About Me

kalonoemiKaló Noémi az Irodalmi Rádió szerzője.

Kaló Noéminek hívnak. Egész kicsi korom óta érdekel maga a költészet világa, az első versem azonban 15 éves koromban íródott. Minden vers valami új dolgot teremt, hisz olyan érzelmek törnek fel valahonnan nagyon melyről, melyekről azt hiszünk nem is léteznek, s születik valami egészen váratlan. Kiírni bentről egy verset, felfrissülés, legyen az bánat, szomorúság könnyebb az átvészelése, hisz megosztom egy eddig üres lappal, legyen az öröm, boldogság, hisz szebbé tesszük ezáltal más emberek napját is.

Posted by
Posted in

Kacattárca

Csak félig leejtett mosoly, Kissé behúzott függöny, Bennem nincs már nosztalgia Párolgó gondolatok között. Könnyekkel várt küszöbök Csak félig, bukjatok fel Mosolyképem lett a tükröm Erősen magadba festve kell. Kacatokat hallucinálok Eszköztelen mosolyok között Szemed mélyébe Lopakodva, bele költözök. Törött gondolatokkal ülök Szűk a hely, nem férek el Kacatokat beszélnek itt is A leejtett mosolyom […]

Posted by
Posted in

Találkozás a reménnyel

Lelkem hűvös szegletében Meghúzódom én Összebarátkoztam a reménnyel Kezet nyújtott felém. Kikristályosodott a belső én zenéje S akkordok szöknek át a zongorán Hallom ám, mily ármányok Próbálnak közel férkőzni hozzám. Nosztalgiázó gondolatok fészkelődnek Vonzó társaságnak talál El akar ragadni a sötétségtől S többé nem kísértenek éjszakák. A pillanat, ami felébred Fénnyé válik a fénytelen Megtanítja […]

Posted by
Posted in

Mai Nap Margójára

Láttamozott iratok hevernek szanaszét Hanyag szavak Elfolyt képzetek Háborog a morajlás, felesel a szél. Megtaposott földbe elbújt mélyen Dőre, lenyomatos kirakatok Megbolondult gondolatok Vakultig ássa az idült szépségen. Árnyékok beszélnek a fallal Vitatkoznak szent beszédek Szólalkoznak kesernyés jövőképek Bár sosem ébredtem még holnappal. Virágok festődnek a margókra Mai nap nem öltözök bohócnak Mosolyvonalat rajzoló, keserű […]

Posted by
Posted in

Kis színes

Ócska játék, színfalak mögött Nem értenék az emberek sem Beteg a világ feslett, törött Gondolatokra emlékezve. Olykor rózsaszirmokat teremt, Néha apró hajtásokat A boldogtalanságra hajt fejet S leperegnek közhelyes szavak. Csak álmokból élni, A nevetés is elmenekül hirtelen A múlt képkockáit rakosgatni Csak újból átélni azt, mi már úgyis mindegy. A képzelet sokszor csak rajzol […]

Posted by
Posted in

Sajgó kacagás

Égből hulló sajgó kacagás Szád sebes szél ejti át Annyira láttatja mocskos hazugság Néhai elcsetlő, iróniák. Szórakozott lelkületű fények Hallottam, az angyalok is tévedhetnek Szólhatnak bátran, ám félve Negédes tekintetek is eleshetnek. Imádság lohol az elveszett térben A pillanat maga mely oly édes Mosolyt csalni a tükörképnek Igaz sugárzása örökké fényes. Egy picit ébren is […]

Posted by
Posted in

Visszatekintés

Becsapta a huzat az emlékeket, Kitört, darabjai szertepergett. … s most látomássá vegyül … s mindig másfelé menekül. Rejtőznek ékszeres dobozokba Naftalinos, régies illatokba. … s gyakran kitekinget. Csak úgy szelíden csevegnének Letáboroznak, újra útnak kelnek. … s most semmivé foszlott Primitív módon magasra mosolygott. Édesen mosolygó holmi kacatok Lerí róla a csend, ha maradok. […]

Posted by
Posted in

Sóhajok közt

Hallgatag vagy ma Pedig annyi minden kacag Szó mi szó, ha lenne is az Sóhajok közt marad. Szólni némán is lehet Súgja szemed, felejthetetlen Valami ott mélyen dereng Többször volt már lehetetlen. Szomorú a tekinteted Nem tudtam megnyerni mosolyod Hazugnak tartod ígéretem Részegebb lenne a most, ha akarod. Fényeket dobáltál Azt hitted nem törik, de […]

Posted by
Posted in

“Kockacsönd”

„Kockacsönd” Nem tudom…Elveszett szavak között kóborlok. Elbújnék. Mint kockacsöndje hallgatnék, csak neked suttognék pár szót, de mégsem. Neked sem. Repedt lelkem szétporlott a fellegben. Mint beporozott virág, más színt, más alakot válthatnék. Hold mellett feküdve, s nem, mint elveszett csillag, mint egy dallam mely füledben ütemként cseng. De némán. Álmaidba látni csak mese, visszhangzó válasz […]

Posted by
Posted in

Csiklandós regény

  Napsugár játszik testemen Átölel, majd gyöngéden elenged Elmennék, de a holt tenger túl jeges Partra sodor és a sugár kettétörte Bájos csiripelés a csendet megtörte. Regényes vagyok, néha nem értesz A gyűrű egy jelkép, nekem nem véges Határba lépek s előttem a sűrű rengeteg Félelemmel, s anélkül, de felkeltem. Csiklandós olvasmányom a homály A […]

Posted by
Posted in

Csillámló pókháló

Ha a szakadék felé haladsz, inkább zuhanj a szürkületben nincs se éj, se nappal sóvárog az ég, s a könyörtelen hang ha elfutok, nem leszek szabad. Vakként is világít felém a kitörő napfény míg kerek az üveggolyó van bennem rejtély nem lehet feketéből színes a kép de festhetek szivárványt magam elé. Titkos szobádban tomboló érzelem […]