About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

Nem voltam angyal…

Nem voltam angyal, talán már nem leszek. Nem dohányzom, és nem iszom alkoholt. Ezért, már oly sok barátom megorrolt. De tartom magam! Ilyet én nem teszek. Lett volna ok, hogy a pohárért nyúljak, Hisz lázban égett agyam és a testem, Mert oly szép volt az álmom, mit kergettem, Utamon csak törött cserepek voltak. Tudom egyszer […]

Posted by
Posted in

Esti dal

Vöröslő horizontról a nap még visszanéz. Csönd üli meg a tájat, oly szép az este, Ott fenn az égen, még néhány kecses fecske, Rovart gyűjt, a sok fióka bizony enni kér! Az est, mint lágy takaró, fedi be a tájat, Csak a szél susog a kerti fák között, Gondolati szárnyon, vajon, hova költözött, Szabad lelkem? […]

Posted by
Posted in

A reggeli

Reggelizett. Egyedül ült az asztalnál, mint általában. Abált szalonnát evett kaláccsal és erős paprikával.Szerette a kalácsot. Így ünnep után kicsit megpirítva a szalonnával isteni. Vágott egy falatot a szalonnából, tépett a kalácsból és nagyot harapott az erős paprikába. Érezte, ahogy a szájában eloszlik az erős íz! Imádta ezt az érzést. A gyomra biztos, hogy nem […]

Posted by
Posted in

Furcsa világ…

Furcsa ez a világ amelyben élünk A hatalom, a pénz a legfontosabb. Mindentől és mindenkitől félünk Agymosógép ma a legszorgosabb. Van-e valami ami még a tiéd? Nem máséval, másért robotolsz? Sok az éhes száj,és durva a pribék S már az sem tiéd, amire gondolsz. Érzed, elvesznek tőled mindent Mert az agymosás az új ideológia. Semmivé […]

Posted by
Posted in

Emlékek hullámhosszán

Szférák zenéje körbe lengi éned Csodás dallam, mi mindig hallható Szerelem zsoltárát, ha dúdolod, érzed A sors szimfónia, olyan mámorító. Fedetlen szív és cseppnyi mosoly Mely a kirakatból rád visszatekint Kincsek sora és a tétel komoly S a remény is csalfán visszaint. A tavaszi fény mi csendben átölel Mert belső hangod újra zenél Várod, hogy […]

Posted by
Posted in

Galaxisokon át

Földönkívüli voltam, vagyok, leszek A csillagok gyermeke, ki ide született. Egyszer, remélem, visszatérhetek oda Hol vár már rám a csodás harmónia. Ha testem itt hagyom, hiányzik majd a Föld Bár néhányszor a sorsom meggyötört. De él bennem gyönyörű emlékek sora, Meg a mennyország és pokol paradoxona. A hitem. Nem vallásos. De az enyém. A világot […]

Posted by
Posted in

Itt élek én…

Itt élek én az ég alatt Vágyom azt, mit nem szabad Hulló csillag álmokat. Csend mutat csak új utat Fény szitál a ködön át Mit megélsz, nálad marad Emlékével élsz tovább. Napok, percek szaladnak Törtető kis csenevész Kósza álmok tűnnek el Sorsod az a jó “zenész” A szép életről énekel. Zaj-gazos a lételem A csend […]

Posted by
Posted in

Bízni….komolyan

Magányos lesz-e a feltámadás? Vagy símán megsemmisít a végzet. Fenséges, fényárban tűnő képzelet. Csak messzeségben ringató álmodás Megrázó szavak a búcsúzó szavak A látóhatáron, nincs jele még Hogy új születés serked, olyan rég Súgja ezt lelked, hitetlen agyadnak. Nem tudod mit hoz a kétes jövő Az ember ilyenkor csak álmokat sző Bízni szeretne benne, komolyan […]

Posted by
Posted in

Az őrző /”Lelkiismeret”

Pétert éjjeli álmából egy furcsa érzés ébresztette fel. Valaki ül mellette az ágyon! Szíve hevesebben vert mint szokott. Lassan, óvatosan nyitotta ki a szemét, hirtelen megállt benne a levegő! Valóban. Egy hófehér fényes alak ült az ágya szélén és rámosolygott. Óvatosan nyúlt felé, próbálta megérinteni, de keze, csak a paplan huzatát érezte. Pedig ott volt […]

Posted by
Posted in

Vágyaink margójára

A vágyak serege, mint tatár horda Tör rád, s agyadban a sejtelem Ver tanyát hisz az időd mákonya Mikor oszlik el, megfejthetetlen. Lassul a tempó, de a bakancslista Még leporellóként pihen az agyadban Meddig tart a léted e néhány oldala? A választ még ízlelgeted magadban. Hisz oly jó lenne ha a homokóra Üvegében, visszafelé folyna […]