkosan ha látod nyári estén sápadt fényét háttéren, mint festett vásznon , pontban a sok fényes csillag apró gyöngyszemét Most tücsökhang töri meg a csended a távolban néhány kutya csahol felettem néha egy denevér repked rovarra vadászik, itt él valahol. Oly aprócska ez a földi élet ezer csodát rejt a […]

Posted by
Posted in

…egy villanásnyi…

Látod, csak villanásnyi az élet ma még örömmel szövöd terveid. De egy aprónak tűnő “baki” a porhüvelyed feladja, neki ennyi időt szánt csak az élet. A remény mi benned él, arra késztet ne vedd komolyan az egészet csak bízva, a mának, holnapnak élj. Ha eljön a testnek a végtelen éj az útra bizalommal lép a […]

Posted by
Posted in

…megbékéltem végre…

“Amikor születtem” vad vihar tombolt az őszi tájon s hosszan vajúdott velem anyám éreztem, nincs helyem e világon hosszú időt nem jósolt a bábám hisz gyenge voltam, igazából gyenge beleállni az élet végtelenbe. Amikor férfi lettem: vad dolgokat produkált az élet változott a világ, nőtt a küzdelem szabadságot ígértek s jólétet rózsaszínben játszott a végtelen. […]

Posted by
Posted in

A kétely lassan…

Az éjszakákat magamtól ellopom közben magányomban ébren álmodom szűnni nem akaró kényszerképzetem ő is szeret még, vagy csak én szeretem. A kétely lassan mint takaró befed egy gondolat, mi megakad benned csak körülötte örvénylik szüntelen sikoltva ágál a józan értelem. sóhajt a párna, gyűrött az ágynemű lelked háborúja nem is egyszerű. Szakad a húr már […]

Posted by
Posted in

Hol voltam…

Hol voltam, hol vagyok szavak és néha szótagok csepegnek a tollból szüntelen hogy olvasod-e, érdektelen. Hisz lehettem volna más is nem egy elfojtott katarzis mit elrejt már a feledés pora s nem szól hangosan az alleluja. Csak a csend az mi átölel a fény is később, ha megfelel a mértékkel hangzó sóhajom miközben halkan mormolom: […]

Posted by
Posted in

Ha megtennéd uram…

Vajon lesz-e az idén nekünk ünnep vagy ismét elmarad, mint annyiszor az évek mint madarak sorra elrepülnek nem változik semmi, ígéret halmazok repkednek csak a levegőben sokszor az Isten sem nyújt segítséget annak kit megcsalt a sorsa már annyiszor s hiába fohászkodik az égnek, a napnak minden szakában, számolatlanul az Istennek temérdek a baja, gondja […]

Posted by
Posted in

Feljuthatsz a csúcsra…talán…

Ha mégis úgy gondolod, megosztod bárkivel sorsod kemény zörrenéseit, csak úgy elbeszélve nem lesz majd partnered, játszva az idővel ki ne hinné azt, hogy csomózott életfonalad elébe csak azért helyezed, hogy problémádat oldja. Kereszted helyetted cipelje. Pedig csak a csended próbálod megosztani kedvesen vagy dohogva hisz a beszélgetésre mindig lenne néhány perced. Hidd el, a […]

Posted by
Posted in

Talán majd ott…

Mondogatom már oly rég óta, vissza vágyom a csillagokba, oda hová mindig visszatérek, ha véget érnek az eltékozolt évek, hol szeretet és fény vesz körül… Talán majd ott is megtalálom kit nekem szánt mindig a sorsom kergetőzve sok-sok életen át volt kedves, társ, vagy csak jó barát hiánya játszik a húrokon, legbelül. Eltékozolt életek, századok […]

Posted by
Posted in

Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Csak az Isten tudja, vagy talán ő sem, csak én magam. Hitem magamban, újra meg újra őszintévé teszi minden szavam? Jó és gonosz, mennyország és pokol Isten és Lucifer bennem lakik. Utak, elágazások, döntések, olykor a józan ész mindent megnehezít. Nem bántani senkit, egyenes gerinccel embernek maradni a legnehezebb. Abba a folyóba, […]

Posted by
Posted in

Egy új nap hajnala…

Csendben figyeltem hajnalig a csillagok cinkos mosolyát míg az ég peremén vörösig festette a nap a sötét éjszakát. Néhány ecsetvonás és sárgára váltott rezdül a levél, ébred már a szél fényfátyol takarja be a világot egy új nap hajnala ismét ideért. Evokáció Nagy László: A bánat hajnala című versére