About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

Mint száguldó gyorsvonat…

Mint száguldó gyorsvonat úgy tűnik el ez az élet észre sem veszed, csupán galaktikus percnyi a léted. Az ifjúság már tova tűnt és még magad sem érted hogy belső énedből neked visszaint a húszéves képed. A sors ekéje ráncokat szánt arcodnak minden szegletére a fiatalságod örök, gondolod s vígan nézel tükröd szemébe. Ha elszólít a […]

Posted by
Posted in

Ha…

(Tükörvers) Ha “kívülről” szemléled világod s nem teszel semmit, hogy megmaradj hamar eljön érted az elmúlásod s utánad könnycsepp sem marad. Utánad könnycsepp sem marad hamar eljön érted az elmúlásod s nem teszel semmit, hogy megmaradj ha “kívülről” szemléled világod.

Posted by
Posted in

Nem készülök…

Nem készülök most a túlvilágra nem téphet szét még a halál foga van még dolog, amit elvégezzek, amíg a Föld ránca végleg befed. Büntetéssel fenyeget a dogma most üljek le, talán egy sarokba dolgom halasztva,nem lesz több a bűnöm közben az igazság kényszerét nyögöm. Földi létünk,mint pillangó röpte szinte egynyári annyira rövid, körforgással tavasztól a […]

Posted by
Posted in

Ha nem vigyázunk…

Gazok hordái mindenütt múló pillanat, vadvirág csendek por lepte valóság s nekünk ha nem vigyázunk: kicsengettek!

Posted by
Posted in

…lehet, hogy nem is volt?

Éjmanó játszik egy csodás dallamot vágyódva nézem a csukott ablakot Hunyorgó fény a sötéten áthatol egy mandolin lágyan trilláz valahol. Az éj szürke fátyla lassan betakar emlékek sora amit most felkavar. Magányos éjben az emlék most a társ milyen szép is volt…virágzott a hárs. Bódító illatok szálltak a légben a parton egy padon…akkor kéz a […]

Posted by
Posted in

Gondolatok…Apevában

A kezed ha tőlem elveszed már oly közel a vég. Csak csendes magányban tűnik fel majd a társ hiánya. A zene út oda hová soha nem juthatnál el. A népnek hangja nem jut el hozzá a tapsviharban.

Posted by
Posted in

Az őszi köd lassan…

Az őszi köd, lassan átsuhan a tájon sárgult levél hull libegve a talajra hiába várod már, a tarka délibábon a nyár messze jár, a tél közelít. Tempóját veszíti a megszokott ütem a szél hajnalban már csípősen üzen színezi a lombot az ősz ecsetje az avar lassan befedi a Föld ráncait. Az elmúlás réme kopogtat az […]

Posted by
Posted in

Könyved lapjaira…

(Tükörvers) Az örökös bűnt, mondd ki érti meg? Mely vezekelni tanít nem szeretni a lélek hatalmát kell majd feledni “s ha utad egyszer a végéhez ér” mondja: megfizetsz mindenért. Vajon miért él az agyakban e képzet tört álmokon mindenütt cserép hisz az élet, fájón is csodaszép de büntetéstől retteg belső éned könyved lapjaira nem kerül […]

Posted by
Posted in

Oly szép vagy…

Oly szép vagy, mint az akác fehér virága, Mely májusi tavaszban szórja illatát, Megigéz, elcsábít, és magába zárva Átfesti az egész, szép, holdas éjszakát! Gyönyörű vagy, mint a kelő nap sugara, Mely a hajnalpírban most bukkan elő, Mint tétova csók hattyúfehér nyakadra, S egy bájos mosoly, mely olyan észveszejtő! Nem lehet nálad szebb egy csodás […]