About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

Küldemények margójára

Szerencsepatkó vagy áldó isteni kéz hozzá a szöveg, mely idiótának néz ha nem küldöd mit kaptál azonnal tovább ne is mondjam el, mi vár majd reád. Jó nem, az biztos. S ha túléled talán rémek szánkáznak gerinced vonalán, s fejedre eshet egy jókora tégla az is lehet: nem holnap, de még ma. Ablakon villával hányják […]

Posted by
Posted in

Haiku csokor

Csendes magányod lassan felőrli léted cseppnyi örömét. * Lassul a tempó de agyadban még ott az “ifjúság madár”! * Költő vagy? Hiszed. Csak az utókor fizet csepp méltatással. * Szeretlek téged de soha meg nem érted mitől féltelek.

Posted by
Posted in

Éji gondolatok

A Vénusz világít már fenn az égen álmos fényben reszket a néma táj gondolat siklik át a messzeségen a törött szív, ennyire, mondd miért fáj? Törtető gondok vad orgiája őrjöng zilált agyam szálkás szegletén apró fénnyel él a bogarak tánca s néha koppan a lámpa üvegén. Cserfes madárdal nem szól már az ágon kísértetek sorát […]

Posted by
Posted in

Désir attard

Mint ősi, szép templomtorony a tested lassan elmosódva álmaim hegyén mint búvó patak tör fel, emlékén a vágyam tárgya a múltba réved. Aggastyánként ül a bús értelem dús lombú érzelem, bennem is fárad, messziről a szférák zenéje árad lassan úrrá lesz rajtam a félelem. Játszunk még együtt az élet színpadán? Talán a sorsom oszt egy […]

Posted by
Posted in

Elvinnélek…

Elvinnélek én, de biztos, hogy eljönnél? Kitaposott utat járatlanra cserélnél? Vállalnád a veszélyt hegyen, szakadékban, Vadonban, erdőben, tengernyi csapadékban? Vad orkánban ott lenn, a sziklás tengerparton, Hol embert az ösztön hajtja, hogy elfusson? Hol napsugár és kék ég mindennapi díszlet, Hol bádogviskóban tengődik a földi élet! Hol a remény, a remény már rég elveszett, Hiába […]

Posted by
Posted in

Forgatom kezem közt…

Forgatom kezem közt egy könyv lapjait kissé kopottas, lehet, hogy már avítt foszló idővel nem bír. Az enyészet lassan tépkedi porló papírjait. Kevés az oldal ami még üres emlékeim sora tölti meg már életem könyve, lapja szamárfüles de talán, rám, még csodák sora vár. Néhány lap: elmosódott az írás vagy csak néhány szó, mi kiolvasható […]

Posted by
Posted in

Mindennapok

Félnótás, botor álmok kiszolgált, lusta fények tévúton poroszkálók lapuló, szürke kis lények kik dörgő tapsviharban állnak csendben, megtagadva s nem hisznek magukban. Várják, létükkel dacolva, hogy végre talán jobb lesz nekik is dob koncot az élet. de csak egy foltozott top-less mi feldobhat néha- néha téged. A pénz nagy úr, és ez nem jó harsányan […]

Posted by
Posted in

Megváltás?

(gondolatok a Golgotáig ) Miért üvölt a tömeg, mit kiabálnak, Tegnap még hőse voltam e világnak, Ma már csak megvert, kivert kutya, Kinek töviskoszorútól “ékes” a homloka, A bőrömbe mar, vér csorog arcomon, Botladozom, azt hiszem, nem bírom Cipelni ezt a nehéz fakeresztet, Az Istenem engem jól “eleresztett”! Nem szűnik a zsivaj, szomjas vagyok, Átkot […]

Posted by
Posted in

Annyi minden…

Annyi minden történhet “ma még” beszél a csend , néma a harsogás hullámzó lélekkel, de élvezve rég mindent, mi az életben csodás. Emberi léptékkel kell élnünk “ma még” de körhintán ülve szédül a világ aprócska rés, talán átférek én a rozsdás élet-tű kicsiny fokán. Árnyék csobban a gondolat-tó vizén szellő játszik halk hárfa-dalokat mint egy […]

Posted by
Posted in

Szavak dzsungelében

“Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” mielőtt csendben reám dőlne a Parnasszus minden csillaga. Verseket ír a lázongó énem tükröt tartva magam elé táblákon felírat: ki ha én nem? Öklüket rázók, mindenfelé. Romlott életek, összetört álmok, de rím nélkül a vers “szabadabb”. Szavak dzsungelében, oda találok, hol az igazság alkot vágyakat? Sár […]