About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Absztinens

Lehet, hogy poharam megtöltöm újra hogy érezzem az élet ízeket talán csak néhány korty, mert megvadulna bennem, mi másoknak könnyű élvezet. Mámor világa nem az én világom hisz az ital, tudom, nem nekem való a széttört álmom, a kopott gitárom hangja mellett még összerakható? Aprócska álmok és hiú remények fogyó éveim csodás alkonya az élet […]

Posted by
Posted in

Mit hoz a jövő?

Annyi minden van még a hosszú listámon mit szeretnék csinálni, mielőtt lenyom az öregség. Talán van esélyem még hogy legyen a jövőm, szebb mint a festett kép. Mit hoz a jövő? Nem tudom, nem tudhatom, talán itt hagyom e sárgolyót, egy “fázós hajnalon”. Valóra válnak-e a remények? Azt majd csak odaát tudom meg, ha egyszer […]

Posted by
Posted in

APEVA – cím nélküli versek

Oly gyorsan mentél el hagytad itt az életet, anyám! * Út pora tüdőmet szennyezi már létem oly sivár. * Sok apró szóból áll az igazán sértő mondat is. * Én tudok szeretni. De ki hiszi el ezt még nekem.

Posted by
Posted in

Drága Mama!

Drága Mama! Hányszor mondom ki e szót de nem vagy itt, nem látlak téged már fájlalom hiányod, mindazt ami volt lét-perceim sora a végénél jár. Találkozunk-e, ott a túloldalon látjuk-e a fényt, mely körbe ölel mint anya és gyermek, vagy csupán lelkek szeretjük egymást, de nem ismerjük fel. Pedig annyi mindent kellene mondanom az élet […]

Posted by
Posted in

Küldemények margójára

Szerencsepatkó vagy áldó isteni kéz hozzá a szöveg, mely idiótának néz ha nem küldöd mit kaptál azonnal tovább ne is mondjam el, mi vár majd reád. Jó nem, az biztos. S ha túléled talán rémek szánkáznak gerinced vonalán, s fejedre eshet egy jókora tégla az is lehet: nem holnap, de még ma. Ablakon villával hányják […]

Posted by
Posted in

Haiku csokor

Csendes magányod lassan felőrli léted cseppnyi örömét. * Lassul a tempó de agyadban még ott az “ifjúság madár”! * Költő vagy? Hiszed. Csak az utókor fizet csepp méltatással. * Szeretlek téged de soha meg nem érted mitől féltelek.

Posted by
Posted in

Éji gondolatok

A Vénusz világít már fenn az égen álmos fényben reszket a néma táj gondolat siklik át a messzeségen a törött szív, ennyire, mondd miért fáj? Törtető gondok vad orgiája őrjöng zilált agyam szálkás szegletén apró fénnyel él a bogarak tánca s néha koppan a lámpa üvegén. Cserfes madárdal nem szól már az ágon kísértetek sorát […]

Posted by
Posted in

Désir attard

Mint ősi, szép templomtorony a tested lassan elmosódva álmaim hegyén mint búvó patak tör fel, emlékén a vágyam tárgya a múltba réved. Aggastyánként ül a bús értelem dús lombú érzelem, bennem is fárad, messziről a szférák zenéje árad lassan úrrá lesz rajtam a félelem. Játszunk még együtt az élet színpadán? Talán a sorsom oszt egy […]

Posted by
Posted in

Elvinnélek…

Elvinnélek én, de biztos, hogy eljönnél? Kitaposott utat járatlanra cserélnél? Vállalnád a veszélyt hegyen, szakadékban, Vadonban, erdőben, tengernyi csapadékban? Vad orkánban ott lenn, a sziklás tengerparton, Hol embert az ösztön hajtja, hogy elfusson? Hol napsugár és kék ég mindennapi díszlet, Hol bádogviskóban tengődik a földi élet! Hol a remény, a remény már rég elveszett, Hiába […]

Posted by
Posted in

Forgatom kezem közt…

Forgatom kezem közt egy könyv lapjait kissé kopottas, lehet, hogy már avítt foszló idővel nem bír. Az enyészet lassan tépkedi porló papírjait. Kevés az oldal ami még üres emlékeim sora tölti meg már életem könyve, lapja szamárfüles de talán, rám, még csodák sora vár. Néhány lap: elmosódott az írás vagy csak néhány szó, mi kiolvasható […]