About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

Maradok még…

Agyamban, mint félrevert harangok zúgnak az élet vad lázálmai. Maradok még itt, vagy csak megmaradok magamnak? Mint hiú ábrándjai az örök körforgásnak. A természet lerázza elsöpri majd az egészet. Halványan, tisztán ott állunk csendben végszóra várva a tűnő “rengetegben”. Tágra zárt szemmel megtér a gondolat a csend átölel, a fény…talán…befogad.

Posted by
Posted in

Álom cserepek…

Álom cserepek az úton végig véresre sebzik meztelen bőrömet ahogy lépdelek.Pedig csak a reménynek hajtanám keblére megőszült fejemet.

Posted by
Posted in

Az éj…

(Egy gondolat…haikuban) Az éj eltakar minden mocskot, bút és bajt de mi lesz reggel?

Posted by
Posted in

Motorosoknak

(Egy gondolat…haikuban) Szabadság, mámor fejedbe szállhat olykor vigyázz magadra.

Posted by
Posted in

Érzed, mint…

Érzed, mint a lúg, úgy marja, tépi szét agyad rostjait a parttalan hőség a csended körbezár és nem ereszt társas magányod most falat repeszt. Háborúban állsz lassan a világgal öklöt rázol, ha szól egy vidám dal cinikus éned tör lassan előre mi lesz a vége, mi megy veszendőbe? Hidd el! Egyszer ennek is vége lesz […]

Posted by
Posted in

Álmodj…

(Egy gondolat…haikuban.) Álmodj egy szépet és vágyódva zenélnek csodás verseid.

Posted by
Posted in

Állok a parton…

Állok a parton, nézem a nagy folyót a víz partot mos – az időm egyre fogy mint az apró hullámok, ha homokra érnek bár nem lehet, de feledném az egészet. A part, mint ósdi megkövült képzelet csiga, kagyló mészváz, homok mi betemet ártérben néhány fa, emlékeim fája sárgul már a levél, itt-ott száraz az ága. […]

Posted by
Posted in

Sámán dobok…

Sámán dobok hangját hallom dübörögni az éjszakában árnyak libbenek tétován tova ősi dallam szól magában. Régmúlt idők vágya ébred bennem hová lettél szittya-magyar nép farkasként vagy bárány bőrbe bújva az élettől e kis nép vajon mit remél? Falatnyi ország, kicsinyke nép megosztott,széthúzó,olykor embertelen ha üres a zsebed, pénzed nincs nem vagy szemükben ember sem. Ősi […]

Posted by
Posted in

Hallgatom a dalt…

Hallgatom a dalt.gondolkodom az idő súlya itt ül a vállamon de nem aggaszt, hogy mi lesz, tudom csak a test mi feladja, a túloldalon vár már akkor egy új fény-világ ha van nap, az is szebben süt reád. “Most élsz” szól a fülbemászó dallam már magam is dúdolgatom halkan nagyszerű a szöveg, igazsága régi hisz […]