About Me

ilonazagyigaborneIlona Zagyi Gáborné az Irodalmi Rádió szerzője.

Pásztón születtem 1967-ben mint Drobnyák Ilona.
Egészségügyi szakközépiskolában tanultam.
Négy éve jegyzem a verseimet.
Alkony néven kezdtem, ebből lett öt magánkiadású verses kötetem... Inkább naplómnak nevezném őket. Fejlődésem történetének. Időközben hozzákerült a saját nevem mert néhányan szabad prédának tekintették a megírt verseket. .A
napokban került ki az Életjel szabadon című könyv, ami részben új és részben összefoglaló erről a négy évről. . Írok gyerekverseket, négy unokám van, ők az én igazi kritikusaim  :). Pár hete került ki az első verses mesekönyvem, ami a szívem csücske: Gyökér-falvi történetek címmel, amiből sorozatot készítek. Jelenleg nyomtatás alatt van a Kicsi Kincsem versek első része, ami az eddigi gyerekverseimet tartalmazza.

Facebookos oldalaim:
Alkony / Ilona Zagyi Gáborné / https://www.facebook.com/Egyedigondolatok/photos
Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné / https://www.facebook.com/Kicsi-Kincsem-Ilona-Zagyi-G%C3%A1born%C3%A9--765664006810656/
Személyes:
Ilona Zagyi Gáborné / https://www.facebook.com/icus.szebbjovot

Honlapok:
Alkony / Ilona Zagyi Gáborné / http://alkonyvers.blogspot.hu/
Kicsi kincsem Meséim Gyermekversek / Ilona Zagyi Gáborné / http://kincsemversek.blogspot.hu/

Posted by
Posted in

Egy romos vár fokán… /Az utolsó szó jogán/

A szél sikolt, s én hallgatom… hogy kér vagy ígér, nem tudom… közel az ég, s közel a föld, szelíd kék és haragoszöld. Magyar hegyek, völgyek, ösvény. Talán meg is érinthetném… A szívembe hajtogatnám, ha négy sarkát összefognám. Olyan békésnek tűnik, öröknek… de talpam égeti felszáradt vér. Hiába mosták áztató könnyek. Mi megtapadt, most a […]

Posted by
Posted in

Az őz

Megáll. Tudom, hogy fél tőlem, azért aki, ami vagyok. Engem néz… a levegőben érződik, idegen vagyok. Maradjon… fusson? Itt ő van otthon… Marad. Megbámul merészen. Hozzám lép… egészen közel mint egy álmodott mesében. A bőrömön érzem közel a leheletét… teste melegét… csak egyetlen pillanatra… a bizalma csak is ennyi. Élni hagyni… menj utadra… barátságunk nem […]

Posted by
Posted in

Kenyérre várva…

Türelem, ácsorgás a sorban. Emlékképeket csalnak elő a terjengő illatok. Kicsi lány számolt: három hatvan, s jut még húsz fillér finomságra, míg kenyérre várhatott. Vidám dolog volt, s persze fontos várni a kenyeres autót, mert az mindig késett. Pletykák, zajok, mosolygó boltos, cukorkás, ragadó, kis kezek. A gyerek ki-kinézett… …végre. Hangos zsivaj, kapkodás. nem mindig […]

Posted by
Posted in

Egy színfolt…

Talán túlzottan csöndes az egy lapra tett összes… de elmúlt a lámpaláz. Nem számít megértik e, napszítta szállóige, légbuborék, semmi más… A haragommal elszállt, s egy színfolt élénkké vált a napszítta feketén. Tudom, nem szilárd alap, de magam vagyok a hab a hullámok tetején.

Posted by
Posted in

Lássatok…

Varjak serege szánakozón károg, szárnycsapások, mint vészjósló fellegek… Versengenek tán, mint gyászos ítészek… a balsors az, mi ágakon kuporog? Lássatok… s mint, aki üzenetet hoz, holdtól a naphoz, mint apró égi jel. Értsd a békém! Létezem, ne felejts el! Egy hófehér galamb repül. Lássatok… Csúnyában szépet, a rosszban jóságot, valóságot vágyban, töröttben épet, gyúló fényt, […]

Posted by
Posted in

Még flört…

Kacérkodik a nyár, flörtöl is az ősszel, bájoló suttogás – Küzdjünk az idővel… Válassz engem – súgja, simul is a szentem… – Nézd! Alszik még a tél, ölelj engem csendben. Bódult egy kapcsolat, érlel, nevet, kacag. Gyümölcsözőn édes, felejtett végszavak… Elodázott búcsú, verőfényes bókok, szeszélyes kalandor követel még csókot. Összebújnak kicsit… Érzik mind a ketten, […]

Posted by
Posted in

Ennyivel beérem…

Adj nekem a szivárványból csak egy aprócska darabot, majd a felhők kötényéből életre keltő harmatot. Ébredő nap sugarából csábításnyi gondolatot. Messze csengő madárdalból, hűen kitartó dallamot. A szél küzdő erejéből, magabiztos céltudatot, a lángoló alkonyatból, szívben izzó pillanatot. Apró titkot hold fényéből, édes-bújós varázslatot. A csillagok igéjéből, gondviselésnyi jóslatot.

Posted by
Posted in

Őszi melódia

Felhőkön át kacsint a nap, majd fázósan szemét hunyja, a szél melódiát játszik, éberségét elaltatva… Élő hárfáján ágak között kísérik hulló falevelek, suttogják a dallamot, míg elérik az avarszőnyeget… …csak játszik…büszkén szerepel. Eléri, amit tervezett. Bámészkodnak könnyezőn elérzékenyült fellegek. 2014.09

Posted by
Posted in

Maradékból egész…

Kerestem a helyem a sorban… lehajtott fejjel, türelmesen. Gőgtelen vágy lágy fonatokban elhalni kész, ha szükségtelen… Az a kéreg a méreg, hol a felhorzsolt lélek már feladni kénytelen, s csak pusztul törékenyen. Most itt vagyok… pedig jártam ott… lehunyt szemmel a mélypontokban. Átértékelt az ami ártott… nem mást, csak magamat vádoltam. Mert bűnöm a tétlenség… […]

Posted by
Posted in

Régimódi

Anyám adta, tanítgatta… betűk, szavak… csak igazak, “őszinte légy” mondogatta, “Hazugságtól széthullanak” …és még most is hiszek benne… Szerelemben van egyetlen, barátságból eredeti. A jóság az őrületet emberséggel enyhítheti, és még most is hiszek benne… Keveredik régi és új, jó és rossz, hamis és igaz, hallod, a szél ugyanúgy fúj, s a szív ritmusa ugyanaz, […]