About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Nyári éjszaka

Csend van a mélyben Csend van a légben, Csend van a földön Alszik a táj! Aludnék én is Feszengek mégis Meleg az idő Tombol a nyár! Nyitva az ablak Sarkig kitárva De enyhülést nem hoz Az éjszaka. Hirtelen egy emlék Villan agyamba Az első közös Nyári éjszaka! Meleg volt a nyár Gyönyörű a tenger A […]

Posted by
Posted in

Konklúzió

Imádkoztok hozzá, zeng a hozsanna de fals a dal a gondolat sekélyes lábbal tiporva a tízparancsolat szava. Emberek! A megváltót ma is megfeszítenétek.

Posted by
Posted in

Áldoznék neked…

Miért ülök itt, az árnyas fák alatt fülemben miért cseng Mozart zenéje lassan köddé foszlik a pillanat májusi éj a szerelem regéje. Áldoznék neked szerelem istene szívem legmélyebb bugyrából tört elő melyhez nincs fogható kép, hang és zene ez valami belső ősi erő mert ezt minden tavasszal újra éled a csendet felváltja:harsányabb zene e lángolásban […]

Posted by
Posted in

Csupán egy pillanat…

Eső hull rám, de megrázom magam nem figyelek rá, így szombat délután tócsát kerülgetve siet a lábam szivárvány úszik az ég homlokán. Fázósan húzom össze a kabátom esernyőm valahol ismét elmaradt fénysugár fürdeti kedvesen arcom mely áttör a komor felhők alatt. Csupán egy pillanat, el is tűnt a fény a szél tánca újra felhőt kerget […]

Posted by
Posted in

Vad, lázas álmok

Meglátni, megszeretni néhány pillanat elfeledni talán kevés egy élet álmok mezejéről csak a virradat mi visszahúz és kínálja a létet. Zilált agyad távoli szegletében apró gyémántként él az emléke már. Értéke nincs, de felbecsülhetetlen mit tanít: a nő, mindig szabad madár. Vad, lázas álmok, kínzó szenvedélyek tükrözik vissza, miért léted sivár, bár előtted a csordultig […]

Posted by
Posted in

Ismerem, mindezt…

Keresztre feszítettek magánya szemmel látható. Te is hordod a keresztet, mit rád szabott sorsod és nem eresztett egy picit sem s a súly egyre nehezebb ledobni nem tudod, tovább cipeled. Az út végén lesz-e feloldozás? Vagy felejted az egészet, csupán a megszokás mi tovább visz a lejtőn, vagy meredélyen kapaszkodsz vagy csúszol, de törve mégsem […]

Posted by
Posted in

Minden elmúlik…

Minden elmúlik egyszer s a kör, valahol megszakad. Találgatod, merre indulj el kopogó léptek nem hangzanak. Tétovázol, mi a jó megoldás mit tegyél ha szürkül már a fény repülj a légben, vagy szárnya szegetten nyalogasd sebeid, amíg csak élsz! Magad vagy, így, tiéd a döntés mit választasz csak az marad! ezt hívják úgy, készlet kisöprés, […]

Posted by
Posted in

Tágra zárt szemmel…

Tágra zárt szemmel figyelem az élet egyre csak masírozó apró dolgait szeretem-e vajon, nem tudom, bennem már nem csak az érzelem ami lapít. Oly sokat vágytam, vártam, reméltem hisz csak apró szösszenet az élet. De elengedtem. Még eszembe jut csillagfényként halványuló emléke. Lassul a dal, már nem játszik a széllel csodás virágot nem mutat a […]

Posted by
Posted in

Add a kezed

“Add a kezed a homlokomra” érzed, hogy milyen meleg érted égek sorvadozva közben a szívem megremeg Csodás mámor az érintésed részeg vagyok így józanon simogass egy kicsit kérlek s ősz fejemből elrepülnek a gondok és a bánatok. “Hol a kezed, hogy lesegítsen” a gond szekeréről engemet a sötét erdő sűrűjéből utat találni, mi kivezet. Ha […]