About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Mítoszok csillagfénye…

A mítoszok csillagfénye, Világít át századokon. Az én szomjas képzelete, Vergődik sugaras utakon. Mit rejt el a mítosz, rege? Mi lehet a nagy igazság? Tanulni lehet belőle? Mi a jó és mi a gazság. Korok telnek, múlnak évek, Történelmet is átírják. Cirkusz, kenyér kell a népnek, Hazug szavak ezt szolgálják. A mítoszok csillagfénye, Világít át […]

Posted by
Posted in

Szirének éneke

Fénytündérek játszottak a vízen, Szirének énekeltek szép dalokat A perc fürdött a végtelen időben Előre vetítve a holnapodat. Két szép fehér hattyú, partközelben Élelmet koldul, mint a szegények Néhány apró felhő, ott fenn a légben Lenn, kifosztott, haldokló remények. Talán a belső zene, mi visszaránt Felejtsd el egy percre, mindazt ami bánt Állj meg vándor! […]

Posted by
Posted in

Ősz búsong…..

Ősz búsong a tájon, Mint ősi várrom, Mely omló kövei közt, Tudja, ideje lejárt! Tél közelít már, Deres a határ, Köd leple alatt, Szürke a táj! Hulló falevelek, Elmúlást emlegetnek. Vastag az avar, Szél söpri már. Fájó az emlék, A tél hidegét, Nem oldja fel már, A szép szivárvány! Paul Verlaine verseskötetét olvasgatva a legszebb […]

Posted by
Posted in

Világ bolondja

Legördült a függöny, az előadásnak vége, Állva ünnepelte őt a nézőtér közönsége. Színészt, ki csendesen állt a színpadon, Szemében könny, szívében fájdalom! Felgördül a függöny, harsog a vivát, Mosolyog, nem láthatják hatalmas bánatát. Meghajol, szeméből könny pereg. Boldogságtól. Mondják az emberek! Pedig ha tudnák, ha éreznék talán, Milyen “vígan” játszani egymás után, Ha elvették tőled […]

Posted by
Posted in

Tizenegyedik parancsolat

Nem vagyok hívő, de ateista sem, Én a megváltást másképp képzelem, Nem hiszem, hogy bűnösnek születtem, Még ha ezt is mondták ki felettem! Mit tettek az ősök, nem érdekel, A tudásért mindig szenvedni kell, De nem utólag, és századokon át, Hogy mindenki bűnös, ki megélte korát! Csak azért élünk, hogy vezekelj, ember, Mert másképp a […]

Posted by
Posted in

A döntés

A csend, mi közéjük telepedett, szinte kézzelfogható volt. Hallgattak mindketten. A férfi a cigarettájával játszott. De nem gyújtott rá, csak forgatta a kezében a dobozt. Néha- néha kihúzott egy egy szál cigarettát, de azután visszatette. Az öngyújtó és a hamutál ott hevert előtte az asztalon. A hamutálban már volt pár darab csikk. Ahogy a nap […]

Posted by
Posted in

Késő esti anzix

Hangtalan bámulom a fénylő csillagokat Mint csillagvizsgáló azt az egy pontot fókuszálom Visszafordíthatatlan a vágyam, látomások Álomképekben jelzik, onnan származom.

Posted by
Posted in

Harangvirág szerelme

Egy aprócska fehér harangvirág Harangjaival zenét komponált. Köré gyűltek a fényes csillagok S hallgatták ahogy a dal zokog. Magányról, szerelemről szólt a dal Mely minden élőt ma is felkavar, Az aprócska fehér harangvirág, Dalba öntötte szíve bánatát. Nem jött a méhecske akit szeretett Elsodorták őt a bús, vad szelek. Ki tudja merre repülhet, talán Megpihent […]

Posted by
Posted in

Testemre jeleket…

Testemre jeleket éget a szerelem, E fájdalom nem enyhül talán soha. Csillagfénnyel borított enyészet, Mint sötéten égő fénycsoda. Diafilm, mi látszólag mozdulatlan, De elsöprő vágyak nyitott ajtaja, Betör érosz, (a vágy) hajthatatlan Sikoltó hangon esdeklő szava. Megtörik a szó, érzések nélkül Lehetek csupán egy élő halott, Pokol és mennyország keveredik végül, S már csak agapé, […]

Posted by
Posted in

Vágyakozás

Volt egyszer egy csodálatos álmom. Nagyon szerettem, szerettek engem is. De vad vihar süvített át a téli tájon, Már minden álom, törött cserép, avítt! Csodás volt a két gyönyörű szempár, A lágyan omló selymes hajkoszorú. Mely megigézett minden éjszakán, S én boldog voltam, nem szomorú! De talán egyszer visszatér az álom. S újra hozzám repül […]