About Me

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

A nevem Kolozsvári Csabáné Edit.
1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már csak nem 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 26 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 18 éves lesz november 13-án. Az ő neve Soma.
A férjemmel közösen egy családi vállalkozás tulajdonosai és egyben alkalmazottjai is vagyunk.
Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem, mint feleség, anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi!
Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud!
Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok.
Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon!
A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban.
Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam, ami bennem van. Születnek jó és nem annyira jó versek, de mindegyikre nagyon büszke vagyok, mert az enyémek. Néha hosszú időre elmaradnak az írások, mert vagy nincs időm, vagy épp nincs meg az ihlet, a motiváció. Egy jó ideje viszont már folyamatosan írok, mert sajnos adatik hozzá téma rendesen. És hát nagyon szeretek írni! Jól esik a lelkemnek, ha kiírom magamból azt, ami annyira ki akar jönni.
Nincsenek stílusok, amiket követek. Egyszerűen csak: Egy kis Editnek szoktam nevezni a végeredményt. Az életem folyása adja a legtöbb témát az alkotásaimhoz.
Keserű és fájdalmas események zajlottak az utóbbi időben a családomban, így sok szomorú verset írtam, de az, hogy kiírtam magamból, gyógyította is a lelkemet. Ám ettől függetlenül, az én arcomra az évekkel ezelőtt felfestett nevetős smiley soha nem lesz szomorú!
Szeretném, hogy mások is olvassák és főleg, hogy szeressék a verseimet, mert én nagyon nagy szeretettel adom ki magamból az érzéseimet. És nagyon örülnék, ha megoszthatnám ezt mindenkivel! A hit csodákra képes!

A hit csodákra képes!

És én ezt tudom! Ettől erős leszek!
Nem győzhet le senki! Mesés dolgokat tehetek meg!
Egyetlen életem van. Mikor megszülettem, ezt már tudtam.
Ezért mindent egyszerre akarok! Amíg még itt vagyok.
Itt a mostban.
Azt, hogy vannak szenvedéseim, hogy vannak hibáim,
hogy lesznek küszködéseim és harcaim már elfogadtam.
A rosszat, mit nekem szánt az ég, már nem vitatom.
A nehézségeket, az egyenlőtlenségeket leküzdeni akarom!
Nem hátrálni, nem elszaladni, inkább hidakat építeni!
Hidakat a jó és rossz közé, hogy legyenek utak!
Hogy mindig legyen választás! Hogy tudjam, mi a jó és mi
a rossz irány! Tanulni akarok! És tanítani másokat! Addig, míg lehet!

Posted by
Posted in

FÁJ

Fáj a vér az ereimben A könnyek a szemeimben Fáj a húsom a bőrömben A szívem, gyenge testemben Fáj az élet itt a Földön A boldogság, mert nem jön Fáj, hogy összetört a lelkem Minden darab égő sebem Fáj a hitem, mert becsapott Az álmom, mert elhagyott Fáj nagyon a keserű magány Hogy a szerelem […]

Posted by
Posted in

Apám

  Mikor megszülettem azon a meleg nyári napon, apám erős kezével felemelt és óvatosan szívéhez ölelt. Meleg barna szemeivel rám mosolygott, szerető könnyeivel órákon át csak simogatott. Anyám később mondta, hogy sosem hitte volna, hogy a mindig komor és mogorva apám, olyanná lesz, mint az olvadt vaj, ha első szülöttjét a karjában tartja. Az idő […]

Posted by
Posted in

Nem az vagy

Nem az vagy te, akinek hiszlek. Halott vagy. Karomba viszlek. Kihűlt testedtől vacog a testem. Jéghideg kezemet szemedre teszem. Füledbe súgom azt, hogy nincs vége! Meghalok én is követve téged. Nem sírok többé feszítve vágytól. Nem kínoz többé fájó hazug álom. Veled repülök el messze az égbe. Onnan nézünk vissza a földre. Látjuk majd, hogy […]

Posted by
Posted in

Ha mellettem lennél!

Ha mellettem lennél, tudom, boldog lennék! Minden reggel előtted ébrednék. Hallgatnám, hangos szuszogásod dallamát. Nézném nyugodt arcod vonalát, ahogy, mint egy kisbaba, békésen szundikál. Csak aprócska rezgések díszítenék ábrázatodat, vagy nyakadon egy ér mozdulna, ha valami megzavarná álmodat. Szeretnélek nézni, mert mikor könnyeden aludnál, nem olyan arcot hordanál, mint akkor, mikor a Nap a magasban […]

Posted by
Posted in

Miért fáj ott legbelül?

Miért fáj ott legbelül, ha csorognak a könnyek? Miért hisszük azt, hogy ha sírunk, könnyebb? És miért betegít le, ha a szerelem folyton csak fáj? És mért égetnek a könnyek, ha valaki reménykedve vár?   Miért várunk mégis, ha tudjuk, már senki nem jön? Miért gondoljuk, hogy más lesz, ha megint ránk köszön? És miért […]

Posted by
Posted in

Ez csak egy hideg tégla ház

Elmegyek, mert nem találom egy ideje sehol sem a helyem. Mióta elhagytam a régi otthonom, csak bolyongok a világban és mindenhol, mindig a szeretetet keresem. Ez, ahol most vagyok, csak egy hideg tégla ház, nem is élet. Mert egyedül vagyok és folyton csak remélek!   Elmegyek, mert hiába szőttem színes tarka virágos álmokat. Magamra maradtam, […]

Posted by
Posted in

feketén szeretlek

fekete szobámban feketén merengek hullanak szememből a fekete könnycseppek fekete szívemet hagytad el könnyedén százfelé meghasadt vérezget feketén fekete dallamok csendesen nyugtatnak összeborult minden fekete lett a Nap fekete szerelmen feketén gyászolom ordítva pusztít el a fekete fájdalom fekete orvosság fekete méreg az lettél számomra egy fekete élet  

Posted by
Posted in

Anyám vagyok

Néha úgy érzem, olyan vagyok, mint anyám. Megörököltem tőle néhány furi szokását. Mondanám, hogy én tuti, de más vagyok. Ám ahogy telik az idő, egyre csak ráhasonlítok.   Régen azt gondoltam, hogy nem jó, amit tesz. Ahogy próbált nevelni, és ahogy bánt velem. De most mégis azt mondom, amit tett egy hőstett. Hogy nehezen, de […]

Posted by
Posted in

Tartom a lelkedet

Tartom a lelked   Érzed, ahogy óvom tenyeremben tartott lelkedet? Félek, ha elejtem összetörik és ott lesznek darabjai az enyémek mellett. Te nem vigyáztál így az én törékeny lelkemre! Hagytad leesni és végignézted, ahogy szilánkokra törve zuhantak le a mélybe. De ne aggódj! Én biztosan tartom a tiédet! Mert nem akarom, hogy fájdalmat érezz! Nem […]

Posted by
Posted in

Álmodjunk együtt

Gyere! Álmodjunk együtt boldogságot! Álmodjunk magunknak csodavilágot! Tanuljunk, míg lehet bölcs valódiságot! Hogy túléljünk minden bajt és tisztátalanságot!   Tudom, néha nem érted, hogy ha szólok. Hogy tőled türelmes szerelmet várok! De érezd meg kérlek, hogy mire is vágyok! Váljanak valóra mézédes álmok!   Mert én mindhalálig annyira szeretlek! Nem éreztem még soha ennyire szépet! […]