About Me

Horváth László az Irodalmi Rádió szerzője.

Horváth László vagyok, és szeretettel köszöntöm a kedves Olvasóm!

Azt hiszem, kellene megfogalmaznom valamilyen célt, de őszintén, nem biztos, hogy tudok. Elgondolkodtam, hogy miért kezdtem el írni, és nem tudom. Jött, és nem szabtam gátat, nem nyomtam el, hagytam, hogy az önkifejezésem eszköze legyen, önálló életre keljen.

Mert valahogy ezt gondolom, hogy a vers, vagy novella, vagy karcolat, miután befejeztem, önálló életre kel, és ki-ki a saját értemére formálja.
Így, ha célt kéne megfogalmazni, ami meghatározza írásaim szándékát, az nem lenne más, mint az olvasás, és ezalatt nem csak az én írásaimra gondolok.

Fantasztikus alkotók sokasága, értelmezések és látásmódok erdeje szegélyezi kortárs irodalmunkat, és szeretném, ha az emberek, ezáltal Ön is, nem csak olvasná, de elképzelné, és maga előtt látná a megelevenedő szavakat és költői képeket.

Talán az irodalom szeretete, az ihletett állapot szárnyalása, de lehet, hogy csak köznapi autódübörgés az, ami alapot nyújt az írásra és az olvasásra.

Kis falu szülötte vagyok a Dunántúlon, és a természet szépsége mindig elkísért, a csend és a madárdalok.
Édesanyám egyedül nevelt, és eddig is számtalan fantasztikus pedagógus keze alatt nevelkedtem.
Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója vagyok, s szerencsémre Piliscsaba, valamint az ott talált atmoszféra segít, oktatóimmal és barátaimmal karöltve abban, hogy csodás magyar nyelvünket a saját szemszögemből írjam le.

Posted by
Posted in

Horváth László: Végre rád találtam 1.Kétséget pattintó, szikrázó esőben, csak rád találtam, eszményi képeket, lopott csókot, ígéretet hiába vártam. 2.Mert tudtuk, az első pillanatban, hogy szeretjük egymást, de mi van abban? Ne szólj most hozzám, és ne gondolj rosszat! 3.Csak húzz közel, hogy Úgy maradjak. Adj csókot és szerető szívembe szertelen képekkel és magammal, összezárlak. […]

Posted by
Posted in

Füsteső

Horváth László: Füsteső Néha egy csikkel az esőbe írom a nevedet, S az üzenet lassan, csengő útjára megy. A fátyolos, füstös reggeleken, a tetemrehívó kávégőzben, aztán mikor az alkony a kék függönnyel furcsa játékba kezd, Te nézel vissza rám. Egy ajándékvers madzag gyűrűjével tegnap eljegyeztelek, Te kérted és én boldogan, vagy bolondan, de örömmel tettem. […]

Posted by
Posted in

Vers :)

Horváth László: Elbocsátó szép szavadra   Emlékszem, amikor először megláttalak, sok minden eszembe jutott, de fontosnak nem gondoltalak. S elkezdtél egyre közelebb kerülni lelkemhez, tudtad, hogy, ez kell nekem. Átszőtted lelkem s gondolatim, majd szőke hajtincsed meg sem álltak a szívburokig. S bár először nem gondoltam semmi mélyre, ám egyre féltékenyebb lettem, minden rád tekintő […]