About Me

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

A nevem Kolozsvári Csabáné Edit.
1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már csak nem 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 26 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 18 éves lesz november 13-án. Az ő neve Soma.
A férjemmel közösen egy családi vállalkozás tulajdonosai és egyben alkalmazottjai is vagyunk.
Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem, mint feleség, anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi!
Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud!
Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok.
Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon!
A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban.
Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam, ami bennem van. Születnek jó és nem annyira jó versek, de mindegyikre nagyon büszke vagyok, mert az enyémek. Néha hosszú időre elmaradnak az írások, mert vagy nincs időm, vagy épp nincs meg az ihlet, a motiváció. Egy jó ideje viszont már folyamatosan írok, mert sajnos adatik hozzá téma rendesen. És hát nagyon szeretek írni! Jól esik a lelkemnek, ha kiírom magamból azt, ami annyira ki akar jönni.
Nincsenek stílusok, amiket követek. Egyszerűen csak: Egy kis Editnek szoktam nevezni a végeredményt. Az életem folyása adja a legtöbb témát az alkotásaimhoz.
Keserű és fájdalmas események zajlottak az utóbbi időben a családomban, így sok szomorú verset írtam, de az, hogy kiírtam magamból, gyógyította is a lelkemet. Ám ettől függetlenül, az én arcomra az évekkel ezelőtt felfestett nevetős smiley soha nem lesz szomorú!
Szeretném, hogy mások is olvassák és főleg, hogy szeressék a verseimet, mert én nagyon nagy szeretettel adom ki magamból az érzéseimet. És nagyon örülnék, ha megoszthatnám ezt mindenkivel! A hit csodákra képes!

A hit csodákra képes!

És én ezt tudom! Ettől erős leszek!
Nem győzhet le senki! Mesés dolgokat tehetek meg!
Egyetlen életem van. Mikor megszülettem, ezt már tudtam.
Ezért mindent egyszerre akarok! Amíg még itt vagyok.
Itt a mostban.
Azt, hogy vannak szenvedéseim, hogy vannak hibáim,
hogy lesznek küszködéseim és harcaim már elfogadtam.
A rosszat, mit nekem szánt az ég, már nem vitatom.
A nehézségeket, az egyenlőtlenségeket leküzdeni akarom!
Nem hátrálni, nem elszaladni, inkább hidakat építeni!
Hidakat a jó és rossz közé, hogy legyenek utak!
Hogy mindig legyen választás! Hogy tudjam, mi a jó és mi
a rossz irány! Tanulni akarok! És tanítani másokat! Addig, míg lehet!

Posted by
Posted in

Gyere vissza!

Nehéz, bánattal, fájdalommal teli napokat élek meg. Félek, elszakad a lánc, ami összeköt veled. Úgy érzem, marokkal szorítják össze a szívem! Darabokra hullik szét a testem, a lelkem. Legyőzött lettem. Gyere vissza! Én is hazaértem! Kűzdj magadért! És kűzdj értem! Sírok, de csak belül zokog a lelkem. Szorítom, húzom láncunk kapcsát el nem engedem! Újra […]

Posted by
Posted in

Úgy elmennék messzire!

Úgy elmennék messzire, hogy ne találjon meg senki se! Ahol egyedül lehetnék, s azt tehetném, amit csak szeretnék! Mondjuk, egy lakatlan szigetre, égszínkék tenger ölelné körbe. Aranysárga homokját simogatnák lány hullámok és én csak feküdnék a homokszőnyegen, becsuknám a szemem, és élvezném, ahogy a Nap sugarai csiklandozzák arcomat. Csak feküdnék órákig, és szívnám be a […]

Posted by
Posted in

A hit csodákra képes!

A hit csodákra képes! És én ezt tudom! Ettől erős leszek! Nem győzhet le senki! Mesés dolgokat tehetek meg! Egyetlen életem van. Mikor megszülettem, ezt már tudtam. Ezért mindent egyszerre akarok! Amíg még itt vagyok. Itt a mostban. Azt, hogy vannak szenvedéseim, hogy vannak hibáim, hogy lesznek küszködéseim és harcaim már elfogadtam. A rosszat, mit […]

Posted by
Posted in

Mindent elrendezett

    Nagyon nehéz az élet, ha nem vagy a helyeden. Ha azért imádkozol éjjel, hogy maradj életben! És nem kaptad még meg azt, amit megérdemelsz! Hogy nem jött a királyfi ki majd az egekig emel. Mindennap bizonytalanságban élni. Szenvedni a lélek fájásától. Menni vagy maradni?! Várni arra, hogy szeressen valaki. Bízni, hogy észre vesz, […]

Posted by
Posted in

Este a kertemben

    Lassan ereszkedett le rám a kormos sötétség. A Napot két kézzel erősen tolta maga mögé. Magányosan ültem a kopott kerti széken. Csillagokat néztem, ahogy gyúlnak ki az égen. Nem hallottam semmit, csak az üres csendet. Csak annyit, hogy egy szúnyog sóhajtott egyet. Lóbáztam a lábam, és nagyokat pislogtam. Kezem karba tettem, s néha […]

Posted by
Posted in

Az a pillanat

  Az a pillanat!   Itt most fúj a hideg szél, s ahogy hallgatom sejtelmes susogó neszét, eszembe jut az az este, mikor először éreztem magamon remegő kezed érintését. Beleborzongtam, ahogy a hideg ujjaid titkon forró bőrömhöz értek. Emlékszem, lecsuktam vágytól égő, addig csak sírásra használt szemeimet. Elvitt magával, néhány fátyolos percre a tüneményes képzelet, […]

Posted by
Posted in

Otthon

Ha belefáradok a szürke hétköznapokba, ha már nem tudom, mi az, hogy élni a mostba, ha mindenki csak lehúz és a mélybe taszít, ha nem tudom, mi az, mi a mennybe repít, ha eltévedek a gubancos életem között, ha nem sírok, csak csendben küszködök, olyankor elindulok haza, szélsebesen repülök! Oda, ahol anyám és apám nekem […]

Posted by
Posted in

Csoda vagy

Szép vagy! A leggyönyörűbb! Nekem te vagy az örök, a mindenem! Olyan csoda vagy, mint fagyos fűszálon átlátszó, deres, hajnali harmatcseppek. Ragyogsz! Vakítóan csillogsz! Nekem te vagy a legfényesebb drágakő! Olyan csoda vagy, mint százezer csillag fekete éjjelen, mit nem takar sötét felhő! Boldog vagy! Örömöd sugárzod! Nekem te vagy egy világon át a végzetem! […]

Posted by
Posted in

Tavasszal

Tavasszal minden újra feléled, nagy lélegzetet vesz a természet. Olyankor mindig pezseg a világ, ontja illatát, fű, fa, bokor és virág. Gyönyörű színekben táncol a Föld, zöld kabátot vesz fel udvarunkon az az egyetlen fa is, az öreg Tölgy. Tavasszal mindenki szerelembe esik, minden élőlény boldogságra vágyik. Nem baj ha villámlik, ha épp esik, mert […]

Posted by
Posted in

Életkohó

Mikor elindultam, köd kísérte lassú léptem Fájdalmam zsinegét magamból tépkedtem. Minden gondolatom sírva összeszedtem,  Magamhoz öleltem túl rongyos életem. Miért volt velem, hogy ha más után vágyott, Mitől volt az több és miért engem vádolt? Miért csinált úgy, mint ha engem akart volna? Miért dobott félre, mint ha minden mindegy volna? Nem voltam én más […]