About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Térdepelve II…….2016

Oltár előtt hideg kövön térdepelve, Szemed a kereszten, elméd zajong, Kiszabott penitenciád ismételgetve, Nyúzott ízületed bántóan sajog! Hiszed, bűneid megbocsájtást nyernek, Csak a világ szemében lehetsz rovott, Lázadó lelkedben a szavak nem lelnek Reményt, csak fuldokló kárhozatot! Tudod, a két világ ott lakik benned, Tiéd a fény, de tiéd a kárhozat, Zsolozsma, melyet meg kellene […]

Posted by
Posted in

A szeretet onnan jön, ahonnan nem számítanak rá.

A busz lassan gördült ki a mellékutcában kialakított parkolóhelyéről. Így lassan, szinte araszolva haladt a megálló felé, ahol már szép kis tömeg várakozott a felszállásra. Beérkezett és megállt. De a vezető még nem nyitotta ki az ajtókat Rendezgette a papírjait, melyet egy nagy fekete mappából vett elő, majd írt is valamit. Időnként az órájára nézett. […]

Posted by
Posted in

Hajnali gondolatok

Míg kinn, a hajnali derengés Vöröslő fénye jelez új napot, Hogy tudd, az idő szorító érzés Az ébresztőórától ma is megkapod. A vekker hangja lehangoló, Hisz megint itt egy újabb reggel. De a szív érzése mámorító, Vágyakat győz le szeretettel. Az agy alkot és csodásan teszi, De a rend felőrölheti a vágyat, Az ütemes dobbanás […]

Posted by
Posted in

Szeretlek, mint….

Ha elmondhatnám, mennyire szeretlek, Kitárnád-e felém a két karod? Vagy kinevetnél, és a végtelennek Zuhanó lelkem csak odadobod? Szeretlek, mint a májusi napfényt A nyíló orgona, az akácvirág. A pacsirta, mely gyönyörűn trillázik, S a kert virága, mi szórja illatát! Szeretlek, mint anyját a kicsi gyermek, Folyó a tengert, ha végre rátalál, S annyira, mint […]

Posted by
Posted in

Mítoszok csillagfénye…

A mítoszok csillagfénye, Világít át századokon. Az én szomjas képzelete, Vergődik sugaras utakon. Mit rejt el a mítosz, rege? Mi lehet a nagy igazság? Tanulni lehet belőle? Mi a jó és mi a gazság. Korok telnek, múlnak évek, Történelmet is átírják. Cirkusz, kenyér kell a népnek, Hazug szavak ezt szolgálják. A mítoszok csillagfénye, Világít át […]

Posted by
Posted in

Szirének éneke

Fénytündérek játszottak a vízen, Szirének énekeltek szép dalokat A perc fürdött a végtelen időben Előre vetítve a holnapodat. Két szép fehér hattyú, partközelben Élelmet koldul, mint a szegények Néhány apró felhő, ott fenn a légben Lenn, kifosztott, haldokló remények. Talán a belső zene, mi visszaránt Felejtsd el egy percre, mindazt ami bánt Állj meg vándor! […]

Posted by
Posted in

Ősz búsong…..

Ősz búsong a tájon, Mint ősi várrom, Mely omló kövei közt, Tudja, ideje lejárt! Tél közelít már, Deres a határ, Köd leple alatt, Szürke a táj! Hulló falevelek, Elmúlást emlegetnek. Vastag az avar, Szél söpri már. Fájó az emlék, A tél hidegét, Nem oldja fel már, A szép szivárvány! Paul Verlaine verseskötetét olvasgatva a legszebb […]

Posted by
Posted in

Világ bolondja

Legördült a függöny, az előadásnak vége, Állva ünnepelte őt a nézőtér közönsége. Színészt, ki csendesen állt a színpadon, Szemében könny, szívében fájdalom! Felgördül a függöny, harsog a vivát, Mosolyog, nem láthatják hatalmas bánatát. Meghajol, szeméből könny pereg. Boldogságtól. Mondják az emberek! Pedig ha tudnák, ha éreznék talán, Milyen “vígan” játszani egymás után, Ha elvették tőled […]

Posted by
Posted in

Tizenegyedik parancsolat

Nem vagyok hívő, de ateista sem, Én a megváltást másképp képzelem, Nem hiszem, hogy bűnösnek születtem, Még ha ezt is mondták ki felettem! Mit tettek az ősök, nem érdekel, A tudásért mindig szenvedni kell, De nem utólag, és századokon át, Hogy mindenki bűnös, ki megélte korát! Csak azért élünk, hogy vezekelj, ember, Mert másképp a […]

Posted by
Posted in

A döntés

A csend, mi közéjük telepedett, szinte kézzelfogható volt. Hallgattak mindketten. A férfi a cigarettájával játszott. De nem gyújtott rá, csak forgatta a kezében a dobozt. Néha- néha kihúzott egy egy szál cigarettát, de azután visszatette. Az öngyújtó és a hamutál ott hevert előtte az asztalon. A hamutálban már volt pár darab csikk. Ahogy a nap […]