About Me

Hrubák Axel (Axl H.Being) az Irodalmi Rádió szerzője.

Nagy szeretettel üdvözlök mindenkit! Hrubák Axel vagyok, művésznevemen Axl H.Being. Éppen hogy a múlt század gyermeke vagyok, 1999-ben születtem szeretett városomban, Gyulán, jelenleg is ott tanulok. Jelenleg Medgyesegyházán élek, de oda vagyok a viharsarok eme gyönyörű városáért, Gyuláért is. A műveim nagy része is az ott megélt történésekből keletkezett, ahogyan még sok minden más is, amit ennek a városnak köszönhetek. Eltökélt szándékom ismert íróvá illetve színésszé válni, hogy ezzel adhassak érzelmet az embereknek, hogy lássanak reményt. „Hogy mit jelent a szó, alkotás? Nem egyezik meg a teljes hétköznapiság reflektorfénybe állításával.” Tehát szokatlan és nem hétköznapi. Pontosan ez a célom: egy nem hétköznapi atmoszféra teremtése, egy olyan apró csoda a szürke napokban, ami figyelemre méltó és ad egyfajta lelki megnyugvást az olvasónak és természetesen nekem is. „Adni. Nincs is szebb. Szavakkal szeretni, s gyűlölni, boldogan haragudni, társaságban néha napján egyedül lenni.”
Kívánok mindenkinek boldogságot!

Posted by
Posted in

Mind egy szálig

Mint egy pillanat zivatar, Áthasít a száraz poron, S mindent letisztít, Mi volt egykoron.   Homályba merült korhadó fát, Eltűnt roncsokról rozsdát, Összetört szívekből, Minden világnak mocskát. Tisztító eső szent igéje, Rosszat elsodor mi eddig lészen, Nem szállhatsz szembe Semmi tűzzel, vassal, hamis indulattal, Hiába a sóvárgás, ez az ég törvénye. Morzsolja előtted az élet […]

Posted by
Posted in

Kell hogy vele…

Mikor le száll az éj szerelmes vagyok, Mikor le száll magam vagyok, Akkor valósul meg otthonom, Csendes esti szélben találom. Szerelmes vagyok a fűbe szerelmes a fába, A jelen minden kis maszat árnyékába, Belé is ilyenkor de őrülten, Kinek gondolata száll az éjben. Ködös érzés bizony azt mondják a szabályok, “Türelem még egymásra találtok”. Oh […]

Posted by
Posted in

Csak a fényt ne!

Nem adtad szerelmed, nem adtad bájod,  Fejet hajtottam tiszteltem döntésed,  De hiába minden, felőröl hiányod.    Hiába tán az is ami még nem történt meg,  Mit épp most sodor elénk a sors,  Az is talán hasztalan élvezet,  Hisz a víz tüzet olt.    Te lángoló boglya, te erdőtűz,  Te éghetetlen gyönyör,  Végig taroltál már messzi […]

Posted by
Posted in

A lezuhant korona

Mindenki hallotta ahogyan csörrent a talajon. S ezt mindenki érezte is. Bele égett hang és kép ebbe az emberi szerkezetbe évezredek óta. … A csörrenés benne van minden álomban, minden pillantásban. Még nagyon régen, mikor nem volt még miből koronát készíteni, akkor is hallani lehetett. Senki nem értette hogyan. Senki nem is élt akkor. De […]

Posted by
Posted in

Jó reggelt…

Jó reggelt.! Mit gondolsz? Milyen nap van? Miért hiszed hogy ez a nap halhatatlan?… Amit művelsz felfoghatatlan. Te? Igen te! Meg én? Miért élünk még? Miért szenvedek veled ennyit? Hova köt szívem feléd? Válaszolnék ha tudnék, De csak néma arcokat látok mindenhol. Miért marad csendben mindenki ha arról van szó mit érez? Hogyan működsz? Egyszer […]

Posted by
Posted in

Mese Hold s Föld között

Hold s föld között járok épp, Hol zöld a vidék, hol a levegő a tüdökben ég, És ahol minden szív dobbanás él. … Az a lágy szél, a lágy mi itt simogat, Az hozta el ezt is, mindenkit hívogat. Kék vagy zöld nekem már mindegy, Ebben én soha sem hittem. Hogy mit érzek a még […]

Posted by
Posted in

Porcelán…

Törött, Akár a múlt. Apró szilánkok az èlet kopott talaján, Bele lépek néha mezítelen talppal,… Észvesztve szalad, meg nem áll. Az idő, mily elképesztő. A múlt porcelánját vágja földhöz, Úgy hogyan ragasztani azt már nem lehet, De a piciny szilánk még ugyanúgy vágja az ereket. Létezik tán hogy kétfelé hasadjon egy elejtett váza? Titkon magamnak […]