About Me

ilonazagyigaborneIlona Zagyi Gáborné az Irodalmi Rádió szerzője.

Pásztón születtem 1967-ben mint Drobnyák Ilona.
Egészségügyi szakközépiskolában tanultam.
Négy éve jegyzem a verseimet.
Alkony néven kezdtem, ebből lett öt magánkiadású verses kötetem... Inkább naplómnak nevezném őket. Fejlődésem történetének. Időközben hozzákerült a saját nevem mert néhányan szabad prédának tekintették a megírt verseket. .A
napokban került ki az Életjel szabadon című könyv, ami részben új és részben összefoglaló erről a négy évről. . Írok gyerekverseket, négy unokám van, ők az én igazi kritikusaim  :). Pár hete került ki az első verses mesekönyvem, ami a szívem csücske: Gyökér-falvi történetek címmel, amiből sorozatot készítek. Jelenleg nyomtatás alatt van a Kicsi Kincsem versek első része, ami az eddigi gyerekverseimet tartalmazza.

Facebookos oldalaim:
Alkony / Ilona Zagyi Gáborné / https://www.facebook.com/Egyedigondolatok/photos
Kicsi Kincsem / Ilona Zagyi Gáborné / https://www.facebook.com/Kicsi-Kincsem-Ilona-Zagyi-G%C3%A1born%C3%A9--765664006810656/
Személyes:
Ilona Zagyi Gáborné / https://www.facebook.com/icus.szebbjovot

Honlapok:
Alkony / Ilona Zagyi Gáborné / http://alkonyvers.blogspot.hu/
Kicsi kincsem Meséim Gyermekversek / Ilona Zagyi Gáborné / http://kincsemversek.blogspot.hu/

Posted by
Posted in

Álomkék

Sosem járt út, ahol járok, egy különös erő emel… tudom, hogy nincs, mégis átfog, szédül az eleven rezgés… oly mohók a szomjas igék a sorvadó izomzaton. Szabad és súlytalan… s annyira tiszta kék, mi furcsán zajtalan, jó itt, még maradnék… Fokról, fokra törik érzem, ahogy hasad, majd lassan szétszakad, a végtelen időben fürdött lepkeszárnyú kész…

Posted by
Posted in

Nyársirató

Lassan dereng a kép, a nyári szép szökik. A kereten átlép, könnyekkel küszködik… Csak még utoljára… ne legyen oly komoly, haragvó arcára kell egy széles mosoly. Hiszen játszana még izzó szenvedéllyel, de már csak maradék mit kínjában érlel… melengetett színek, megízlelt hóbortok, megkísérelt csínyek… bénítják ködfoltok. Megküzd gyöngesége békülő látszattal, csábos szelídsége szétdobált haraggal… A […]

Posted by
Posted in

Nem mindig…

Nem mindig vagyok túl jól nevelt, hogy ki rontott el, s mit, nem tudom… néha durcás vagyok, mint egy kisgyerek, s körömcipőben az utcán a követ rúgom… Nem mindig értem az életet, pedig ifjúságom már messze integet, szinte naponta eret vágnak zavaros, se füle, se farka, furcsa képletek… Nem mindig hiszem, amit látok, mert díszlet […]

Posted by
Posted in

Hinta-palinta…

Nyikorog a régi hinta, a múltat ringatja a szél. A hang, mintha egem hívna. A lánc sír. Elfelejtettél. Őrzi egy kicsi lány dalát, s azt az önfeledt nevetést. Fülembe cseng, ahogy kiált. Feljebb! Még, magasabbra! Még! Az akácvirág illatát, a simuló gyermekujjakat. A kis könnyező panaszát. Őriz -e súgott titkokat. A kedvenc mesém itt maradt. […]

Posted by
Posted in

Tánc… kötéltánc

A kötél pörög és forog… Föld fölött egyensúlyozott tánc… kötéltánc. Ott, ahol a láb aprócska s a “körben állt egy kis lányka,” Tánc… kötéltánc. Lassú… lassú, gyors… gyors, gyors-gyors. Fordulatszám: jobb és bal sors, tánc… kötéltánc. Tűzrőlpattant, csupa láng volt. Könnye után derűs égbolt… Tánc… kötéltánc. Fent és lent, meleg és hideg, felgyorsult korok, kész […]

Posted by
Posted in

Testbe írt…

Valami édesen puha, lágyan selymes… épp felsikolt. Csendesgetik a tejtől duzzadó keblek. Táguló tudat-tér. Feszülő bőrsejtek. Éles fény volt. Jelek. Hypotalamus, somatotrop hormon. Húrokon játszik, szöveten és a porcon. Nyúló csontok. Gyógyító csókok a felhorzsolt rétegen. Lélek ír, lassan cserződő felületen. Tiszták… Foltok. Terheltségi fokozat túl egyenlőtlen. Nem mért adat… a Gerinc hajolni vajon meddig […]

Posted by
Posted in

A körforgásban…

  Miért születtem, miért halok? Jöttem, láttam, s majd mindent hagyok magam mögött… Lét-forgatag, de el nem veszek, csak elveszek vagy hozzáteszek, leírt körök. Bejárt szintek, megcsodált torony. Megtartom, vagy csak kapaszkodom? A föld dübörög? Az érlelt gyümölcs néha férges. A gyökerek közt tekervényes átok zörög? Toxikus légtér, nap megéget! A honnan söpört törmeléket nyelem, […]

Posted by
Posted in

Tudom, hogy az erdőnek lelke van…

Tudom, hogy az erdőnek lelke van… Szinte hallom csendes lélegzetét. A változás örök lüktetését, fényben, színekben, harmóniában. Lelke van… Érzem. Türelemre int. Csak csendben…. még tart a téli álom. Madár piheg a még csupasz ágon, ébredő nap felhőkön átkacsint. Lelke van… Történet kéreg alatt, mit őriz háncs, elhalt sejtek, mit a vén idő a törzsbe […]

Posted by
Posted in

A szívembe rajzoltalak

  Csak az enyém vagy és mégsem, s habár fogva nem tartalak. Hunyt szemmel álmodlak ébren… nem rabnak, mégis magamnak, a szívembe rajzoltalak. Élethű kép, nem lát így más, minden részlet mélyről fakad. Hagyom, hogy röpülj! Nincs tiltás, mert így akarlak, szabadnak… a szívembe rajzoltalak. Most messze jársz, s én engedem. Addig érezlek, hallgatlak, míg […]