About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Sikolt a lélek…

Ha az írás hamis, az igaz szó mit ér csak könnyű léptű álca itt a földi létben búvó patak, mely felszínt már nem remél de a lator kínja sem az ősi érdem. Isten cinkos volt e hitvilági tettben a tudás ellentmond a dogmatikus észnek kínzás és máglya a kereszt nevében a bot koppanása már nem […]

Posted by
Posted in

Hittel óvott anyám…

Hittel óvott anyám egykor engem a vallásra tanított volna, ha fogadom de hinni én már akkor sem hittem láttam másképp állnak a csillagok. A szószékről elhangzó hatalmas szavak bűnről, megbánásról, ítéletről mesélnek de ha belegondolsz: Isten minket csak akarat nélküli szolgának teremtett ? Őseink bűnét varrják a nyakunkba mindegy, hogy a gyermek csak most született […]

Posted by
Posted in

A mosoly…

“Minden rendben, rendben minden” dúdolom és minden pénzt megér mosoly szökik arcomra közben elmúlik az mi bánt vagy az ami sért. Két szó és ugyanaz fordítva ismét egyszerű a dallam, fülbemászó, lehangolt kedved nyomasztó percét elsöpri mint egy apró tornádó. A mosoly, barátom, egy érdekes görbe mely mindent, mindenkor kiegyenesít dúdold hát velem, hogy minden […]

Posted by
Posted in

A távcső

A minap egy kedves régi tárgy került a kezembe. Egy színházi távcső, bőr tokban. Kissé már viseltes, jobb napokat látott darab, de még őrzi régi – kissé már fakuló – fényét, de büszkén viseli korát. Hirtelen emlékek rohantak meg, ahogy a kezemben tartottam ezt a kis szerkezetet. Érdekes a története, hogyan jutottam hozzá, hogyan került […]

Posted by
Posted in

Gondolat szilánkok – Apevában

Ha meghalsz talán egy ideig még emlékeznek rád. * Az élet annyira bonyolult mint a logika. * Hagyj jelet hogy rád is legyen miért emlékezzenek. * Tört zilált álmokon nem épülhet már ép gondolat. * Vad törött álmokon születhet-e majd szép szerelem?

Posted by
Posted in

Küzdelem

Csend van körülötted, hatalmas csend. sajog a bordád és zúg a fejed, az ütés, mit kaptál, kijózanít, itt az értelem már sajnos nem segít. Jobb csapott, vagy íves bal horog, ha lazán vagy sután, álladra kapod, mintha a világ szakadt volna rád, rendül az agy és csuklik a láb. Repül a törülköző, vagy megment a […]

Posted by
Posted in

2017.06.21.

Vad őrjöngés a szél tépi, szaggatja a fákat ítélet nélkül is fél egyaránt, ember és állat. Kifordul a fa s zuhan gyökér csonkja elszakítva lombja közül szárnya nélkül nem menekülne a rigócska. Dörren nagyot, apró jég hull azután vált, kicsit nagyobbra majd az ég vízcsapja indul özönvíz hull a talajra. Pattog a jég a teraszon […]

Posted by
Posted in

Én nem akarok mást…

Egykedvűen járom ezt az ősi táncot parafrázist őröl közben a gondolat vetnék én az érzelmekre vámot miközben elmém vasalja ráncaimat. Mint lobogó lángú akácfa dala tér vissza az emlék apró szegletébe agyamnak,közben mágikus zaja jut el hozzám, mint csillagok zenéje… Töretlen akarat, de elfogyó erő s a hit magamban visz csak tovább nem adhatod fel, […]

Posted by
Posted in

A lepel lassan…

A lepel lassan hullik le a földre, Mit takar, most felszínre kerül. Így éled az életed, elrejtve, Néha feltörő könnyeid, de legbelül, Ha sírás fojtogat, zokog a lelked, Kifelé, arcodra torz mosoly kerül, Csak az látja, mi zajlik benned, Ki együtt él veled kívül és belül! A választás sokszor nem a tiéd, Hisz akaratod ellen […]