About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

Talán majd ott…

Mondogatom már oly rég óta, vissza vágyom a csillagokba, oda hová mindig visszatérek, ha véget érnek az eltékozolt évek, hol szeretet és fény vesz körül… Talán majd ott is megtalálom kit nekem szánt mindig a sorsom kergetőzve sok-sok életen át volt kedves, társ, vagy csak jó barát hiánya játszik a húrokon, legbelül. Eltékozolt életek, századok […]

Posted by
Posted in

Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Csak az Isten tudja, vagy talán ő sem, csak én magam. Hitem magamban, újra meg újra őszintévé teszi minden szavam? Jó és gonosz, mennyország és pokol Isten és Lucifer bennem lakik. Utak, elágazások, döntések, olykor a józan ész mindent megnehezít. Nem bántani senkit, egyenes gerinccel embernek maradni a legnehezebb. Abba a folyóba, […]

Posted by
Posted in

Egy új nap hajnala…

Csendben figyeltem hajnalig a csillagok cinkos mosolyát míg az ég peremén vörösig festette a nap a sötét éjszakát. Néhány ecsetvonás és sárgára váltott rezdül a levél, ébred már a szél fényfátyol takarja be a világot egy új nap hajnala ismét ideért. Evokáció Nagy László: A bánat hajnala című versére

Posted by
Posted in

Sikolt a lélek…

Ha az írás hamis, az igaz szó mit ér csak könnyű léptű álca itt a földi létben búvó patak, mely felszínt már nem remél de a lator kínja sem az ősi érdem. Isten cinkos volt e hitvilági tettben a tudás ellentmond a dogmatikus észnek kínzás és máglya a kereszt nevében a bot koppanása már nem […]

Posted by
Posted in

Hittel óvott anyám…

Hittel óvott anyám egykor engem a vallásra tanított volna, ha fogadom de hinni én már akkor sem hittem láttam másképp állnak a csillagok. A szószékről elhangzó hatalmas szavak bűnről, megbánásról, ítéletről mesélnek de ha belegondolsz: Isten minket csak akarat nélküli szolgának teremtett ? Őseink bűnét varrják a nyakunkba mindegy, hogy a gyermek csak most született […]

Posted by
Posted in

A mosoly…

“Minden rendben, rendben minden” dúdolom és minden pénzt megér mosoly szökik arcomra közben elmúlik az mi bánt vagy az ami sért. Két szó és ugyanaz fordítva ismét egyszerű a dallam, fülbemászó, lehangolt kedved nyomasztó percét elsöpri mint egy apró tornádó. A mosoly, barátom, egy érdekes görbe mely mindent, mindenkor kiegyenesít dúdold hát velem, hogy minden […]

Posted by
Posted in

A távcső

A minap egy kedves régi tárgy került a kezembe. Egy színházi távcső, bőr tokban. Kissé már viseltes, jobb napokat látott darab, de még őrzi régi – kissé már fakuló – fényét, de büszkén viseli korát. Hirtelen emlékek rohantak meg, ahogy a kezemben tartottam ezt a kis szerkezetet. Érdekes a története, hogyan jutottam hozzá, hogyan került […]

Posted by
Posted in

Gondolat szilánkok – Apevában

Ha meghalsz talán egy ideig még emlékeznek rád. * Az élet annyira bonyolult mint a logika. * Hagyj jelet hogy rád is legyen miért emlékezzenek. * Tört zilált álmokon nem épülhet már ép gondolat. * Vad törött álmokon születhet-e majd szép szerelem?

Posted by
Posted in

Küzdelem

Csend van körülötted, hatalmas csend. sajog a bordád és zúg a fejed, az ütés, mit kaptál, kijózanít, itt az értelem már sajnos nem segít. Jobb csapott, vagy íves bal horog, ha lazán vagy sután, álladra kapod, mintha a világ szakadt volna rád, rendül az agy és csuklik a láb. Repül a törülköző, vagy megment a […]