About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak
Csendfolyamok

Posted by
Posted in

nem vagyok jól…

“E világ nem az én világom csupán a testem kényszere” (Pilinszky János: Kihűlt világ) egyszer talán majd én is rátalálok a világra mely engem is befogad de addig egyre mélyebbre ások keresek férgek helyett csillagokat nem vagyok jól ha arra gondolok mi lett e világból mondd istenem hataloméhes eltaposni vágyók miért hiszik azt hogy ez […]

Posted by
Posted in

Penny anzix

Talán nem is foglalkoztam volna ezzel a kérdéssel, ha csak egyedi eset lett volna. De az utóbbi időben ahányszor csak vásárolni mentem, az biztos, hogy nem maradtam ki a szórásból. Megértem, hogy a multi azért alkalmaz biztonsági őröket, hogy a bolti lopásokat megakadályozza, de talán ezt nem az egyes vásárlók vegzálásával kellene elérni. Nos erről […]

Posted by
Posted in

mondd mit látsz…

mondd mit látsz ha az égre tekintesz a nagy-víz partját zöld hullám öntözi az ég pereme bíborszínben játszik a holdat is vörösbe öltözteti baljós a táj és sötét a felhő fény játszik a vízen visszatükrözi mindazt ami látszik most fenn az égen hold szórta fény a habokat átszeli csendes susogással ér partot a víz s […]

Posted by
Posted in

hiába száll…

hiába száll imád az égbe nem leszel jobb higgy nekem ha ott belül már fészket rakott a gyűlölet vagy a félelem ha mindig más akit hibáztatsz tört álmaid cserepein ha nem neked szól az imádat de hatalom pénz megrészegít béklyót fon rád a gyűlölet dühöd töltöd ki másokon közben a félsz benned reszket túlmutat sekélyes […]

Posted by
Posted in

most is vágyom…

most is vágyom egy kósza délutánra hol kéklő égből süt le rám a nap vagy párafelhő szivárványt alkotva mit eső után kéklő égre ragaszt ha jól figyelek a csend sodor felém egy kedves bájos égi dallamot talán az ég is leborul elém hogy földi létem itt hagyjon nyomot de hiú ábránd elképzelni mindazt mi előre […]

Posted by
Posted in

gondolatok a keresztútnál

utamon hátranézve mit látok én port sarat fényt vagy talán sötét felhőt néha csak úgy cibál és rángat a szél de meg kell élnem a tavaszi időt néha ha csend van a hangszer is hallgat sok a régi dal már nem kell senkinek tépném szaggatnám még a húrokat dalom nem talál csak süket füleket de […]

Posted by
Posted in

rongyaira szakad…

rongyaira szakad lassan a világ sár borít mindent és letarolva hiába esdekel a kis virág a gőgös talp végleg eltiporja sok ártatlan ember porba sújtva reménye nincs már csak puszta léte hiába vár most tavaszt dacolva sújtásra kész a pénzisten keze eltiport vágyak és bomló álmok imák ködébe szorított a lét itt gyorsan épülnek szolgarácsok […]