About Me

juhaszanikoJuhász Anikó

Három meghatározó város van az életemben: Budapest, Kecskemét, Szeged. Mindegyikben otthon is vagyok, s megtapasztaltam az idegenség érzetét is. Vagy azért, mert túl korán el kellett jönnöm,  vagy mert a város perifériájára szorultam, vagy mert felnőttként érkeztem oda, s hiányoztak a gyermekkor tartólécei. Feszültség, zárkózottság – ugyanakkor sokfelé, de főleg a költészet és a filozófia felé hajló kíváncsiság… Az első publikációk az egyetemi tanulmányokhoz kapcsolódnak (történelem-német nyelv és irodalom, majd filozófia szak). 1991-től megjelennek az első versek is (Újhold-Évkönyv, Magyar Napló, Holmi, Pompeji, Tiszatáj, Parnasszus, Látó, Vigilia, Napút, Új Forrás stb.). Szerzője vagyok továbbá számos könyvnek, tanulmánynak, folyóiratcikknek. Mindenekelőtt az élet- és egzisztenciafilozófiák tárgykörében jelentek meg publikációim magyar, német és spanyol nyelven – itthon és külföldön.

Az első verseskötetem egy pályázati sikerhez kötődik (Napkút, Kortárs irodalmi alkotások, 2011). Címe: Üvegfalak, bádogtetők (2012, Napkút). Két fő ciklusra tagolódik (anyaciklus, apaciklus). Ugyanabban az évben más tematikával megjelent Kék repkények, bukott angyalok c. verseskötetem is, szintén a Napkút Kiadó gondozásában. Két évvel később, a könyvhét idején adták ki, Istenem, Duinóban a sirályok… c. verseskötetemet (2014, Napkút), és most (2016) van megjelenés alatt a Telefonom hangok háza c. gyermekverskötetem (Napkút). Több országos verspályázaton díjaztak (pl. Jókai Színház, Lovak, lovakról, lovakhoz c. pályázat; Tinta Könyvkiadó, Szép szavakkal c. pályázat; Napút, Erkel-pályázat; Napkút, Kortárs irodalmi alkotások c. pályázat – többször is stb.). Műfordítóként is dolgozom, eddig 16 könyvfordításom jelent meg. A filozófiai műfordítások közül a legjelentősebbnek mondható Oswald Spengler: Der Untergang des Abendlandes/A Nyugat alkonya c. művének magyarra ültetése, a szépirodalmi műfordítások közül pedig Ernst Jünger: In Stahlgewittern/Acélzivatarban c. művének magyarra fordítása (társfordító: Csejtei Dezső).

Posted by

És indulunk az égi házba…

Juhász Anikó: És indulunk az égi házba… Naponta látjuk, emberek halnak, és madarak némulnak ágak tövén, bennük a csönd sem szikrázva fut már, a hajnal sem koppan az utca kövén. Tavakban hínár, kagylókban csönd van, a városban kopottabb lassan a tél, benne a hó sem magaslik immár, a zúzmara fogja, csak hangja beszél. És indulunk […]

Posted by

A városunk, Budapest…

Juhász Anikó: A városunk, Budapest… A városunk, Budapest könnyű, mint a lég, tornyain a múlt idő a felhőkre lép, üvegszálas házakon fémtető a Nap, és a Duna hídjain a Hold iszogat… És minden esernyő egy furcsa keringő, a Duna vizében embersereg, fényhajók izzanak, hullámok inganak, ez a tánc, ez a kép jövőt remél, ez a […]

Posted by
Posted in

A hársfa Madonnája és a bakelitlemez

Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez A lányom szeméből feltekint rám az anyám is. S mintha kagylókból ömölne ki, felém hullámzik és mégis távol marad az a zöld fóliával védett tenger. Az asztalon evőeszközök; kés, villa s egy dugóhúzó a szellem palackjához, már csak a barlang hiányzik a meséhez nekünk… a palack öblös […]

Posted by
Posted in

Játék és Pompeji

Juhász Anikó: Játék és Pompeji Zöld békaemberek a bunkerek, s úgy úsznak a mozdulatlan tájban, mint levelek a repedt vízsugárban, maguk alá húzva a testesebb levegőt. Ujjunkat nyomkodjuk a mába, e visszafordult vulkáni tufába, s csinálunk magunkból lélegző Pompejit. Fatuskót görget egy medve, jön az erdő is, homályba kötözve, két lécből alákerítve lába. Az időhöz […]

Posted by
Posted in

Az állomás és a fehér ruhát is látó Budapest

Juhász Anikó: Az állomás és a fehér ruhát is látó Budapest Az állomásra mentem eléd. Előbb az illatod emeltem le, aztán téged is, s hosszan néztem, hogy kopog a cipőd mellettem. Szatyrodban az anyai aggódás volt, körbepakolva a szorongás érett almáival, fejeden apróvá zsugorodott a múlt idők homályát idéző kalap, kabátodon pedig helyet kapott az […]