About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

Circulum absolvere

Tipródó vad futamok és lágy melódiák, Az élet már ilyen, mint egy kis diák, Ki szertelen, vad, de tanítható, Hol felhőn lépked, máskor üreglakó. Mit két kézzel ad a sors, másnap elveszi, Hátad ütlegeli, majd mellkasát döngeti. A fényben, csak a sötétség szeme “világít”, Megtörve, széttépve, tiporva bárkit. Szakad a húr, hullik a billentyűk sora, […]

Posted by
Posted in

Abisszusz

Repedezik az “alap”, dőlnek a falak. Menekülsz? Vagy alatta marad Minden álmod, mi szép volt eddig, Nem tudod! Csak kergetőzik A sok gondolat ott a fejedben. Ha szembeköpnek, akkor sem érted Mindazt, mi bánt és nyomaszt. Nem kell semmi! Az égi malaszt Sem más, mint üres hazugság! Hogy letörheted a sorsod szarvát. De nézz magadba, […]

Posted by
Posted in

Téli hajnal

Vöröslő fénnyel kel fel a hajnal. A tájon,most minden csupa fehér. Kontrasztos vörös a fehéren játszik, De lábnyom még nincs, idilli a kép!

Posted by
Posted in

Egy érzés margójára

Csillagos éjeken erdőkön mezőkön, Bolyongok. Virágok illatát érzem én. Velem sétál az álmom, merengőn, Hajam borzolja a langyos nyári szél. Agyamban számtalan gyönyörű gondolat Szívemben a szerelem húrja zenél, Természet lágy ölén te vagy a mondat, Mely sorsom könyvében új lapot remél! (Ihlette. Arthur Rimbaud: Érzelem (Sensation) (fordította: Képes Géza) verse!)

Posted by
Posted in

Labirintus

Minden nap, újabb épülő falak, Labirintust alkotva, haladnak, Egyre szűkülő mozgástered felé. Sajog egy érzés, léted nyög belé. Akaratod így lassan porba hull, Szavaid hátán, kicsit sem józanul, A választ, csak félve, titkon tudod, Győzni, vagy elveszni, ha feladod! Törj hát utat, végre magadnak Vagy ha nem, akkor a szavaknak Szavazz bizalmat! Hisz a fegyvered […]

Posted by
Posted in

Tél végi gondolatok

Mi szeretnél, az minden lehetnél, Hisz a Hold arca is rád mosolyog. Február idusán bár titkon remél A test, de tavasz helyett a tél kopog. Sok régi emlék ilyenkor visszajár, A Hold, mint te is, némán emlékezik. Énekében a szférák zenéje már Napfényt idéz, ha dallama felhangzik. Tavaszt idézőn a nap is felragyog, A Tél […]

Posted by
Posted in

Ha látsz…

Ha látsz gyökerestül kitépett virágot, Kertedben, gondosan elülteted, Meghálálja vajon a gondoskodásod, S illatával köszöni meg, neked? Ha látsz kóbor állatot, nem vadat, Vajon megállsz-e rajta segíteni? Megadod-e újra azt az álmot, Mi életében megszakadt neki? Ha látsz egy embert, élete alkonyán Ki az utcán, egy padon “vert” tanyát, Segítesz-e, vagy undorral, flegmán, Fejed elfordítva […]

Posted by
Posted in

Szeretetre hangolva

Gyakran álmodom szép dolgokat Hiszem a sors még titkon tartogat Vágyakat, melyet még gondosan elrejt. Rejtvény ez, mit örömmel megfejt Kinek igénye van egy szebb életre, Kiben ott él még a csodás élet-zene. Az ember vágyai sokszor égig érnek. Megvalósulhatnak, vagy csak az enyészet Ül tort, felette a hullámok vad táncán. Valahol, talán, egy új […]

Posted by
Posted in

Töprengésem az utamról

Hiába hiszem, hogy utam csak játék, Minden perc mit kapok, hatalmas ajándék, Mit a sorsom kimért. De választhatom Hogy percek helyett néhány szép napom Legyen. Az ár nem mindig megfizethető. Bár több lehet olykor a virágos mező. De a fény, a drága fény egyre távolabb Hitem hajt előre, mint végső áldozat. Utam keresve oly sokszor […]

Posted by
Posted in

Mondd! Miért fél….

Mondd! Miért fél az éjszakától Kinek nappala fénytelen, sötét Lázálmai őrjöngő mámorától Ledönti vágyai zöld erdejét! Miért nem száll a büszke lélek? Dagonyázva a sárban araszol tova Holnaptól rettegnek a lelkükben szegények Agyukat marja a félelem sava. Tébolyult, őrült vágy, táncolva vigad. Ruháját tépve, szórva szerteszét, Rá is az enyészet vicsorít fogat, Tékozló imája, elveszti erejét. Nem […]