About Me

hutasmihalyDr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője.

Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam.
Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem.
Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték.
Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.

 


Művészportré a szerzővel:

Posted by
Posted in

Igen vagy nem

Minden ugy történt,mint a szokásos keddi reggelen Pár megállónyi nyugalom a hegyi járaton, S a hatoson már tolakodnom kellett a peronon. Az elvarázsolt városcentrum kapujában A nyugati aluljáró hajléktalan fészekrakói sodrásában Mentőöv a mozgólépcső:itt menekülhetek Már csak egy megálló jut agyam szellőzésére, S viszonylagos csend fogad járatunk érkezésére Majd a visszautam kedves pillanata Kányádi Sándor […]

Posted by
Posted in

Igen,igen,igen

Igen, igen igen! Igen, sokan várjuk a hajnal pirkadását A látóhatár kitárulkozását Igen, sokan várjuk a tavaszi álmok rügyfakadását Édes gyermekhangok felvillanását. Igen, sokan várjuk a homályból kirajzolódó emberarcok körvonalát Igaz, tiszta szót minden égtájból Igen, sokan várjuk a megtévedtek penitenciáját Éhes tátott szájak étellel való elnémitását. Érvek, ellenérvek nyilt harcba indulását Vezeklők kórusának öröm- […]

Posted by
Posted in

A zöldfülü politikus

A zöldfülü Politikus! A választás előtti demagógiában. Ó századunk kovácsa Hódolva köszöntünk minden hajnalon, Testünk,lelkünk tenyeredbe letéve Létünket betöltve Fenséged győztes himnuszát hallhatom. Mert a Te hangod a kezdet S nyelved a rádió,s A napunkat záró vég:A TV müsora. Földünk jó gyümölcse S italunk fölsége Csak benned talál igazán gazdára, S földi hivságunk igaz hordozója […]

Posted by
Posted in

Advent második vasárnapjára

Advent második vasárnapjára. Végigjátszották már a magyar középkor szimfóniáját A sorsot, a magyar hősit, s a pasztorált: És mihelyt elvesztettük a tenger moraját Nem találtuk meg többé a magyar Örömódát! Ám a földje olyan szellemi táplálékot hordozott Hogy virágba tudta boritani a magyar Reformkort! Mialatt a nemzetek valcert jártak a spicces Európa pázsitján A szilaj […]

Posted by
Posted in

Horváth Ernő karnagy emlékére

Horváth Ernő karnagy-tanár emlékére. Szédült századunk delelő harmada Gyilkos háboruja a hitünknek sirja, Majd jelenünk,a záró triptihonja Nemzeti kulturánk jégkriptába zárja. S most keményen hasit képembe a léfagyasztó S tél – mámor szülte léhütő szél S végtagjaimba tapasztja millió tüskéjét, Mert ebben éli ki kinzó,ám mulandó létét. Ki ily cudar időben napvilágra téved Feledve az […]

Posted by
Posted in

A fasizmus

Fasizmus Egy lidérces éjszaka ámokfutása S testem izzadtságcseppekkel boritott félhomálya Megidézte a Halál ritusát Maszkokba zárva, lassu keringőt járva Forog – forog velem a világ, S hátamon hordom bánatát. Csak jönnek – jönnek rendületlenül A mult sürü emlékei : arcok, idézetek S rongyos – sebhelyes gesztusok S e kotyvalékból születtek a századelői politikusok Mindennek van […]

Posted by
Posted in

Az idő vasfoga

Az idő vasfoga Abroncsba zár a tél vasfoga Mély sebeket ejtve mulandó testem ráncain Csak a Karácsony kinál megujulást Reménykedem: számomra talán ez hozhat megnyugvást Talán tul sokáig birtokoltam az időt Arányt vesztett bennem a cselekvés ereje Nem viselném el a visszavonulást A tétlenség jelentené a végső pusztulást. Félelmeim messze felülirják Testemet – lelkemet nem […]

Posted by
Posted in

Barátság

BARÁTSÁG Hogy mit jelent a szó, Barátság: Most én mondjam meg Neked? Kinek kezére békjót ültetett a gond És bőrét behinté Az ártatlanság szürke hamujával: Igy emlékeztet a földi magányra Mely elenyésző testünk zárja majd magába. És e parttalan tengerutakon Mennyi szürke böszmeség követ, Botladozva járom hát utamat Nem kisér már Tengernyi csillag követe. E […]

Posted by
Posted in

Egy szenvedélybeteg segélykiáltása

Egy szenvedélybeteg segélykiáltása ! Halálveriték boritja homlokom S szinte cseppjeiben számolom a kint, Amint lelkemre, értelmemre rátelepedve, s abroncsba veretve A végtelenbe kivetitve hatalmába hajt, Száz meg száz Tündér Ilona szüzi fátyla S a fátyol alatt megbuvó buja testi csodája, Mint Wolsburg éjszakája : két marokkal nyul felém, Hogy megtörje selyemszálra apadt menekülési utam reménysugarát. […]

Posted by
Posted in

A megcsalt szerelem

A megcsalt szerelem Nem csak késsel, tekintettel De ölni lehet megfagyott érzelmekkel Másikra háritott önző kényelemmel, A hitvesi ölelésben szeretettelen szerelemmel Mert szeretni lehet álnok hitszegéssel, A rágalomtól kegyetlenebb lelki fenyitéssel, Napi gondoktól megrontott,s megfosztott kegyelemmel Vagy tested érintésére támadt kinzó hidegleléssel ! Pedig koldusként bolyongva Mindig adtam a rászorulónak, S ha kellett szomját is […]