About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

szakadt húrok…

(tükörvers) bort iszom és vizet prédikálok ha összetörnek szép csendben az álmok tétova vágyak taszítanak porba szakadt húrok gitárra hangolva szakadt húrok gitárra hangolva tétova vágyak taszítanak porba ha összetörnek szép csendben az álmok bort iszom és vizet prédikálok

Posted by
Posted in

egy hosszú fütty…

egy hosszú fütty… egy hosszú fütty mi áttör a csenden valahol távol egy vonat zakatol átszállót váltva ülsz a menetrenden a sors melletted csak úgy ellohol málló mutatót vált a foszló óra a percek súlya apróra szakad most zeng a dal s egy csodaszép óda még fénybe borítja a napodat tört tükörben csillámlik a fény […]

Posted by
Posted in

versmagot hint…

versmagot hint az őszi este tágra zárt szemmel hallgatom minden szót most külön keresve míg a hold benéz az ablakon csend kell a napi zaj után de halkan dúdol a kósza szél sötétre festi az esti homály a fák sárga vörös levelét nyugalom árad végig a tájon de őszi borongás illata száll összébb húzom a […]

Posted by
Posted in

Magamnak…2018.10.10.

ismét öregebb lettem egy évvel hetven évem mily gyorsan elszaladt ráncaimmal a kor már nem érvel az idő telik és gyorsan halad megéltem mondom bár biztosan tudom mire vágytam soha nem érem el utamat járom ott túl a dombon szférák zenéje csak nekem énekel picike csodák és aprócska jelek jelzik nyílik itt nekem is virág […]

Posted by
Posted in

mit mondana…

mit mondana egy apró porszem ahogy a szélben tovagurult mit mondana egy sárgult levél ahogy az ágról a földre hullt mert örök körforgás itt az élet tavasz után nyár ősz után a tél sárgult levelek neked üzennek miközben te is öregebb lettél lassan túlhaladsz életed alkonyán de virágillatot hord a szél a régmúlt még a […]

Posted by
Posted in

hol álom folyóknak…

hol álom folyóknak vize siklik óceánná válik a gondolat vajon a teremtett miben bízik a sors keze irányít sorsokat a sors keze irányít sorsokat vajon a teremtett miben bízik óceánná válik a gondolat hol álom csatornák vize siklik

Posted by
Posted in

meddig ég még…

az élet vonat még rója az utat a végállomásra mikor érkezik ki tudja már a kalauz sem matat ablakból bámulok az idő telik mit viszek magammal ha le kell szállnom mit hagyok itt ami hiányzik majd meddig ég még apró gyertyalángom s hitem magamban végig kitart élni szeretnék még számtalan évet ha elfelejtenek úgyis eltűnök […]

Posted by
Posted in

nevem senki…

ki vagyok én kérdezem magamtól tükörbe nézve de álarc takar fény sem világít meg a magasból szürke a háttér és minden bizarr árnyék sincsen nem valós az élet vadnak látszom a félelmeken túl nem tudom már hogy mit is remélek de néha a világ fénybe borul a semmi közepén senki vagyok fegyvert formáz a feltartott […]

Posted by
Posted in

ha inog már…

…Mert elvész mind, ki térdet hajlít a zsarnoknak;akit önérdek serkent de a szegényért szólni gyáva. (Benjámin László: Ne áltasd magad) átgázolni mindenkin ha fontos törni zúzni koponyát csontokat gazda lássa a szolga milyen szorgos és bókkal fogad dobott koncokat hazugság sem állhat messze tőle hozsannát zeng az összevert tenyér szegényt taszít ha kell még mélyebbre […]

Posted by
Posted in

bár csendet ír…

csendet ír a tollam üres papírra rajzol a szélére szép virágokat közben az álmok nem válnak valóra őszi szél zörgeti az ablakokat tűnő időben csak a ránc növekszik öreg testben még “ifjú” szív dobog de a lét porondján már nem vetekszik a maiakkal de még a láng lobog bár csendet ír a tollam a papírra […]