About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

A tavasz paradoxona

Ismét egy tavasz. Megéltem ezt. Bimbó is pattan már az ágon. Talán, letehetem a takaró mezt, Hogy tisztán induljak a “választáson”. Eldől, hogy jobbra vagy balra menjek. Fel vagy le? Biztos tudod Barátom. Döntés felelőssége mindig a tied, Ha a helyes utat kell megtalálnod. Isten és Lucifer is bennünk lakik, A lelkünkért folyik most a […]

Posted by
Posted in

“Boldogok a lelki szegények”

Egy istent imád a föld nagy része Mégis dúlnak vad vallásháborúk Nincs már az embernek ép elméje Hisz istent játszik, oly elvakult. Dogmákat tanít az első emberpárról Kinek bűnét a nyakunkba varrja Kígyót melenget keblén a mámor Miközben a tanítást megtagadja. Ellenségkép az ami ma fontos. Nem értesz egyet? Sutba veled. Agysejted az agymosástól rojtos, […]

Posted by
Posted in

Az izomszakadás.

Az egész úgy kezdődött, hogy hatalmasat esett. Megbotlott és úgy vágódott el min egy darab fa. Még a kezét sem volt ideje felemelni. Körbe nézett. Vajon látta-e valaki. Megnyugodott. Csak a kutya ugrott egy nagyot, mikor látta, hogy a gazdi feléje zuhan. Lassan feltápászkodott. Szerencséje volt- állapította meg, hogy csizmában van, mert különben a bokája, […]

Posted by
Posted in

Térdepelve II…….2016

Oltár előtt hideg kövön térdepelve, Szemed a kereszten, elméd zajong, Kiszabott penitenciád ismételgetve, Nyúzott ízületed bántóan sajog! Hiszed, bűneid megbocsájtást nyernek, Csak a világ szemében lehetsz rovott, Lázadó lelkedben a szavak nem lelnek Reményt, csak fuldokló kárhozatot! Tudod, a két világ ott lakik benned, Tiéd a fény, de tiéd a kárhozat, Zsolozsma, melyet meg kellene […]

Posted by
Posted in

A szeretet onnan jön, ahonnan nem számítanak rá.

A busz lassan gördült ki a mellékutcában kialakított parkolóhelyéről. Így lassan, szinte araszolva haladt a megálló felé, ahol már szép kis tömeg várakozott a felszállásra. Beérkezett és megállt. De a vezető még nem nyitotta ki az ajtókat Rendezgette a papírjait, melyet egy nagy fekete mappából vett elő, majd írt is valamit. Időnként az órájára nézett. […]

Posted by
Posted in

Hajnali gondolatok

Míg kinn, a hajnali derengés Vöröslő fénye jelez új napot, Hogy tudd, az idő szorító érzés Az ébresztőórától ma is megkapod. A vekker hangja lehangoló, Hisz megint itt egy újabb reggel. De a szív érzése mámorító, Vágyakat győz le szeretettel. Az agy alkot és csodásan teszi, De a rend felőrölheti a vágyat, Az ütemes dobbanás […]

Posted by
Posted in

Szeretlek, mint….

Ha elmondhatnám, mennyire szeretlek, Kitárnád-e felém a két karod? Vagy kinevetnél, és a végtelennek Zuhanó lelkem csak odadobod? Szeretlek, mint a májusi napfényt A nyíló orgona, az akácvirág. A pacsirta, mely gyönyörűn trillázik, S a kert virága, mi szórja illatát! Szeretlek, mint anyját a kicsi gyermek, Folyó a tengert, ha végre rátalál, S annyira, mint […]

Posted by
Posted in

Mítoszok csillagfénye…

A mítoszok csillagfénye, Világít át századokon. Az én szomjas képzelete, Vergődik sugaras utakon. Mit rejt el a mítosz, rege? Mi lehet a nagy igazság? Tanulni lehet belőle? Mi a jó és mi a gazság. Korok telnek, múlnak évek, Történelmet is átírják. Cirkusz, kenyér kell a népnek, Hazug szavak ezt szolgálják. A mítoszok csillagfénye, Világít át […]

Posted by
Posted in

Szirének éneke

Fénytündérek játszottak a vízen, Szirének énekeltek szép dalokat A perc fürdött a végtelen időben Előre vetítve a holnapodat. Két szép fehér hattyú, partközelben Élelmet koldul, mint a szegények Néhány apró felhő, ott fenn a légben Lenn, kifosztott, haldokló remények. Talán a belső zene, mi visszaránt Felejtsd el egy percre, mindazt ami bánt Állj meg vándor! […]

Posted by
Posted in

Ősz búsong…..

Ősz búsong a tájon, Mint ősi várrom, Mely omló kövei közt, Tudja, ideje lejárt! Tél közelít már, Deres a határ, Köd leple alatt, Szürke a táj! Hulló falevelek, Elmúlást emlegetnek. Vastag az avar, Szél söpri már. Fájó az emlék, A tél hidegét, Nem oldja fel már, A szép szivárvány! Paul Verlaine verseskötetét olvasgatva a legszebb […]