About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

lehet hogy…

semmiből érkezem valahova arcomon közben mélyülnek a ráncok terelget engem a sorsom ujja lehet hogy “ott” majd békét találok

Posted by
Posted in

lágyan pengesd…

valami mar és fáj ott legbelül most verset írnék az éjszakában a “kő” ami nyom egyre nehezül de ellenszerét még nem találtam pajkos humoros vers kellene most helyette szomorún szól az ének s kiált a csend és ez a riposzt az éjszakában már újra éled vedd elő hát a kopott gitárod húrja sír ha a […]

Posted by
Posted in

talán ha újra…

talán ha újra kezdhetném tinta csak színes lehetne de más más színnel soronként íródna életem könyve másképp szólnának a dalok hol harsogva hol meg lágyan esőben járnék ha zokogok s remélnék egy pillantásban s remélnék egy pillantásban esőben járnék ha zokogok hol harsogva hol meg lágyan másképp szólnának a dalok íródna életem könyve de más […]

Posted by
Posted in

rég elment tőlünk…

rég elment tőlünk már nagyon messze jár népünk büszkesége szép turul madár de vele tartott a régi istenünk azóta magyarként folyton szenvedünk a turul eljönne hogyha tennénk érte lenne a nyárnak magyar ékessége régi istenünk talán mellénk állna turul és isten fényt hozna hazánkra doboljad hát táltos a hívó jelet ne gondold hogy itt már […]

Posted by
Posted in

Mondóka

pattan a tűzkő szikrát vet égre lobban a kanóc láng szivar parázsból égi jelet alkot magának ki múltban jár

Posted by
Posted in

elveszett már régen…

elveszett már régen az ősi kőtábla botorkálunk csendben növekvő homályba* hitünk maradéka mammon után vágyik csodákat remélve csak pusztulás látszik de ha meg is lelnénk újra a kőtáblát éreznéd-e akkor hogy más élet vár rád vagy mert nem ad csodát töröd darabokra értelmét és hasznát agyad fel nem fogja itt maradt a sarka fogom a […]

Posted by
Posted in

néhány nap…

az álarc ma olyan trendi a farsang mégis mást jelent nem kényszerből kell viselni bárkiből király is lehet vagy bohóc a csörgős sipka szabadon választott ma itt nem külvilágtól rád akasztva szabad érzés lángja feszít néhány nap bohókás álom utána minden a régi már csak bohóc lehetsz barátom kit idegőrlő robot vár addig vigadj táncolj […]

Posted by
Posted in

fagy uralta tágas hómezőkön…

II. Magyar Hadsereg emlékére fagy uralta tágas hómezőkön vért könnyezett sok lidérces álom alászállt fentről a megvető közöny halál ült tort tombolt a fagyott tájon fiatal életek tűntek el sorban lelkek sora szállt már az ég felé fagyott testek szerteszét a hóban ők már nem indulnak hazafelé rokonok barátok hiába várnak csak emlék az mi […]

Posted by
Posted in

De jó újra látni…

A telefon hosszan csengett. Kihallatszott a bezárt ajtón keresztül. Na – gondolta, mire bejutok úgyis elhallgat, akkor pedig nem tudom meg, hogy ki keresett. De a telefon nem hagyta abba a csengetést. A frissen felszerelt betűzár sem akadékoskodott. A kagylóban egy ismert hang, a sógor hangja recsegett: Szia Péterkém! Csak azt akartam kérdezni, hogy szombaton […]

Posted by
Posted in

A lövészet

A fegyver hangos dörrenéssel köpte ki a magját. Majd újabb és újabb dörrenés hallatszott. A lőtéren emelt domb csak felerősítette a hangot, de nem verte vissza. Lövészet volt. A kiképzés újabb eleme. Tüzet szüntess – hangzott a vezényszó – a fegyverből a tárat kivenni, töltényhüvelyeket összeszedni. Ha végeztek a fegyvert vállra és kisétálunk megnézni, mit […]