About Me

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

A nevem Kolozsvári Csabáné Edit.
1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már csak nem 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 26 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 18 éves lesz november 13-án. Az ő neve Soma.
A férjemmel közösen egy családi vállalkozás tulajdonosai és egyben alkalmazottjai is vagyunk.
Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem, mint feleség, anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi!
Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud!
Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok.
Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon!
A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban.
Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam, ami bennem van. Születnek jó és nem annyira jó versek, de mindegyikre nagyon büszke vagyok, mert az enyémek. Néha hosszú időre elmaradnak az írások, mert vagy nincs időm, vagy épp nincs meg az ihlet, a motiváció. Egy jó ideje viszont már folyamatosan írok, mert sajnos adatik hozzá téma rendesen. És hát nagyon szeretek írni! Jól esik a lelkemnek, ha kiírom magamból azt, ami annyira ki akar jönni.
Nincsenek stílusok, amiket követek. Egyszerűen csak: Egy kis Editnek szoktam nevezni a végeredményt. Az életem folyása adja a legtöbb témát az alkotásaimhoz.
Keserű és fájdalmas események zajlottak az utóbbi időben a családomban, így sok szomorú verset írtam, de az, hogy kiírtam magamból, gyógyította is a lelkemet. Ám ettől függetlenül, az én arcomra az évekkel ezelőtt felfestett nevetős smiley soha nem lesz szomorú!
Szeretném, hogy mások is olvassák és főleg, hogy szeressék a verseimet, mert én nagyon nagy szeretettel adom ki magamból az érzéseimet. És nagyon örülnék, ha megoszthatnám ezt mindenkivel! A hit csodákra képes!

A hit csodákra képes!

És én ezt tudom! Ettől erős leszek!
Nem győzhet le senki! Mesés dolgokat tehetek meg!
Egyetlen életem van. Mikor megszülettem, ezt már tudtam.
Ezért mindent egyszerre akarok! Amíg még itt vagyok.
Itt a mostban.
Azt, hogy vannak szenvedéseim, hogy vannak hibáim,
hogy lesznek küszködéseim és harcaim már elfogadtam.
A rosszat, mit nekem szánt az ég, már nem vitatom.
A nehézségeket, az egyenlőtlenségeket leküzdeni akarom!
Nem hátrálni, nem elszaladni, inkább hidakat építeni!
Hidakat a jó és rossz közé, hogy legyenek utak!
Hogy mindig legyen választás! Hogy tudjam, mi a jó és mi
a rossz irány! Tanulni akarok! És tanítani másokat! Addig, míg lehet!

Posted by
Posted in

Jó lenne

Jó lenne, ha velem lennél! Jó lenne, ha átölelnél! Fájásomat simogatnád! Hozzád bújnék, te meg gyógyítanád!   Jó lenne, ha hozzám szólnál! Jó lenne, ha elaltatnál! Álmaimat őrizhetnéd! Ha már itt vagy, szerethetnél!   Jó lenne, ha igaz lennél! Jó lenne, ha velem lennél! Átkarolnál, gyógyítanál! S mindörökre itt maradnál!    

Posted by
Posted in

Neked adnám a Napot!

Neked adnám a Napot, ha az enyém lenne! Helyette adok neked egy édes pillanatot, amivel a rohanó időt megállíthatod! Szakíts ki belőle minden erőt, hogy visszakapd a lelked békéjéért feláldozott időt!   A Napot adnám neked, ha az enyém lenne! Neked adnám, hogy hideg szíved melengesse! Hogy járja át fénye lényedet és lelkedet! Mellé adom […]

Posted by
Posted in

Majd dolgozok!

Fekszem a bársonyos zöld fűben és a kék eget kémlelem. Széttárt karokkal a levegőt most csak ritkábban veszem. Olyan süketítő csend van, még a zajos szél sem muzsikál. Égetően perzsel az arany Nap, a szemem színesen vibrál.   Nem is értem, hogy miért, de most nem gondolok semmire. Mintha megszűnt volna a zord külvilág egy […]

Posted by
Posted in

Ölelni, ölelni

Vinnél engem, de nem akarok sehova se menni. Csak egy hely van, ahol boldog akarok lenni. Csak egy hely van, ahova szeretnék sietni. Odabújni hozzád, ölelő karjaid közt pihenni. Nem kell menni! Nem kell elrepülni! Csak csendben, egymás karjaiban órákig feküdni és meg sem szólalni. Csak ölelni! Ölelni örökké egymást! Hallgatni szívünk lüktetésének eszement zaját! […]

Posted by
Posted in

Csak füttyents egyet!

Amikor épp szájba vág az élet, vagy mikor a falat kaparod, kapj a fejedhez végre kérlek! Hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Ha már érzed, mindjárt véged, vagy ha már a végső órát várod, jusson akkor majd eszedbe, hogy hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Emeld magasra mind a két kezed! Örülj, hogy lélegzel és […]

Posted by
Posted in

Nem félek

Nem félek a haláltól, mert már sok mindent megéltem. Voltam már nagyon fent és voltam már nagyon lent. Volt már enyém az őszinte gyönyör, de volt, hogy nem jutott nekem sokáig semmi más csak gödör. Voltam már boldog és voltam nagyon boldogtalan. Volt akit imádva öleltem és volt akit magamtól ellöktem. Simogatott már a tikkasztó […]

Posted by
Posted in

Van az úgy néha

  Van az úgy néha, hogy a padlót nyalod. Olyankor megesik, hogy fel is adod. Vagy ami még rosszabb, el akarnál tűnni. Ebből a világból örökre elmenni. Hogy ha már úgy érzed, veszett a helyzet. Apró darabokra törték törékeny lelked. És ha már sehogy sem bírod a rengeteg bántást. Ne menekülj el! Keresd a megoldást! […]

Posted by
Posted in

Elmegyek hozzád!

Elmegyek hozzád!   Ha már nem leszek veled, ha már gyógyulnak lelkemen a fránya sebek, ha már halványodnak szívemen a hegek, majd elmegyek hozzád. Elmegyek hozzád és tőled megkérdezem, hiányzom-e neked? Hiányzik-e az érzés, hogy már nem vagyok veled? Hiányzik-e , amit magamból adtam neked? Az a sok törődés és szeretet, amit neked adtam, hogy […]

Posted by
Posted in

Gyere vissza!

Nehéz, bánattal, fájdalommal teli napokat élek meg. Félek, elszakad a lánc, ami összeköt veled. Úgy érzem, marokkal szorítják össze a szívem! Darabokra hullik szét a testem, a lelkem. Legyőzött lettem. Gyere vissza! Én is hazaértem! Kűzdj magadért! És kűzdj értem! Sírok, de csak belül zokog a lelkem. Szorítom, húzom láncunk kapcsát el nem engedem! Újra […]

Posted by
Posted in

Úgy elmennék messzire!

Úgy elmennék messzire, hogy ne találjon meg senki se! Ahol egyedül lehetnék, s azt tehetném, amit csak szeretnék! Mondjuk, egy lakatlan szigetre, égszínkék tenger ölelné körbe. Aranysárga homokját simogatnák lány hullámok és én csak feküdnék a homokszőnyegen, becsuknám a szemem, és élvezném, ahogy a Nap sugarai csiklandozzák arcomat. Csak feküdnék órákig, és szívnám be a […]