About Me

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

A nevem Kolozsvári Csabáné Edit.
1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már csak nem 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 26 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 18 éves lesz november 13-án. Az ő neve Soma.
A férjemmel közösen egy családi vállalkozás tulajdonosai és egyben alkalmazottjai is vagyunk.
Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem, mint feleség, anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi!
Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud!
Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok.
Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon!
A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban.
Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam, ami bennem van. Születnek jó és nem annyira jó versek, de mindegyikre nagyon büszke vagyok, mert az enyémek. Néha hosszú időre elmaradnak az írások, mert vagy nincs időm, vagy épp nincs meg az ihlet, a motiváció. Egy jó ideje viszont már folyamatosan írok, mert sajnos adatik hozzá téma rendesen. És hát nagyon szeretek írni! Jól esik a lelkemnek, ha kiírom magamból azt, ami annyira ki akar jönni.
Nincsenek stílusok, amiket követek. Egyszerűen csak: Egy kis Editnek szoktam nevezni a végeredményt. Az életem folyása adja a legtöbb témát az alkotásaimhoz.
Keserű és fájdalmas események zajlottak az utóbbi időben a családomban, így sok szomorú verset írtam, de az, hogy kiírtam magamból, gyógyította is a lelkemet. Ám ettől függetlenül, az én arcomra az évekkel ezelőtt felfestett nevetős smiley soha nem lesz szomorú!
Szeretném, hogy mások is olvassák és főleg, hogy szeressék a verseimet, mert én nagyon nagy szeretettel adom ki magamból az érzéseimet. És nagyon örülnék, ha megoszthatnám ezt mindenkivel! A hit csodákra képes!

A hit csodákra képes!

És én ezt tudom! Ettől erős leszek!
Nem győzhet le senki! Mesés dolgokat tehetek meg!
Egyetlen életem van. Mikor megszülettem, ezt már tudtam.
Ezért mindent egyszerre akarok! Amíg még itt vagyok.
Itt a mostban.
Azt, hogy vannak szenvedéseim, hogy vannak hibáim,
hogy lesznek küszködéseim és harcaim már elfogadtam.
A rosszat, mit nekem szánt az ég, már nem vitatom.
A nehézségeket, az egyenlőtlenségeket leküzdeni akarom!
Nem hátrálni, nem elszaladni, inkább hidakat építeni!
Hidakat a jó és rossz közé, hogy legyenek utak!
Hogy mindig legyen választás! Hogy tudjam, mi a jó és mi
a rossz irány! Tanulni akarok! És tanítani másokat! Addig, míg lehet!

Posted by
Posted in

Meséset akarok játszani!

Én ma meséset akarok játszani Régi szép álmokat valóra váltani Varázsolni mosolygós édes arcokat Beteljesíteni várva várt csodákat   Visszarepülni a régi szép időkbe Szeretetet rakni mogorva szívekbe Kitörölni minden fájó hazugságot Kifordítani négy sarkából a világot   Melegséget vinni rideg otthonokba Lelket ragasztani kinek nincsen, oda Eltüntetni mindent, mitől fájni tud az élet Adni […]

Posted by
Posted in

Mit is hittem?

Tegnap még ölelő karjaid közt boldogan pihentem, te szorítottál engem, amit akkor annyira élveztem. Mintha attól féltél volna, hogy azonnal elfutok, és ha elengedsz, akkor tovább már nem maradok.   Tegnap még mézédes ajkaid ízét mohón kóstoltam, Te véresre csókoltad a szám, s ettől boldog voltam. Mintha akkor egy jelet akartál volna rajzolni rám, mintha […]

Posted by
Posted in

A Nap fénye leszek

Két lábon sétált át felettem régóta a kormos sötétség Becsomagolt bánatom a hátamra vettem úgy cipeltem Csak a sunnyogó csend halk dünnyögését hallhattam Meg a szívem ritka dobbanását, pont mikor elvesztem   Súlyoktól megrakott lábaim olyan nehezen vittek Minden egyes lépésnél a puha földbe süppedtek Mintha egy vaskos lánccal valami húzott volna vissza Hogy van […]

Posted by
Posted in

Csak álmodtam egyet

Csendben fekszem egy zöld mező közepében Felettem a tiszta kék ég felhői lesnek engem A dünnyögő csendben lecsukom a szemem Mindkét karomat a szabadság felé emelem Gondolataim, mint hálóból szabadult lepke Össze-vissza szállnak, menekülnek onnan messze Érzem, ahogy a Nap fénye simogatja arcomat Lágy szellő virágok illatával csapja meg orromat Fűszálak közt botorkáló bogarak csiklandozzák […]

Posted by
Posted in

Mosolygós arccal ébredek!

Ha boldog akarok lenni, mosolygós arccal ébredek. Mikor ágyam kivet, azután minden pillanatban szeretek.   Ha gondtalan akarok lenni, elengedem a félelmeket. S ha napomat így indítom el, egész nap nyugodt leszek.   Ha indulás előtt szélnek eresztem a sírást meg a rossz gondolatokat, és tiszteletet intek kik velem szembe jönnek, szívem tiszta marad.   […]

Posted by
Posted in

Elmúltunk

Hideg van. Nagyon fázok. Most úgy odabújnék ölelő karodba! Takarómat magam köré tekerem. S visszatérek a boldognak hitt tegnapokba.   Hogy szerettelek! Úgy szeretlek! Arcod csodálatába gyakran feledkeztem. Ma meg csak siránkozok miattad. Ebben a játszmában én nem nyerhettem.   Elmúltunk. Olyan hirtelen. Pedig ezer tervünk volt a holnapokra. Számolom a meg nem élt pillanatokat. […]

Posted by
Posted in

FÁJ

Fáj a vér az ereimben A könnyek a szemeimben Fáj a húsom a bőrömben A szívem, gyenge testemben Fáj az élet itt a Földön A boldogság, mert nem jön Fáj, hogy összetört a lelkem Minden darab égő sebem Fáj a hitem, mert becsapott Az álmom, mert elhagyott Fáj nagyon a keserű magány Hogy a szerelem […]

Posted by
Posted in

Apám

  Mikor megszülettem azon a meleg nyári napon, apám erős kezével felemelt és óvatosan szívéhez ölelt. Meleg barna szemeivel rám mosolygott, szerető könnyeivel órákon át csak simogatott. Anyám később mondta, hogy sosem hitte volna, hogy a mindig komor és mogorva apám, olyanná lesz, mint az olvadt vaj, ha első szülöttjét a karjában tartja. Az idő […]

Posted by
Posted in

Nem az vagy

Nem az vagy te, akinek hiszlek. Halott vagy. Karomba viszlek. Kihűlt testedtől vacog a testem. Jéghideg kezemet szemedre teszem. Füledbe súgom azt, hogy nincs vége! Meghalok én is követve téged. Nem sírok többé feszítve vágytól. Nem kínoz többé fájó hazug álom. Veled repülök el messze az égbe. Onnan nézünk vissza a földre. Látjuk majd, hogy […]

Posted by
Posted in

Ha mellettem lennél!

Ha mellettem lennél, tudom, boldog lennék! Minden reggel előtted ébrednék. Hallgatnám, hangos szuszogásod dallamát. Nézném nyugodt arcod vonalát, ahogy, mint egy kisbaba, békésen szundikál. Csak aprócska rezgések díszítenék ábrázatodat, vagy nyakadon egy ér mozdulna, ha valami megzavarná álmodat. Szeretnélek nézni, mert mikor könnyeden aludnál, nem olyan arcot hordanál, mint akkor, mikor a Nap a magasban […]