About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Utolsó tánc

Utolsó tánc itt, az élet színpadán, Folytatódik ott, a másik oldalon, Szeresd hát őt nagyon, és táncolj lazán, Ne hagyd, hogy a sors mindent felborítson. Csodás ez az érzés, tangó az ütem, Lágyan ringva együtt, még szól a zene, Arcod vonásait nézi a szemem, Szemed tüzében hamvadnom jó lenne. A vágy oly erős, csak őt […]

Posted by
Posted in

Ó, de gyönyörű….

Ó, de “gyönyörű, szép új világ”! Hol ember embernek farkasa. Bűzlő levegő és rothadó virág, A pénz csupán a siker záloga. Emberi kapcsolat, széthulló mátrix, Csak virtuális a kommunikáció, Gyorsul a tempó, és pusztul máris Évezredes emberi populáció. Megosztott világ és vallási nézet, Más néven, de mind egy Istent imád, Nevében követnek el szörnyűséget, A […]

Posted by
Posted in

Ha vak lennék….

Ha vak lennék is, mindig arcod látnám. Süketen is csengő kacajod csodálnám. Szemed fénye oszlatná a sötétet, Hangod bársonya irányítaná a léptet, Mely hozzád vezetne mindig minden úton. Ha lábam nem vinne, majd a földön kúszom. Vakon, süketen is te lennél fényes napom. Áldanám a sorsom, hogy te vagy a csillagom. Evokáció Rilke, Rainer Maria: […]

Posted by
Posted in

Mint tömjénfüst……

Mint a tömjénfüst, bodor felhője, Olyan szürkék a kinti fellegek. Mária imák kántált könyörgése, Nem hallik fel! Isten nincs veled! Holtjaid pora már nem teremhet, Semmit, mi léted segíthetné. Hithű imád sem hallják meg fent, Hisz sorsodról a döntés, Istené! Mondja az írás és hiszed is, noha, Mélyen a bensőd lázad szüntelen. A kinyilatkoztatás, ex […]

Posted by
Posted in

Vitorla fehérlik….

Vitorla fehérlik a messzeségben A kék tenger viharos hullámain Talán eljut egy nyugodt kikötőbe Így nem éri vész majd messze odakint. Hatalmas hullámok, viharos a tenger A hajó minden eresztéke ropog Mint a hangyák, dolgozik a sok ember A vitorla feszül, s már nem lobog! Lassan az ég is szürkéből kékre vált Kibukkan néha egy […]

Posted by
Posted in

Hiányod oly sokszor….

Hiányod oly sokszor érzem, Mint parttalan koszos vizek, Tiszta létről álmodozva, csendben, Megfojt,a zsibbasztó rémület! Szétzilált életem seb és tépés, Fény,és az árnyék megváltozott, Repülő rajtot vett a szándék, Magányom tort ült, nagyot! Nem vagy! Megszokni nem tudom! Hisz nem készültem sohasem erre. Hiányod kínzó, gyötrő fájdalom, Tövis koszorút tekert szívemre! Minden nap egy újabb […]

Posted by
Posted in

Vágyak és álmok

Az ég és a tenger azúrkék, S a part csupa fehér homok. Távolban itt-ott kisebb dűnék, Rajtuk fák vagy olaj-bokrok. Izzik a levegő, a szerelem, Az est szép, a párás köveken Ott élni, úgy, ahogy szeretném Vele, kit nagyon szeretek én. Megélni minden gyönyörű napot, Áldani a sorsot, hogy ide hozott. Megtalálni együtt a harmóniát, […]

Posted by
Posted in

Virágok szirmait….

Virágok szirmait megcsókolnám Mindet, mely illatozva vesz körül, Lépteim hozzád, mind megszámolnám, Az út göröngyös, reménytelenül Hosszú! Lesz-e kitartás bennem Elolvadni két gyönyörű szemedben? Az élet rövid! Szép és mostoha, Egyszerre ad és vesz el, s az oka A múló idő! Mely oly gyorsan szalad, Tépve, szaggatva a percfonalakat! De talán ott fenn, abban a […]

Posted by
Posted in

Megtört a csend….

Megtört a csend és ébren álmodom Szavakból fonok hálót és hordozom Tovább a keresztem, mely oly nehéz Bármerre lépek, sár és rút penész. Visszahúz a zsombékos ingovány Lábamra a sár, mint hínár tapad Hajózni kéne, szól a kapitány De én maradok, az idő meg halad. De túl a sáron, túl az ingoványon Vár egy gyönyörű […]

Posted by
Posted in

Oly szép az éj……

Oly szép az éj, az angyalok útján Halk zene szól, s játszik a hárfán Egy kéz, mely talán egy angyal keze, Ezernyi tücsök ciripel vele. Halk futam, fuvola lágy hangja szól, Érzéki tánc a réten, mely elbájol, Szabadon, szépen, kötöttség nélkül Egy érzés, melybe a szív beleszédül. Szabadság mámora kézzelfogható, Az álom, a vágy oly […]