About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

Sziklákon egy fa…

Csapkodó hullámok egész sora zúdul a partra, nagy vihar készül sötét, komor felhők rohannak tova talán a világ a halálba révül? Villámok cikáznak, mennydörgő robaj a parti sziklák verik most vissza néha egy pillanatra elül a zaj sötét fátyol a tájat beborítja. Tajtékok sora száguld, vízpermet száll hullámok hátán lidérc lovagol partba belemar, mint vad […]

Posted by
Posted in

Miért kérded…

Miért kérded oly sokszor tőlem mire tanít, ha csicsereg a május? Megszűnik-e végre a tél-gólem s szerelemre ébred-e a város? Hidd talán el, a mámor andalít olvad a jég, bús szíved is könnyebb a zöld rét virága csak neked virít az áldott napfény idézi könnyed.

Posted by
Posted in

Kérdést feltenni…

Kérdést feltenni nem egyszerű ha jó, már benne van a válasz a magyarázat oly meseszerű néha a végletekig fáraszt. Mi volt és van az kézzelfogható de a jövő kétes és távoli. Ígérete a szépre, mámorító suttogását is jó lenne hallani. Tudni, mi lesz, megnyugtató de mindenki felkészült erre? A kétely hangja, mely lázadó emléket űz […]

Posted by
Posted in

Párbeszéd

Beszélgettem a mindenhatóval elmondtam: az ember szíve csoda s dacolni szeretnék én a kaszással legyen hosszú az életem fonala. Látod fiam! Ebben nagyot tévedsz, nem minden ember szíve olyan van kit, csak saját hiúsága késztet nem ostoba ő, csak boldogtalan. A kaszás nem rossz. Feladatát végzi. Eljön érte, kinek ideje lejárt. az itt maradót pedig […]

Posted by
Posted in

Evezek még…

Evezek még… Evezek még az élet tengerén mellettem reszket sok sólyom álmom mit elsodortak az élet habok parti sziklákon megtörni látom. Néhány közülük talán partot ér hol a vad szél cibálja az ágat a sólyom röpte az égig elér ott Ámor nyila űzi a vágyat. Magam vagyok, az élet pillanat a cél oly messze, vihar […]

Posted by
Posted in

Carpe diem

Nyílik az ajtó, csak résnyire látod a Tavasz tér be ide hozzád, te várod,hogy igézete megfog. Érzed, közeleg a vége életednek, de a múló pillanatot még megéled. Oly szép az álmod.

Posted by
Posted in

Absztinens

Lehet, hogy poharam megtöltöm újra hogy érezzem az élet ízeket talán csak néhány korty, mert megvadulna bennem, mi másoknak könnyű élvezet. Mámor világa nem az én világom hisz az ital, tudom, nem nekem való a széttört álmom, a kopott gitárom hangja mellett még összerakható? Aprócska álmok és hiú remények fogyó éveim csodás alkonya az élet […]

Posted by
Posted in

Mit hoz a jövő?

Annyi minden van még a hosszú listámon mit szeretnék csinálni, mielőtt lenyom az öregség. Talán van esélyem még hogy legyen a jövőm, szebb mint a festett kép. Mit hoz a jövő? Nem tudom, nem tudhatom, talán itt hagyom e sárgolyót, egy “fázós hajnalon”. Valóra válnak-e a remények? Azt majd csak odaát tudom meg, ha egyszer […]

Posted by
Posted in

APEVA – cím nélküli versek

Oly gyorsan mentél el hagytad itt az életet, anyám! * Út pora tüdőmet szennyezi már létem oly sivár. * Sok apró szóból áll az igazán sértő mondat is. * Én tudok szeretni. De ki hiszi el ezt még nekem.

Posted by
Posted in

Drága Mama!

Drága Mama! Hányszor mondom ki e szót de nem vagy itt, nem látlak téged már fájlalom hiányod, mindazt ami volt lét-perceim sora a végénél jár. Találkozunk-e, ott a túloldalon látjuk-e a fényt, mely körbe ölel mint anya és gyermek, vagy csupán lelkek szeretjük egymást, de nem ismerjük fel. Pedig annyi mindent kellene mondanom az élet […]