About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Halk futam…

Halk futam egy néma zongorán, Fekete, fehér billentyűk egymás után. Csend! Néma csend, a karzat sem rikolt, Talán a halál arat csendesen valahol! De miért e bús, e néma koncert? A szív érez, fáj, de soha nem felejt, Ahogy a billentyűk következnek egymás után, Percek fogynak, napok telnek, időm is fogytán! S mégis! Az utolsó […]

Posted by
Posted in

Táncolnék…veled

Ha egy lassú tangót táncolnék veled, Csak veled, és már soha senki mással, Lágyan fognám a derekad s kezed, Eltelnék bőröd, hajad illatával! Argentin módra csodálatos tangót. Zenére, mely ott csak kettőnknek szólna. Virtuóz játék, a hegedűszólót Hallgatnánk, lenne szívünk egy darabja! Vágyakozva néznék gyönyörű szemedbe, Lehelnék csókot hattyúfehér nyakadra, Értünk táncolnánk az érzéki zenére. […]

Posted by
Posted in

Szeretném…

Szeretném nézni a Hold sugarát, Ahogy a szemeden tükröződik vissza, Szeretném látni azt a csodát, Ahogy vágyaid keresve nézel a holnapba! Szeretném, ha a nap kósza fénye Megcsillanna bársonyos hajadon, S a nyári szellő lágyan borzolná össze, Miközben átölelne mindkét karom. Szeretném, ha ehhez a háttérben Partot ért hullám adna zenét, Ahogy megtörik a parti […]

Posted by
Posted in

Ha tehetnéd…

Ha tehetnéd, mit választanál? Legyen minden sötét, kietlen, sivár, Vagy fénylő, hatalmas szikrázó fényözön, Színes reklámok sora minden szóközön? Vagy a dzsungel zöldje, állatok hona, Hol zöld liánok sora visz valahova, Hol az út csak az, mit macsétád hasít, Az éji csöndet az állatok hangja megtöri! Vagy talán egy kietlen, kiégett pusztaság? Hol a szél […]

Posted by
Posted in

A tánciskola

Hanyagul, félig a könyökére támaszkodva feküdt a pamlagon és a televíziót nézte. Ahogy szokta, váltogatta a csatornákat, mindegyikbe belenézett egy kicsit, de nem talált kedvére való műsort. Az egyik sport csatornán társastánc versenyt közvetítettek. Nem váltott tovább. Nézte a táncosokat. Micsoda temperamentum, micsoda szépség. Pontos, kiszámított, megkoreografált lépések, alig ruhák a lányokon,.. Belefeledkezett. Hirtelen eszébe […]

Posted by
Posted in

Kérlek…szépen

Gitárom húrjait halkan pengetem, Az eső veri monoton ablakom, Nem áll össze a dal, bárhogy is akarom, Egyik sem az a hang, ahogy én szeretem. Engedd, hogy szeresselek csak messziről, Ne fonj kötelet a nyakamra semmiből, Tedd mindig úgy és azt, mit a szíved akar, Legyen bár tél vagy nyár, hó vagy csak zivatar. Dallamot […]

Posted by
Posted in

Szégyen nélkül!

Ha látod, hogy megroggyan a térdem, Segíts talpra állnom, ne kelljen kérnem, Hiszen el kell érnem a fényt, Mielőtt elnyel a sötét Véglegesen!

Posted by
Posted in

Vezeklés…miért?

Oly sok a kérdés, a válasz kevés Megtalálni, rájuk a feleletet meddő gondolat, vagy csak megérzés mindez már itt nem, csak odaát lehet? A mát éljük csupán, a tegnap elmúlt rettegés fájdalom mi vezet a jövőbe? A sors rángat , mint egy szalmabábút tervezni nem szabad semmit előre? Vezeklés az élet, ősök bűneiért? De nem […]

Posted by
Posted in

Szemben…a világgal

Előre megírt a sorsom? Ezt nem hihetem! Ha belenyugszom, érzem elfog a rettegés. Silány, akaratgyenge lenne az életem, és osztályrészemül jutna a feledés. ’Megváltoztathatatlan az élet rögös útja (kik dogmákban hisznek, szajkózzák ezt), vezeklés az élet, nem jutsz majd pokolra, ha imádkozva várod az égi kegyet!’ Feltámadás, vagy újjászületés ami hív? Ki érti, ki tudja, […]

Posted by
Posted in

Ragyogj…..Csillag!

Idő szövétneke lassan ronggyá foszlik, Minden, mi leszakad, csak emlék csupán, Egy arc, egy szó, egy hang, mi olykor feltűnik, S veszik feledésbe, csak úgy lazán. Egy fénykép, egy arc. Igéző tekintet, Mint egy csillag az égen, úgy ragyog, Ki láttad, már soha nem felejted, Szívedben hagyott mély lenyomatot. Ragyogj, Csillag, oly gyönyörű szépen, Míg […]