About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Élni kéne…

élni kéne: de nem csirke-farháton stadionba járni: csak úgy lóháton vagy kisvasúton ha épp arra jár… de a pillangó nem lesz soha madár

Posted by
Posted in

Mondják…

mondják: könnyen jár bizony a vízen hisz tudja hol vannak ott a cölöpök… szinte kézzelfogható 3D-ben vízbe merül majd míg én sörözök…

Posted by
Posted in

Ha tudnád…

ha tudnád, hogy ilyenkor mit érez ő ki táncközben is a szívét mutatja hisz az emberi lét olyan esendő zene hullámain úszik a partra hullámok hátán érni majd partra miközben lágyan simogat a szél talán ott egyszer ő is megtalálja ki szavak nélkül a szívéig elér addig csak táncol ott a színpadon hol érzéki bájjal […]

Posted by
Posted in

szűkölhetnék mint…

szűkölhetnék mint egy kivert kutya verset karcolok sárguló papíron már nem jutok fel sohasem a csúcsra a hegy lábánál a sarat taposom kik már ott fenn járnak vissza se néznek mert az élet csak a létharcok sora a csúcson állók rajtuk is röhögnek és sziklát gördítenek az útjukba koncot várni szinte minden reggel nagy asztalról […]

Posted by
Posted in

esküvő

igen igen csak magadban kiáltod de botlik a nyelv és halk a sóhaj nappal és éjjel csak őt akarod párás szemeden csillog az óhaj párás szemeden csillog az óhaj nappal és éjjel csak őt akarod de botlik a nyelv és halk a sóhaj igen igen csak magadban kiáltod

Posted by
Posted in

A könyvtár macskája

Várta az újság megjelenését, mint régen a zsidók a messiás érkezését. Hallotta ahogy a postás matat a postaládán, majd kisvártatva a kutya is jelezte, hogy a zöld-ruhás valamit tett a “dobozba”. Soha nem értette, hogy a kutyák miért is haragszanak a postásra, hiszen csak jön, berakja az újságot, a levelet és már megy is tovább. […]

Posted by
Posted in

de szerelmet vált…

orgona hangja és nászinduló a mai nap most csak a tiétek örökre szeretni az volna jó rebegő igen koronáz egészet néhány vendég elmorzsol egy könnyet mire is gondolt most ki fejti meg csodás a dallam betölti a termet lélek a vágytól néha megremeg köszöntők ajándék rokonok sora kívánnak boldog hosszú életet házasság az élet kompromisszuma […]

Posted by
Posted in

ima egy törött hegedűre

kifacsart életek frusztrált kócos álmok apró néma vágyak és foszló talányok hazugság felhő gúny-mosoly övezte gyűlölet hullámban vonaglik a teste mindenkinek és ronggyá tépett családok elkántált imák a pénz mint ősi átok éhező emberek kenyér nélkül csendben mindennapi kenyerünk add meg nekünk Isten bálványimádás mammon az új isten pénz hatalma hódít semmi sincsen ingyen oszd […]

Posted by
Posted in

de lerázod magadról…

széttörő álmok fontossági sorrend beletaposnak az érzelmeidbe talán ma ez az elfogadott trend törött gerinced sokkal jobb lenne csendes magányod szeretetre vágyik de akarják hidd nem vagy már fontos nincs helyed köztük éreztetik már itt és szemedbe nevet a főkolompos de lerázod magadról ezt a terhet bízol magadban sok mindent elérsz csendes mosolyod csak olaj […]